2012. július 17., kedd

Én meg a prológusok

A prológusok gyakran bénák és teljesen feleslegesek. Mégis, miközben írom a Fák Népét (a következő regényt), újra és újra előhangokat firkálok mellé, szinte már mániákusan. A mostani:


"Másképp képzeltem a szerelmet, míg nem ismertem Dant. Ólmeleg, szalmaillatú mohóságnak hittem, feszülő testekkel, lihegéssel és nyirkos bőrrel. Ezt láttam a pajták résein belesve, mikor a legények kézen húzták a vergődő parasztlányokat. Hosszú ideig csak a monoton neszeket hallottam, majd az elfojtott kiáltásokat, végül a fiúk büszkén, kipirult arccal osontak ki, míg a lányok leszegett fejjel. Néha sírtak is, meleg, dühös könnyeket, máskor köptek és a szájukat mosták gyűlölködve, míg én értetlenül hasaltam a pajta mellett, a bozót zöld lombsátora alatt..
Tavasszal a városba is bementem; holdtalan éjeken óvatosan lépdeltem Nadályvár húgytól fénylő, terméskőből kirakott utcáin. Ilyenkor a kutyák egymást űzték; az én szagomra sem őrjöngtek, hanem izgatottan szippantottak a vár körüli parasztházak bűzlő levegőjéből, megsejtve, hogy nő vagyok. Megálltam egy-egy szürke vályogház mellett, és éreztem a testek másfajta, zamatos illatát a pokróccal fedett ablakok mögül. Azt hittem, szeretni éhség, egy csillapíthatatlan, mély mohóság. Önzés, erőszak, otromba vágy.
Dant szeretni azonban más volt. Csendes, meleg zamat, mint a vér íze a fertőzött sebekben. Látni akartam őt, semmi többet. Nem bántani, nem uralni, pusztán csak megérinteni a földet, ahol korábban ült. Hallgatni a szavait, és még inkább a csendjét. Nézni, ahogy belebámul a teaillatú csuporba, és kinevetni, amikor bölcsességet mond.
Arra vágytam, hogy velem legyen. Szelíden, ahogy a szél beletúr a fák közé és játékosan motoz a levelekkel. Ahogy az esőcseppek becsusszannak mélyen a szikla réseibe, és nedvükkel élővé teszik a barlangok mélyét. Ahogy a napfény hajnalonként ráfröccsen a földre, a széttárt szirmú virágokra.
Ki vagyok én, hogy őt szeressem?
Őt, akihez ember sem méltó…
…nemhogy egy démon."

2012. július 4., szerda

Kritika

Ha majd időmilliomos leszek,. akkor csinálok egy vélemények, kritikák aloldalt, de most csak ide másolom be.
Hétvégén kiosztották a Zsoldos díjat. Ezt minden évben egy regény, kisregény, és novella viszi el. Az Áldott légy, Szent Struktúra című novellám egy ponttal, Az emlékkufár másfél ponttal maradt le az első helyezett mögött. Csaj még sose nyert, szóval a második-harmadik hely előkelő. Jövőre nem indul novellám, így az első női sci-fi díj kiharcolását másra testálom. :)

Sárdi Margit (Elte docens, zsűrielnök) értékelése: