2012. június 2., szombat

A Szunnyadó Vulkánon innen és túl

Egyszer volt, hol nem volt, a Világ Közepén túl, ahol a felkelő Nap aranyba borítja a réteket, volt egyszer egy gyémántpalota, és annak legmagasabb tornyában éldegélt egy kicsi királylány. Szerette a legmagasabb tornyot, mert messzi tájakra ellátott belőle. Hajnalonta, mikor kitekintett, vágyakozó szemmel nézte az aranyba boruló réteket, egy szépséges lovagról álmodozva, kinek páncélján megcsillan a felkelő Nap.

Telt-múlt az idő. S míg a kicsi királylány sudár nagyleánnyá serdült, atyját titkos kór emésztette, egyre betegebbé vált. A birodalom minden tájáról hívtak gyógyító embereket, de bizony segíteni egyik sem tudott rajta. A királylány sokat sírt, éjszakánként az apja mellett virrasztott, de reggelre letörölte a könnyeit, mert az országot vezetni kellett. Törvénynapot tartott, iskolákat és hidakat építtetett. Megtanulta a kardforgatást és a hadvezetést. Mikor pedig atyja örökre lehunyta a szemét, és gonosz hatalmak támadtak a férfikéz nélkül maradt országra, katonasisakot öltött, és megvédte a népét.

Dobozolás

Kicsit rendet raktam a novellák között. Beosztottam az írásokat sci-fi, fantasy, sci-fi egyperces, szépirodalom kategóriákba, így könnyebben megtalálni a másféléket.
A sci-fiket csak méret alapján szedtem ketté; lehet, érdemes lenne a kifejezetten fiús, ötletalapúakat külön tenni a karakterközpontú írásoktól. Az előbbi elég speciális rétegnek szól, és főleg egy ötlet feszes kibontása. A karakterközpontú sci-fik "uniszexek", ahogy láttam. Míg a fantasy novellákat inkább a lányok szeretik.

Érdekes dolog, mennyire másképp olvasnak az olvasók, és mennyire mást tartanak értéknek egy-egy novellában, regényben.