2012. augusztus 6., hétfő

Írótábor

Megjöttem az Írókör táborából.. :) Öt napig voltunk, és imádom ezt a csapatot, nagyon kreatívak. Reggeli torna, írástechnika, gyakorló feladatok, ebéd, majd délután újabb előadások, és este aki akart, az írt, más meg sörözött, vagy az erdőben barangolt.

Most a leírás volt a központi téma. (Tavaly a kisregény.) A világteremtéstől kezdve a hangzásig minden szóba került.
Számomra olvasásnál az a lényeg, hogy legyen jó a szöveg, mindegy, hogyan éri el a szerző, de ha írok, szándékosan kerülöm a sokoldalas, statikus helyszín- vagy emberrajzokat. A leírás egyeseknek olyan, mint a kellemes hátmasszázs, bizsergető és hosszú. Én a bokszban hiszek; a cselekménybe beszúrt egy-két mondat igenis üsse ki az olvasót, aztán míg a priznicet cserélgeti, addig folytatódhat a történet. Nem véletlen, hogy sosem leszek körmondatos szépíró.

Persze, jó volt tudatosítani a nyelvvel kapcsolatos anyagokat, és a gyakorlatokat is élveztem. Addig gyúrtam az agyamat, amíg kiszenvedtem magamból valami normális megoldást (pl mellékes dologként valahol csináltam némi thrilleres beütést is, és a hangzásba kakofóniát vittem. A Szerkesztőcsaj azonnal fölismerte a nyelvi eszközt, örültem neki.)
Volt olyan feladat, ahol egy mondatot kellett írni, de 350 szóval, és érzelmileg egyre erősebb szöveg kellett, mindezt 15 perc alatt. Ezzel küzdöttem a legtöbbet, és jellemző módon nem is lett meg a 350, de azért megmutatom:


"Nem hittem volna, hogy azon az őszvégi, aszaltszilva ízű, unalmas kedd estén változik meg minden, és szakítok az eddigi egyszerű, nyugalmas életemmel, amikor a hatórás hírekben még egy rendes, csattanós baleset sincs, csak a külpolitikai helyzetet sorolják, itt lőnek, ott ölnek, az időjárás megint változik, ki tudja, hova, és én csak kattintgatok a tévé szürke távirányítóján, mígnem a hívásod felriaszt, és gyűrött kabátot húzva leballagok az utca végéig, a kertes házak és az ősszel is zöldülő sövénnyel elzárt, korhadó sírokkal teli temetőig, ahol te állsz az ónszürke égbolt fenyegető nyomása alatt, ami olyan, mint egy apokalipszis utáni első esős nap, de nem merem mondani, mert az arcodon lecsurgó könny és eső, az elmázolt barna szemfesték mögött lapuló halott-gyerek pillantás, és a mozdulat, ahogy divatos, sárga esőkabátodban a pergő zománcú temetőkaputól ellököd magad, mindent elmond, amit nem akarok hallani, a kidobott, kukában talált terhességi teszt valós eredményét, amit azt hiszed, nem találtam meg, de mégis reméled, hiszen pontosan kiszámolt óvatlansággal a fürdőszobai kis szemetes tetejére ejtettél, és fülem hallatára beszéltél meg valamilyen orvossal találkozót, csak épp nem tudtam, hogy mára, és bevallom, nem is akartam tudni, ahogy a saját szavaimat sem akarom hallani, amikor pénzt ajánlok a dolgok elintézésére, míg te zokogsz, majd anyázva elküldesz, és önzőn még csak észre sem veszed, hogy az én életem fölött is meghozod a döntésedet."

Tudom, még van hova gyúrni, de azért örülök az első rétestészta mondatomnak. Megjegyzem, a Drámaíró Srácnak az volt a baja, hogyan írja meg CSAK ennyiben. :)

Egyik éjjel a mostanság íródó fantasy regényem háttere is szóba került, megfelelően magas alkoholszint mellett, és pont olyan írótársakkal romboltam az agysejteket, akik mellette véreskezű szerkesztők, vagy világteremtők. Hát, azonnal ízekre szedték a világot, és szétröhögték az agyukat. Biztos bántó lett volna, ha nem ismerem őket és a bandából áradó jó szándékot, de mivel igen, és azt is tudom, hogy ez hatalmas segítség, így inkább felírtam a hibákat, és a kretén ötleteket. Azért a lesből ugró, mágikus pornál én is keményen röhögtem, no, meg a Köztes Lények Istenén is, akihez az "egyebek" imádkozhatnak.

Ki is dobtam a regényt, mert igazuk van, az egyik helyszínnél kimaradt a talajerózió, szél stb; a háttérvilágnál meg a túlbonyolított mágiát kéne leszedni, hogy ne vonja el a figyelmet a történet főbb vonalától. Na, igen, az élet kemény, és tele van delete gombbal. :)

Ez volt a hatodik írós táborom, már ritkán van új írástechnikai anyag, a szmirp szóra még csak nem is röhögünk. És már mindenki meg van róla győződve, hogy nem tud írni. Lassan csoportterápiára szorulunk. :)

(Most cuccolok, és holnap a gyerkőcöket elviszem a scifis táborba, ahol ugyan csak pár író van, ellenben sokkal több jégkrém.)

5 megjegyzés:

  1. Én is dobtam már ki írást. Azaz kitöröltem, mert papíron már jó 10 éve nem írok (anno egyujjas írógépes technika dívott...). Furcsa élmény volt.

    VálaszTörlés
  2. Igen, ezek érdekes utak. De nagyon kellenek. :)

    VálaszTörlés
  3. Oh, én elolvastam volna a regényt, csak éppen ez több regényre elég ötletet tartalmazott :) Szerintem érdemes egyiket-másikat kibontani egy új regénytervnél. Kb. több helyszín / dimenzió volt, mint karakter :D

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy tetszettek az ötletek. Azóta felskicceltem, hogy mit és hogyan tudnék kidobni belőle, de borult az egész.

    VálaszTörlés