2014. július 24., csütörtök

Határon innen és túl, könyvek és élmények

Megy egy nagyon jó körblogolás a könyvesbloggerek között, amit Zenka indított. A téma:
A határok feszegetése az olvasásban, komfortzónából kilépés, új műfajok kipróbálása.

Azon tűnődök pár perce, hogy az én agyamban tiniként valahogy összekeveredtek a dolgok. Alapból egy-két évvel korábban olvastam a kötelező olvasmányokat, ami nem volt nehéz, hiszen 5 évesen könyvtárba jártam, heti kétszer lepottyantott az apám a sci-fi részleg előtt, így - idővel - önállóan fedeztem föl a lapokba zárt világokat.
Kiskamaszként a "klasszikus" annak a szinonimája volt, ahol elaludtam a könyv felett. Ilyen volt az Iliász, a Mahábhárata, de Hoffmann: Az arany virágcserép is vagy Agatha Christie művei. Amikor nem alszok, az nem klasszikus. :)

A romantikus ponyva az Jókai, Austen, Fable, Bronte... tök mindegy, mikor halt meg az író, netán még él az illető. Ha érdekel, és drukkolok, hogy a pasi-csajszi összejön, akkor az egy csoport volt a kis agyamban, még a formátum sem zavart, drámák, versciklusok is belefértek, ha a szerelemről szóltak.


A fantasy és a misztikus-romantika hajdan abszolút nem címkéződött fel, és nem került külön kategóriába. Imádtam Goldenlane írásait (tök jó, a jövő héten találkozom az íróval), de megfért mellette L.L.Lawrence vérfarkasa, Drakula, Orson Scott Card Alvinja, Prattchett, Hobb...
De még a régi sci-fi és a kalandregények sem különültek el, Asimov mellett Kodolányi, Karl May mellett Sienkiewicz, Dosztojevszkij, Hugo, Herbert, King, London vagy az orosz sf írók... élmény alapján a kalandos, izgulós dolgok is egy csoportba rendeződtek.
És ezen felül volt még a "szépirodalom" kategória, aminek lánykori neve a "könyv, amiből egy büdös szót sem értek". Utólag belegondolva ez vicces, mert 13 évesen Freudot olvastam, aki kissé különc szexmániásnak tűnt, Szókratész védőbeszédén elsírtam magam, Márai jó arc volt, egy évvel később meg elolvastam a teljes Bibliát, hogy megértsem, mit szívatta Isten a zsidókat, szóval szövegértelmezési gondom biztos nem volt. De akkor milyen könyvek járhattak a kezemben, melyek a negatív csengésű "szépirodalom" fogalmat kiérdemelték? Rejtély.

Most már megszoktam, hogy kategorizálom a könyveket, mert tök nagy vagyok, meg felnőtt, bár észrevettem, másképp olvasok, ha munka miatt teszem, és másképp, ha szórakozásból. És már külön polcon állnak a a könyvek is, Lukjanyenko mellett Abercombie, de Egan már a scifis részhez megy, és Gaura Ági, Carriger, Raana Raas, Tara Monti is mind a megfelelő helyen. A pszichós könyveimnél még a szakkönyv-konyhapszicho is elkülönül, plusz a méret.

A sok könyvesbloggert olvasva, mások élményeit megnézve elgondolkoztam, hogy az "új műfajok kipróbálása" mi a csoda lehetne. Egyrészt minden zsánert kipróbáltam 20 éves kor alatt, tudtomon kívül, másrészt a lelkem mélyén még mindig élmény alapján csoportosítok: izgulás, meghatódás, szerelmeseknek drukkolás, félelem, kíváncsiság, intellektuális kihívás, nevetés, sírás... Mit vált ki a könyv?

A "szépirodalom" címke azóta "kortárs szépirodalomra" szűkült, és biztosan hamis a besorolás, az eszemmel tudom, de a szívem mélyén az összes olyan könyvet odateszem, ami azt elmúlt 20 évben jelent meg, a magas nyelvi szint mellett öncélú erőszak és szex van benne, plusz áll a cselekmény, mert minek is az, vagy a dramaturgiai ív túl kispolgári dolog ahhoz, hogy az ilyen műremekeket elrontsák vele.
Ó, asszem meg is van, mi felé kellene nyitnom. :) Talán nem is a nyitás a jó szó, hanem kissé helyre kéne rakni a dolgokat, többet járni ezekbe az irodalmi csoportokba, és nem csak a kevéssé tehetséges, de öntelt amatőrökbe belefutni, vagy a kontraszelekciósokba, akikről azt mondják, hű, mekkora író, én meg bámulom a sorokat, és azt gondolom, ez a szöveg nem formabontó, hanem simán csak szar.

A szabira már megvan a könyvlistám, oda nem férnek be kortársak, de majd szeptembertől megpróbálkozok pár ismertebb névvel.
Amit viszek nyaralni: Hevesi Krisztina két szexuálpszichós könyve, a csajszi a tanárom volt, de én még nem ebből tanultam. Viszem a Pokoli szerkezetek sorozatot is, amit lenyúlt a lányom, amikor megvettem, itt a dramaturgiára vagyok kíváncsi. Meg egy forgatókönyvírós könyvek is utána szeretnék nézni, érdekes írós kaland lenne kipróbálni magam e téren is.

Ti hogy álltok a zsánerek közötti mászkálásokkal? Van olyan téma, amit nem próbáltatok ki olvasóként?




20 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy te is írtál, érdekes olvasni mindenkinek a múfajok közti mászkálását, határokon átlépést, vagy épp azt, hogy akkor ez most mit is jelent, ki hogyan értelmezi. Nem semmi, hogy mindent ilyen fiatalon kipróbáltál, én olyan idősen még csak két lottit és bambit forgattam, amikor már tobzódtál a műfajokban :) Sőt eleinte csak meseregény, klasszikus regény került elő, meg kötelezők, sokkal sokkal később nyitottam másfelé, és kezdtem kipróbálni ezt azt, volt amit magamtól teljesen (pl Durrell és az állatvilág), volt amit ajánlásra.
    Én a pszichológiai témájú könyveket nem igazán szeretem, Csernus és Popper a kivételek talán, őket bármennyit, biztos mert velük egyetértek sok mindenben. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem kicsit más volt akkoriban a világ. Amikor általánosba jártam még két csatorna volt a tévén, DOS-alapú számítógép, a játékgépről meg kitúrt az öcsém. Tök szociális vagyok, de a szünetben azért olvastam, mert a közös csajos vécére menést max. napi egyszer éreztem proginak, óra alatt meg azért, mert gyorsabb voltam a többieknél, és utána unatkoztam.
      Néha irigylem a mostani könyves-bloggereket, tök jó lett volna anno valakivel megbeszélni az olvasmányokat. Még gimiben se nagyon tudtam, bár ott már jobb volt a helyzet, 4-5 versíró vagy színésznek készülő barát hatalmas élmény. A sci-fit nem tudták befogadni, míg ők szerelmekkel és nagy költőkkel foglalkoztak, én a párhuzamos univerzumokkal, pszichóval, de azért találtunk közös pontokat pl. színdarabot írtunk. Imádtam oda járni.

      Az jutott eszembe a kommentedről, hogy a mostani fiataloknak túl interaktív a világ. A fiam gépfüggő, de ha bármikor gépbüntit kapott, annyira unatkozott, hogy két nap alatt kiolvasott egy könyvet, és meglepetésemre olyanokat, mint a Robinson Crusoe.
      Ha légüres szellemi tér, egyfajta hiány van az ember körül, akkor az kreativitásra sarkallja. Először az olvasás és információszerzés jön, aztán az alkotás következik. Lehet az regény, de lehet tudományos kutatás is.
      Néha elcsodálkozom, hogy egy-egy blogger, aki írogat, azt mondja, nem képes elkészülni a regényével. Közben a blogon sokszoros mennyiségű szöveget feltesz egy év alatt, vagy annyit olvas, annyi világba kalandozik, hogy nem marad hely a saját világoknak. Nagyon érdekes ez a dolog. Nem biztos, hogy írnék, ha most lennék huszonéves, tuti elcsábítana a szociális lét.

      Törlés
  2. Ó, jajj, ugyanúgy vélekedünk a kortárs szépirodalomról :) - ez egy ilyen pozitív felkiáltás lett volna.
    Nagyon érdekes, de régebben én mindig úgy képzeltelek el, mint aki mindig csak scifit olvas, emlékszem mennyire meglepődtem, amikor először láttalak valahol beszélni Carriger könyvéről. Az mondjuk nyilvánvaló, hogy mennyire szereted a pszichót,- pl. az írásaidon is ez annyira látszik, nem csak a Scarnál, akár még a Calderonnál is - de hümm, tizenhárom évesen Freud olvasása, ez tök jó :).

    Hát az interaktív világ csábításáról én baromi sokat tudnék mesélni :S. De azt hiszem, minden elhatározás kérdése, itt is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valójában nincs nagy sf műveltségem, például a kortárs angolszászból sokat már nem ismerek. Szerintem jó mindenfélét olvasni, és a beleolvasás alapján döntök, a gyerek sellős könyvét is olvastam. De mindig vicces, hogy a misztikus-romantikában pl. nagyon scifisnek éreznek, a sci-fisek egy részének túl ezoterikus vagyok, másik felének meg túl fantazis. Az ezoterikus barátnőmnek túl analitikus gondolkozású stb. Sok ember másokkal arról szeret beszélgetni, ami közös. Én meg arról, ami nekem újdonság, vagy amin lehet vitatkozni... :)

      Amúgy nem jó, ha egy gyerek pszichót olvas, mert nem véletlenül van. Egyszer az egyik írós ismerős depizett, és amikor vigasztaltam, mondta, hogy nekem könnyű, mert kemény természetem van, mire meguntam, elmeséltem a 20 év alatti élményeimet címszavakban. Ja, hát utána nem adta elő a hattyú halálát soha többé. :P

      Törlés
    2. "nem jó, ha egy gyerek pszichót olvas, mert nem véletlenül van" - ez mondjuk igaz, de ha olvassa, az akár lehet annak is a jele, hogy foglalkozik a problémáival, és meg akarja oldani őket ahelyett, hogy a szőnyeg alá söpörné. Most ez lehet, hogy nem fog túl szépen hangzani, de szerintem aki nem él meg rossz élményeket, és ugyanakkor nem tud belőlük építkezni, annak sosem lesz "kemény természete", a kifejezés jobbik értelmében, sőt, sosem lesz igazán megértő másokkal sem. (Talán nem a legjobb példa, de épp az előbb égettem meg az ujjamat :), és ilyenkor, ha valami - úgymond - szokatlan történik, mindig azon kapom magam, hogy megfigyelem, hogy ez milyen élmény is, hogy pl. ha megfogsz valami forrót, nem érzed azonnal, hogy az forró, elég lassan jut el az ember tudatáig, aztán figyelem, hogy reagálok rá, nem akadok-e ki a kelleténél jobban :), stb., úgy általában, hogy mit közöl velem ez a helyzet.) Nyilván mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, de nem mindegy, hogy valaki mennyire van tisztában az adott probléma tényleges volumenével (lásd drámakirálynők és -királyok :D). A "neked bezzeg könnyű" hozzáállás meg csalóka, erre már rég rájöttem, úgyhogy nem is alkalmazom :D Jodi Picoulttól olvastam egyszer egy idézetet, az volt a lényege, hogy hiba lenne azt gondolni, hogy aki nem panaszkodik, annak nincs is panasza.

      Ez nekem is feltűnt, hogy - mondjuk így - sci-fi íróhoz képest van némi ezoterikus/mitológiás beütésed, de én személy szerint díjazom az ilyen "crossovereket".

      Törlés
    3. Igen, igazad van, az empátia egyfajta emlékezés plusz az a képesség, hogy átveszi az ember a másik szempontját.
      J.P. idézete nagyon igaz. Érdekes, hogy egyesek hallgatása mögött milyen mélységek vannak, szeretem ezeket az embereket.

      Törlés
  3. Régóta gondolkodom én is, hogy miért van ez a negatív visszhangja a kortársaknak, főleg a magyaroknak. (Mondjuk úgy, hogy a téma állandó vesszőparipám.) Az nem létezik, hogy vannak okos emberek, akik ezeket a könyveket írják, mi meg csak simán nem értünk a dolgokhoz. Mihez is? Mit akarnak ők elmondani, amivel mi ennyire nem tudunk egyetérteni? Én például nagyon tudom értékelni a jó gondolatokat, sőt, igénylem is őket egy könyvben, de kiakadok, ha abba akarják belenyomni az orromat, hogy az életnek mennyire nincs értelme. Miért kell újra és újra elmondani, hogy milyen nehéz az élet? De még csak nem is ezzel van bajom, mert igen, az élet nehéz, de ezt legtöbbször ennyiben hagyják, elmondták, kész, nincs feloldás, nincs törekvés valami más felé.

    Érdekes, hogy neked is az öncélú erőszak meg a szex jut az eszedbe róluk - mostanában egy bizonyos könyv kapcsán pont azon gondolkodom, hogy miért is van herótom általában a regényekben ábrázolt szextől. Pedig az én regényemben is fontos szerepe van, bár ott inkább mint történetelem, nem is annyira konkrét jelenetek formájában. Még nincs pontos válaszom, de azt hiszem, ahhoz van köze, hogy sokszor valami értéktelen/alantas dolognak állítják be, amivel mintha szégyenérzetet akarnának kelteni az emberben. Mondom, még nem jutottam messzire a témában, de egyelőre csak erre tudok gondolni.

    Az álomfejtést én is olvastam, talán nem 13 évesen, de valamikor 20 alatt. :)

    Zenka, azt hiszem, részben a rossz lelkiismeret is okozza, hogy az ember hajlamos elcsábulni az internetes világ felé. Én legalábbis mindig akkor csinálom itt kb. a semmit (vagy semmi igazán lényegeset), amikor tudom, hogy valami mást (fontosabbat) kéne csinálnom, de azt nem merem, és itt keletkezik egy űr, amit könnyen és gyorsan ki lehet tölteni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Evolúciós dolog, hogy a kiugró negatív élményeket erősebben észleljük, és jelentősebbnek.
      Egyszer leszünk rosszul egy kajától, utána messze kerüljük, de egy fb csoportban is 40 kellemes élményt azonnal felülír egy rosszízű vita.
      Tavaly kezembe került egy könyv, a szerző amúgy jó fej, és a kortárs magyar irodalom egyik népszerű alakja, csak épp 3 oldalt bírtam a könyvből. Ez nekem erős negatív élmény volt, és megerősítette az előítéletet. Közben ésszel pontosan tudom, hogy speciel kortárs szépírókat is olvasok, csak épp őket átcímkézem. Szóval az agyam pszichós része abszolút tisztában van az igazságtalan előítélettel. :))

      Szerintem a szexszel nincs gond önmagában. A gond a nyelvi szinttel van sok helyen, ugyanis sokkal rosszabbul írja meg ugyanaz a szerző, a szókincs leszűkül sokaknál itt. A másik az, amikor nevetséges a dolog, mert látszik, hogy a szerző életében nem csinálta az adott figurát. Vagy simán csak nem kell a sztoriba az a szex.
      Á... egyszer már tartok egy szexről szóló előadást, tök vicces lenne... :D

      Melyik könyv, megkérdezhetem?

      Törlés
    2. Nem, nem önmagában van vele gond. Egyébként Murakami A határtól délre, a naptól nyugatra című könyvéről van szó, *SPOILER* személy szerint már azon kiakadtam, hogy a főhős teljesen normálisnak tartja, hogy mindenféle nőkkel csalja a feleségét - akit amúgy elvileg szeret -, mert hát semmi komoly nem volt, meg egy nővel legfeljebb csak kétszer-háromszor feküdt le, és ilyenkor felmerül bennem a kérdés, hogy mi van??? Tudom, ez már erősen szubjektív dolog - fölül szoktam vizsgálni a saját meggyőződéseimet, akár a hűséggel kapcsolatban, de ezt akárhonnan nézem, nem tudom normálisnak elfogadni. Márpedig sokan tényleg így gondolkodnak. *SPOILER VÉGE*

      Előadást? Tarts, nem vagyok annyira otthon írókörös berkekben, de lehet, hogy hiánypótló lenne :) Én is csak pár cikket láttam a témában.

      Törlés
    3. Murakami nagyon japánosan fog fel dolgokat. Én ott hökkentem meg, amikor az egyik könyvben a srác egy csajnál alszik szívességből, asszem aznap ismerkedtek meg. Nem tud aludni, mert kívánja, így a lány kézzel "megoldja" a dolgot.

      Törlés
  4. Lássuk csak. Első könyvélményem, amit nem kötelező jelleggel olvastam el, az a Tom Sawyer volt, azt is azért, mert attól a fiútól kaptam kölcsön általános iskolában, aki akkoriban tetszett. A rajongás elillant, a könyvek szeretete viszont itt maradt. beiratkoztam a suli könyvtárába. Azt nem értettem, hogy a könyvtáros miért beszél le a Kisdarázs nevű opuszról, máig nem emlékszem rá, miről szólt, állítólag az felnőttebbeknek szólt. Volt egy masszív indiános korszakom, amikor Karl Mayt olvastam orrba-szájba. Nagy indiánkönyv volt a minimum. Párszor kezembe akadt nagyanyám nyári konyhájában egy Romana (itt ismerkedtem meg felsősként a bájdorong kifejezéssel és társaival), ami mellett egy rongyos Marvel képregény Ororoval (Ciklon archaikus neve) bőven elfért.

    A gimiben első dolgom volt beiratkozni a miskolci megyei könyvtárba, ahol tudom, hogy sok könyvet kikölcsönöztem, csak azt nem tudom, milyen zsánert faltam. Történelmi kalandregények, Delfin könyvek, Csíkos, Pöttyös könyvek rémlenek. Még Ditte, az ember lánya is a kezembe került, de azt az elején félbehagytam. Nagyim szomszédjánál viszont masszív orosz sf írók művei is álltak, Asimov, Lem, A kibernerosz tündöklése és bukása... Vajmi keveset fogtam fel belőlük. Viszont érdekesnek találtam, és volt egy ufós korszakom is emiatt.

    Sokáig szemeztem három vaskos kötettel, de elrettentett a mérete. Végül, mert a könyvtáros ajánlotta a koleszban, és mert az ajánlott könyvek polcán állt, kezembe vettem Tolkien bácsi leharcolt zöld kötetű trilógiáját. Ez volt az első találkozásom a fantasyval, törpékkel, tündékkel. Komoly képzeletbeli kihívást okozott elképzelnem ezeket a lényeket!
    Ezekl után faltam a fantasyt, Dungeons&Dragons, Vampire, Cthulhu, meg amit el lehetett képzelni. RPG könyvek is kerültek a palettára, és a Star Warst én először csak angol nyelvű RPG szabálykönyvben láttam, aztán valaki szólt, nem csak Star Trek van a világon, hanem SW is... Mindezt úgy 1999 táján.

    Egyetemi éveim alatt megcsappant az érdeklődésem a fantasztikum iránt. Történelmi, család, és bizony nyálas női romantikus könyveket is olvastam. Egy időben odavoltam Vavyan Fable sztorijaiért, aztán olvastam egy riportot az írónővel, ahol olyan lekezelő stílusban válaszolgatott, hogy kiábrándultam belőle. Lőrinc L László meg kezdett egybefolyni, és felhagytam az olvasásával (pedig a kő fiai koncepciót bírtam). Mostanában főleg történelmi könyveket, életrajzi ihletésű, kicsit pszichós írásokat olvasok. Néha sf is beficcen, de nem vagyok maradéktalanul elégedett a felhozatallal. Minden, amit feldolgoznak, láttam már valahol, vagy annyira elborult, hogy nem értem, ez miért jó. A szépirodalmat egyre nehezebben definiálom. Karafiáth Orsi minek számít?

    Mi az, amit sose olvastam? Krimit. Egyáltalán nem vonz. Filmekben se keresem ezt a műfajt. Aztán ott van a pornóval dúsított ponyva. Szepesi Niki, Szürke ötven árnyalata, és társaik. Vámpíros tiniromantikus irodalom. A gimis környezettel és korosztálylal nicns kapcoslódási pontom. Én különc diák voltam, a bennük szereplő világ engem nem érintett (pasizás, csajok közötti háború, stb) Bram Stoker óta nemet mondok a modern vámpírokra. LMBT irodalom.

    Szexről szóló előadás? Megmutatva elhallgatni? Legyen :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó előélet. :)) Te is szinten minden témát kipróbáltál.
      A könyvtárosok tiltásáról eszembe jut, hogy engem meg Szolzsenyicin Gulágjáról akartak lebeszélni, akkoriban jelent meg magyarul, és tele volt vele a sajtó, azért figyeltem fel rá, még gimis voltam, de elolvastam, nagyon érdekes volt.

      A mostani skandináv krimi állítólag jó, annak majd utánanézek, de a krimi nálam is periférián van. Távoli tervem, hogy egyszer majd írok egyet, mert írással értem meg szerkesztőként az adott zsáner igazi problémáit, és ki tudja, hátha egyszer valami bonyolult krimit kell szerkesztenem, nem csak sima zsarusztorit.

      Törlés
  5. Király Jenő (? remélem, jól emlékszem a keresztnevére) tartott anno kurzusokat szex- és horroresztétika témákban. Utóbbira be-bejártam, előbbiről meghallgatnálak-elolvasnálak :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, majd utánanézek, hátha van írásos anyag. :)

      Törlés
  6. (Amúgy meg írtam egy jó hosszút, mobilról, de elszállt és még a gugli-fiókomat is ismeretlennek nézi :( Nem ismétlem meg, mert úgyis csak kísértetiesen titeket ismételgetnélek :D Üdv: Filly)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, de kár érte, kíváncsi lettem volna. :)

      Törlés
  7. Izgalmas téma :) Én is mindenféle zsánert olvastam, és szerintem nagyon izgalmas kérdés a zsánerek keverése. Engem lázba hoz pl. az ezotériával kevert sci-fi vagy éppen kalandregény (így néhány ezoterikus gondolat talán könnyebben emészthető, hisz izgalmas sztorival vannak tálalva). Szerintem Szepes Mária ebben zseniális :) Szerintem mindig a határok feszegetése visz előre :)
    Szereted J. Goldenlane-t? Igazából nem csodálkozok :) Annyira imádom, és folyamatosan terjesztem a regényeit az ismerőseim között. Mindenki, aki olvassa, meg van döbbenve, hogy miért nem ismerték eddig? Én a Beholdernél megjelent összes regényét olvastam, és nagyon várom, hogy vajon mikor olvashatok tőle újra! De jó, hogy találkozol vele! Nem tudom miért, de van egy olyan érzésem, hogy valahol ti rokon lelkek lehettek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szepes tényleg zseniális volt, és behozott egy új hangot. Lassan elő kéne vennem újra a könyveit, még kamaszként olvastam, lehet, felnőttként mást jelentene. Nagyon jól behozta a transzcendens.
      Goldenlane is nagyon egyedi, kár, hogy az elmúlt tíz évben nem igazán publikált. Én is terjeszteni szoktam a könyveit. :) És tök vicces, de szerintem is van hasonló pont az írós dolgainkban. :) Még Carriger Lélektelenjét kedvelem, abban is jó a humor, esetleg nézz utána, ha még nem ismered.

      Törlés
  8. Nem ismerem Carriger Lélektelenjét, de mindenképp elolvasom. Még annyit felejtettem el írni, hogy teljesen egyetértek veled és az előttem szólókkal a kortárs magyar irodalmat illetően. Én azért olvasok, hogy a könyv elvarázsoljon, nem azért,hogy állandóan az orrom alá dörgöljék, milyen kisszerű, kicsinyes az ember, milyen szürke és kilátástalan az élet, vagy ha erről olvasok, legalább a történet legyen érdekes, izgalmas. Én próbálkoztam egy ideig, de nem lettünk barátok a mai magyar szépirodalommal :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én ott tartok, hogy kértem pár címet, és kipróbálom az ismerősök élményvilágát. :)

      Törlés