2013. július 29., hétfő

Írókör tábor


Az Írókör (lánykori nevén Delta Műhely) talán a legrégebbi zsánerírós csapat idehaza, a maga kilenc évével. Már szinte mindenki író, szerkesztő a tagok közül. A nyári táborokba mindig elmegyek, a közös írás hatalmas lökés évek óta.
Idén Kerkakutasra vonultunk le, ez egy zalai község, melynek lakosa 129 fő, szóval bő tíz százalékkal növeltük a népességet a jelenlétünkkel. A szállás kellemesen hűvös volt, több kisebb lakrész, ahol kényelmesen elfértünk, és mellé a frissen ácsolt fabútorok illata. A terasz tetejéről glatter, hurkatöltő, fűrész lógott le meglepő dekorációként, amiről mindig a horrorfilmek jutottak eszünkbe.
Hajnalonta a korán kelő emberkék már a teraszon püfölték a laptopot, aztán reggel torna következett, a tyúkok boldogan lestek minket, majd némi kajálás. Utána megkaptuk az írós gyakorlatokat, és négy óra állt rendelkezésre, hogy novellák szülessenek. Délután előadás, majd este elolvastuk egymás írását és éjszakába nyúlóan megvitattuk. Annyira jó sztorik születettek, sokra emlékezni fogok közülük. Idén nagyon lezsibbadt az agyam, túl sok gyenge írást láttam, és annyira élveztem, hogy nincs nyelvi vergődés, a gördülékenység alapkészség, és inkább a dramaturgia elcsúszásokról esik szó.

Idén amúgy ellógtam a feladatokat, hiába csigázták fel a fantáziámat, muszáj volt a Calderonnal haladnom. A tábor ötletessége beleivódott a levegőbe, betettem a regénybe egy olyan csavart, amire nem is számítottam. Szuper ellensége van Calderonnak, én bírom a pasit. Amit meg Taina a kardokkal művel...ööö... izé. :)
Hackett volt a másik renitens, ő se novellázott, hanem befejezte a regényét.Tök perfekt lettem a zenei ízléséből, talán a tyúkok kotyogását próbálta elnyomni a fülhallgatóból jövő hangerővel, de az is lehet,. hogy a végkifejlet ilyen erős.

Az előadások nagyon jól sikerültek. Szó esett a fantasy világok jogrendszeréről, például milyen problémákba ütközik a sárkány leölése, de komolyabban is belementünk abba, hogy függ össze az állam erőssége a lakosság életének szabályozásával, és a speciális rétegek jogaival.
Másik előadás egy novellapályázat tapasztalatairól szólt, igen vidám perceket okozva.
Részemről a "hogyan szúrjunk el egy regényt" témáról mondtam pár szót pl. vannak a szerzőknek rájuk jellemző szerkezeti hibáik, és van, amit egyedileg is el lehet rontani, minden regényben mást és mást.

Péntek este Vavyan Fable is benézett hozzánk, levezettem vele egy beszélgetést. Azt hiszem, ez inkább író-író tali volt, nem került szóba a "miért írsz" és más hasonló szabványkérdés, hiszen mindenkinek van valami díja, vagy novellista, a csapat harmadának regénye is kijött, így aztán más témák kerültek elő. Szóba került a régi könyvpiac, a szerkesztők, a házastársak és az írás, az írástechnika kontra őstehetség témaköre, a valóság beszüremkedése kontra olvasók túláltalánosítása. Nagyon érdekes csevegés volt, és Molnár Éva közvetlen, lebilincselő ember.

Egyik mondata amúgy elgondolkoztatott, örült, hogy ilyen kellemes baráti kör vagyunk, rivalizálás nélkül. Akkor jöttem rá, mennyire természetesnek vesszük, hogy amennyien vagyunk, annyi felé publikálunk, akár egymásért nem rajongó kiadóknál, és ez soha nem hatott ki a körre. A kemény kritikai menetek sem a személynek szólnak, hanem mindig az adott írásnak.

Hamar elröpült ez a pár nap, hazafelé benéztünk még Nemesrempehollósra egy finom ebédre, és egy szuper könyvkatalógus progi megcsodálására - ha még húsz percet nézem, tuti függő leszek.

Nagyon motiváló a közös írás, és a mások örömei, sikerei is. Van élet a zsáneren innen.


9 megjegyzés:

  1. De furcsa! Eszembe nem jutna közösségben írni. A társaság jelenléte engem beszélgetésre késztet, nem arra, alkotásba zárkózzam. Igen, nekem az alkotás elzárkózással jár, és azt igényel.) Mivel még nem próbáltam, nem tudom, egyáltalán menne-e, mennie kéne-e, hogy időre, fix témában megnyilatkozzam, úgy, hogy a jelenlétemben még jó páran a billentyűt verik, akár egy informatika vizsgán. Egymagamban írok, sosem társaságban.

    Engem mindig foglalkoztat, hogyan alakul ki egy baráti társaság, vannak-e "alapító tagok", és hogy hogyan kerültek kapcsolatba vele a "később jövők". Neked mi a történeted? Mikor, és milyen apropóból alakult úgy, hogy eljutottál a legelső ilyen baráti írós táborba? No, és min van a hangsúly: barátok együtt, akik mellesleg írnak, vagy írók, akik amúgy barátok is? :)

    VálaszTörlés
  2. A tábor azért jó, mert kiszakad az ember a megszokott környezetből, és csak az írásra koncentrál. Az első este kidumáljuk magunkat, aztán utána csak az étkezések alatt meg éjjel meg a traccs, de írós idő alatt mindenki maga elé bámul, zenét hallgat stb, attól, hogy egy asztalnál ülünk, még egyedül vagyunk a kis mikrokozmoszunkban.

    A Delta műhely előzménye, hogy az lfg.hu (régi rpg.hu) pár tagja elkezdett amcsi írástechnikai anyagot fordítani, és megcsinálták a gyakorlatokat a scriptoriumban. Akkoriban egyáltalán nem volt írástechnikai könyv idehaza, és míg a szépíróknak volt fejlődési lehetősége, néhol oktatták őket írni, addig a fantasztikumban ez hiányzott, jó ötven évvel le volt maradva hazánk. Aztán több kisebb script alakult, és futottak egy ideig.
    A Delta műhelyt Kleinheincz Csilla indította el, aki akkoriban kezdő szerkesztő volt a Delta Vision kiadónál. Meghirdette a neten, így én is a kezdő tagok között voltam. Hamar leváltunk a kiadótól, és önálló kör lett. Csilla megcsináltatta a gyakorlatokat, részemről meg Lőrinczy Judittal megszerveztük a kört, és lett egy belső szabályrendszer, egy évenkénti felvételi, weboldal. Aztán magánéleti bajom volt, kiléptem, azóta csak a nyári táborokba járok vissza. A külsősök előadást tartanak cserébe, hogy jöhetnek. :)

    Nagyon jó a hasonló gondolkozású közösség, ahol bármi írós témát meg lehet beszélni, ezt se a családdal, se barátokkal, se neten nem lehet. Meg olyan nyugis és vidám az egész. :)

    VálaszTörlés
  3. A hasonló gondolkozású közösség jótékony hatását magam is megtapasztaltam, még ha csak olyan kurta időre is, amikor összejöttünk a sörözőben a könyvfesztiválkor. Néha azét azon kívülre is kimerészkedem, nehogy bezsongjak, vagy hogy tapasztalatot szerezzek, szélesítsem a látókörömet - és ez alatt nem az ellentábort, a tevékenységemet lehúzó közeget értem :)


    Mindig le leszünk maradva valakihez képest. Mindig találunk olyat, akiknek jobban megy, jobban tudják, begyakorlottabbak, több rá a pénzük, sikeresebben teremtenek lehetőséget, befogadóbb a környezet, egyáltalán, előrébb tart a képzeletbeli, vagy az általuk megtestesített mércéhez képest.

    Eszembe jutott pár kérdés hirtelenjében, van közöttük olyan, ami elsőre olyan mintha Ádámtól és Évától kéne kiindulni a megmagyarázásához (pl. angolszász dominancia), de eszembe se jut ilyesmi.
    Miért pont Amerika a mérce?
    Miért nem más nagyhatalmi nemzet?
    Miért az angolszász fókusz megítélése, követése, betartása a lényeges?
    Mik voltak a pontos jelei annak, a hazai SF úgymond elmaradott írástechnika szinten a nyugathoz - angol nyelvterülethez - képest?
    Miért kell beérni bárkit is?
    Miért vannak szintek?
    Ki hozza őket létre?
    Miért lett a különbözőség, eltérés lemaradáskén címkézve?
    Mire megy ki a verseny?
    Miért pont erre?
    Egy egyéni, vagy zsánerszintű vízió?
    Mi számítana nagy lépésnek hazai körülmények között?
    Az amcsiktól való tanulás elvár azonosulást is, vagy elég a "nézzük meg, hogy csinálják mások, mitől sikeresebbek, lessük el a fortélyokat és alkalmazzuk, ha alkalmazható a saját közegünkben"?

    A tanulás, fejlődés, kihíváskeresés fontosságát nem kérdőjelezem meg, az amerikanizálódással szemben viszont vannak fenntartásaim (van itt egyáltalán erről szó, vagy az amcsik puszta említésével is beleképzelem?).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hm, azt hiszem az amcsi szó valami lázadást hív elő nálad.

      "Miért pont Amerika a mérce? Miért nem más nagyhatalmi nemzet? Miért az angolszász fókusz megítélése, követése, betartása a lényeges?"
      Az angol nyelvű anyagok voltak elérhetőek, pl. kiment valaki külföldre és vett pár írástechnikai könyvet, illetve a neten is ezek voltak fenn. Ennyi a titok.
      Ma már kiadtak magyarul is pár könyvet, az egyik legjobb ebből egy német mű. Amúgy nagyon örülnék japán, szerb és afrikai oktatási anyagoknak is, szóval hajrá.

      "Mik voltak a pontos jelei annak, a hazai SF úgymond elmaradott írástechnika szinten a nyugathoz - angol nyelvterülethez - képest?"
      Micsoda? :) Blokkolva volt az ország, hahó!
      A rendszerváltás előtt tilos volt a fantasztikus irodalom, hiszen az népbutítás, aztán Kuzka Péter költőt perifériára helyezte a rendszer, és kapott egy eldugott lapot, a Galaktikát. Ő hatalmas harcok árán a sci-fi irodalmat megpróbálta fellendíteni, így bejöhettek a szovjet szerzők az utópiákkal, majd néha becsúszhatott egy-egy más nemzet is, ha átnyomta a cenzorokon. A fantasy azonban csak a rendszerváltás után jöhetett be. (Akkor lett nyitott a könyvpiac, megszűntek a monopóliumok, de ezzel egy hatalmas szemétáradat is megjelent.)
      Íráshoz jó könyvek olvasása is kéne. Illetve olyan írós közösség, ahol egy kezdő fejlődhet. Igen-igen ritka egy író életében, hogy soha senkinek nem mutatta meg az írását, aztán beküldte egy kiadónak, és hopp, megjelent. Az írók mindig is összejártak, véleményezték egymást, és így csiszolódtak.
      Mellesleg érdekes ez a kérdéssor. Az jut eszembe róla, hogy milyen könnyű nektek, itt a net, nyitott a külföldi könyvpiac is, angolul olvastok, el sem tudod képzelni, milyen az, hogy az országban fél év alatt 1 db fantasztikus mű jelenik meg, és annak gyerekként örülnek az olvasók...

      Ami a 2000-es évek elejét illeti, ott tisztult le a könyvpiac, de bejött rá a recesszió is hamar. Az első hazai írástechnikai csoportok ekkor alakultak. Most is elég feltűnő a hazai és külföldi kezdő írók tudásbeli különbségei. Ha beszélek egy szerzővel, és két mondatot mondok pl a háttérvilágról hibáiról, utána egy órát magyarázhatom.
      De a szint kérdése kb öt évig elég nagy vitákat váltott ki az sf életben, szóval ebbe nem mennék bele, ülj le az sfmagosokkal egyszer csevegni.

      Törlés
    2. "Miért kell beérni bárkit is? Miért vannak szintek? Ki hozza őket létre?
      Miért lett a különbözőség, eltérés lemaradáskén címkézve? Mire megy ki a verseny? Miért pont erre?"
      Senkit nem kell beérni, mindenkinek a saját (!) egyedi (!) hangját kéne megtalálnia. Idehaza bármely regény vagy novellapályázat kb 3-5%-a jó.
      Vajon miért?

      Írni önmagától is megtanulhat az ember, nekem is beletelt tíz évembe, hogy felismerjek olyan dolgokat, amiket ma már elolvashatnék egy délután alatt. Akik most írástechnikát próbálnak tanítani nem szabályokat állítanak fel, hanem segítenek letisztázni a gondolatokat, eszközöket. Olyan ez, mint a gimnazista matek, simán rá lehet jönni a négy alapműveletből, de egyszerűbb, ha van, aki elmondja, mi az a kétismeretlenes egyenlet. (Amúgy meg az írástechnikai alapismeret annyira minimális, hogy egy év alatt elsajátítható lenne.)

      "Egy egyéni, vagy zsánerszintű vízió? Mi számítana nagy lépésnek hazai körülmények között? Az amcsiktól való tanulás elvár azonosulást is, vagy elég a "nézzük meg, hogy csinálják mások, mitől sikeresebbek, lessük el a fortélyokat és alkalmazzuk, ha alkalmazható a saját közegünkben"?"
      Hát, az alázat nagy lépés lenne. Esetleg az önálló gondolkozás.
      Ha azt merem mondani valakinek, ülj le novellázni, akkor kapok a fejemre. És utána már nem merem mondani, hogy izé, én is, és sokan mások is ezt megcsináltuk, nem szégyen gyakorolni.

      Tudom, számodra újak ezek a kérdések, és izgalmasak. Nekem viszont iszonyú lehangoló, hogy három éve rojtosra beszélem a számat mindenhol az írástechnika kapcsán, és arról is, hogy ez nem szabálygyűjtemény, hanem néhány támpont, de még mindig csak itt tartunk, hogy minek egyáltalán az egész. Újabban egyre gyakrabban felmerül bennem, hogy időpocsékolás, lehet, inkább írnom kéne, még van hova fejlődnöm.

      Törlés
    3. Mielőtt folytatnám, azt azért szeretném tisztává tenni: az írástechnikának van létjogosultsága, igen hasznos tudás sajátítható el általa, remek dolgokat tanít. Ha bármikor is ennek ellenkezője sütött volna a szövegemből, akkor legközelebb igyekszem érthetőbben fogalmazni. Mondjuk még így sem garancia arra, hogy a kellő értelmet hívom elő soraim olvasójából, mert a belső történésekért felelősséget nem tudok vállalni.

      Amcsi szó, és amit előhív: ez egy rossz szokás, amit el kéne hagynom.

      Én inkább azt hittem, művek minőségében, témafeldolgozásában felismerhető jelekben látszott meg, elmaradt a magyar sf irodalom a nyugatihoz képest, megleptél azzal, a régi rendszert hoztad be a képbe. A történelmi korszakhoz nem tudok mit hozzáfűzni, kisgyerek voltam, nem kamasz, nem fiatal felnőtt. '83-ban születtem. Amit arról a korról írnak, az nekem történelemkönyvek anyaga, nincs hozzáköthető személyes tapasztalatom. Kisgyerekként legfeljebb annyi jött át, alábeszélős nyugati videófelvételeket néztünk, és nagy szó volt, amikor kaphatóvá vált az első Milky Way szelet. Szüleim nem meséltek azokról az időkről, vagy ha mégis, biztos nem irodalmi vonatkozásban ragadták meg.

      Nemrégiben olvastam Balassi életéről egy könyvet. Olvashattam volna régebbi szerzőről is, ott is visszaköszönt volna rám a jelenség. Ő ugyan nem SF író volt, de a példáján keresztül beletekinthettem abba, a kortárs írók összejártak, ez nem új "találmány", mi több, természetes igény.

      Igaz, én más kor szülötte vagyok. Nem tudok hűen belehelyezkedni egy olyanba, amiben nem éltem és amiről csak meséltek. Suta próbálkozás sülne ki abból. Az eszembe se jut, összehasonlítsam, melyik kor volt a jobb, vagy hogy bűntudatot érezzek amiatt, mert nem tapasztaltam meg valamit, amit más igen.

      Egyébként rájöttem, utálom a netet. Utálom, mert gesztusok, mimika, hanglejtés nélkül mindenki csak hozott anyagból - saját tapasztalataiból, előítéleteiből, érzelmeiből - dolgozik, olvasson a világhálón akárkitől akármit. Nagyon sok múlik azon, milyen hangulatban ülök le a gép elé, és milyen kedvben találnak meg bizonyos cikkek. Rácsodálkozónak, kötözködőnek tűnhettem, pedig mi sem állt tőlem távolabb, amikor úgy döntöttem, kérdezek :)

      Köszönöm, hogy válaszoltál.

      Törlés
  4. Nem érted. :) Nem önmagáért érdekes a múlt, hanem az a fontos, mi miből ered és miért. Másként szólva:
    Mindenki benne van egy irodalmi közegben (ami függ a nagyobb társadalmi folyamatoktól is), vagyis bizonyos mennyiségű írástechnikai tudás és könyv elérhető vagy épp nem az, és bizonyos lehetőségek nyitottak vagy épp nem. Ez nem jó vagy rossz, hanem puszta változás.
    Vegyük a fantasztikumot, és hogy szűkítsük mondjuk a scifit és a fantasy férfi ágát. Itt ma egy 20 éves író olyan 30-45 éves szerkesztőkkel találkozik, akikből sok tisztában van a kreatív írástechnikával, mivel maga is segített ezek áthozásában vagy terjesztésében, ergo elvárja annak ismeretét is.
    Viszont ifjú írónk a pályázatokon olyan zsűritagokkal futhat össze, akik 50-70 évesek, és még a cenzúra alatti könyvélményeken nevelkedtek. (Hozzáteszem, a románoknak nem volt Kuczkájuk, szóval ott negyven év késéssel jelennek meg azok a művek, amik nálunk csak tíz évet csúsztak.)Van egy ambivalens helyzet, és a Zsoldos díj régebbi vitáinak szerintem ez volt a gyökere.

    A misztikus romantikának nincs itthoni előzménye, a 20 éves írónkat az angolszász piac hatásai érték; negatív hatás, hogy gyakran azt majmolja, pozitív, hogy sokkal szélesebb a látókör a kinti könyvpiacra, vagyis az ottani új témákra és új írói eszközökre is. A szerkesztők sokszor újságírók, akik nem a kreatív írástechnikát ismerik, és a fantasztikum világteremtési alapjait, hanem a saját szakmájukat. Ergo jó dramaturgia, erős érzelmi töltet, és némi önmarketing elég volt egy ideig a publikáláshoz. Zsűritagok még nincsenek, illetve a fantasy díj lesz esetleg érdekes, ha megerősödik. Viszont ezt a díjat vicces módon a másik rétegből jövők bírálják, akik teljesen mást várnak el, mint a misztikus könyvpiac.

    Visszacsatolva a kezdő kérdésekre... a művek minősége és témafeldolgozása, sőt értékelése is szoros kapcsolatban van azzal, hogy mi miből ered. Ez kihat az írói eszköztárra, a háttérismeretekre, az írásról való gondolkozásmódra.
    A hazai írós réteg nem homogén, és ez csak két réteg volt, noha jóval több van.
    Vannak pontok, ahol a rétegek elkezdtek átjárni egymáshoz, ilyen az Aranymosás is, és ilyenkor megjelenik a gondolkozásbeli különbség és az írásbeli tudás különbsége is. Ez feszültséget jelent, de egyben fejlődést is minkét réteg számára.

    Próbáltam világosabban fogalmazni, remélem, sikerült. :)

    VálaszTörlés
  5. Így már minden kerek ;) Pont erre voltam kíváncsi.

    Nemrég olvastam Szendi-könyvet, ő a megoldáscentrikusságot tartja fontosabbnak ahelyett, hogy a múltban vájkálva okokat kutassanak, abból erőltessék folyamatosan a jelen helyzet megértését. Ő az emberek közti problémák és konfliktusok vetületében magyarázta ezt, de vajon ez alkalmazható (és érdemes-e elgondolkozni az alkalmazásán) ezen a téren is? Bár ez szerintem már eltérő pszichológiai technikát takar, és lélektani fronton is többfajta irányzat verseng (és ez már nem egy magamfajta laikus birodalma).

    Széljegyzet: a legtávolabb esik tőlem, hogy reakciósként azt tűzzem ki célomul, na majd én megmondom, hogyan kéne itt megoldást találni és rendbe tenni a magyar zsánerirodalmat, pusztán foglalkoztat elméleti szinten, életképes volna-e ez a megoldáscentrikusság.

    VálaszTörlés
  6. Szerintem a megoldáscentrikusság jelen van, ilyenek a nyílt pályázatok, az írástechnikai könyvek és oktatás elérhetővé tétele, a Fb-n a különböző rétegek átjárása egymáshoz, a kiadók egyre szorosabb kommunikációja az olvasók felé, az elvárások nyílt definiálása a szerzők felé. :)

    VálaszTörlés