2018. május 2., szerda

Könyvfesztiválos élmények

Jókora csúszással, másfél hét után én is eljutottam a blogbejegyzésig :) 
Izgalmas Könyvfeszt áll mögöttem, négy napot voltam kint, csütörtöktől vasárnapig. Megnéztem a könyveket, beszereztem pár ismeretterjesztő írást, ilyenkor, tavasszal rituálisan a Typotex és HVG könyvekre repülök rá.
Ezeket íráshoz vettem:




Lektorálás némi gumicukorral :)
Persze, nem csak a lábamat lógattam, szerkesztőként itt is dolgoztam. Írókkal találkoztam, a nyugis percekben meg lektoráltam. Itt épp igent mondok egy kéziratra.

Az írós találkozásokat nem sorolom. Sokszor az volt a központi téma, hogyan dolgozzák át a kéziratot, melyik szálba menjenek bele jobban.
Kezdőkkel általában nehéz egy ilyen megbeszélés, de gyakorlott írókkal teljesen más, rengeteg öröm van benne, amikor közösen visszafejtjük a szálakat, megvitatjuk a szereplőket. Nincs izgalmasabb dolog az írónak, mintha más ennyire benne él a történetében, és ennyire mélyen ismeri a szereplőit :)


A szünetekben kipróbáltam az Alexandra Szalonhoz csatolt kávézót. Kellett is a kávé a négynapos pörgéshez. Itt épp Fekete Judit és Róbert Kati magyarázza, hogyan kell mosolyogni, ha fotóznak, míg én odasúgom, hogy de "ne, már" :D

Fekete Judit, On Sai, Róbert Katalin


A napok összekeverednek, sok napfény, zöld fű villan az emlékeimben, ami biztos, hogy pénteken levadásztam Mannit. Egy lelkes könyvgyűjtő akció során sokan támogatták a rimaszécsi  könyvtárat magyar könyvekkel. Manni a Könyvfeszten összeszedte, és utána átutazott a fél országon, elvitte a könyveket Ambrús Reninek, és a községnek. Reni imád írni, így meglepetésként A siker tintáját  is megkapta. :)
Könyvadomány, Reni, és A siker tintája (Kép: Manni)

A Könyvfeszt amúgy a bonbonok és a Nagy Felismerések ideje volt. 
Ezt például Mannitól kaptam Dubajból. Kissé gyanús dolog fügét csokival leönteni, és mogyorót tenni a közepébe, akik erre képesek, tuti világuralmi törekvéseik vannak, tiszta trójai faló az egész. (Amúgy nagyon bejött, köszi! :)) 
Én is vittem csokit az íróinknak, legalább is megpróbáltam eljutni hozzájuk, de csak párhoz sikerült, mert hol engem tartottak fel "csak egy percre", hol túl sok olvasó dedikáltatott, és nem akartam zavarni... :)

A Nagy Felismerések meg jó dolgok. Talán az elhúzódó tél tette, de sok krízis előjött, és ahogy látom, sok ismerős most új utakra indul. Én is átértékeltem pár dolgot. Részben lelkit (úgy tűnik, pár nézetem elavult, és pár döntést nem úszok meg), részben irodalmit (pár régi célom már nem foglalkoztat, talán, mert megtanultam, amit kellett, és mostanság olyasmi lett érték, amin korábban nevettem volna).
Azért a lelkizéseken kívül voltak ám ott könyvek is. Például ezek :)

On Sai könyvek borús napokra :)
Vasárnap délelőtt a Galaktikus Fanklub tagjaival találkoztam. Tavaly ez író-olvasó tali volt (majd jövőre is az lesz), de most idén kértem Mannit, hogy csak szűk körben legyünk, hadd ismerjem meg az új tagokat. Ez a szuper csapat készíti az On Sai Fb oldalon a napi képes idézeteket, és minden GF feliratú bejegyzés, komment tőlük van. Nagyon hálás vagyok nekik a szeretetükért, és a hatalmas lelkesedésért :) (A képről Alexa és Eliza hiányzik, nekik innen is hatalmas puszi!)

Flóra és Anna a rosszcsontok, On Sai, Manni, és Sára a komoly emberek, kérem :)

Szombaton és vasárnap délután dedikáltam, nagyjából két-két órát. Köszönöm a sok lelkesedést, a sok kedves mondatot! Köszönöm szépen a novellát is, amit kaptam. hatalmas öröm volt a találkozás, és izgalmas perc volt, amikor sokan, akik írónak készülnek,  nekem dedikáltak elsőnek. :)





On Sai dedikál
  
Kitti, a  könyv borítótervezője :)

Élményekben gazdag Könyvfeszt volt. Rengeteg jó beszélgetést nem említettem, de pszt, ez a mi titkunk. Találkozzunk jövőre ugyanitt :)









7 megjegyzés:

  1. Komoly meglepetés volt, mikor szóltál, hogy én jövök a dedikálásban :) Beszéltünk róla, hogy szerintem csak egy pontig lehet saját kútfőből átírni, szakmai segitség nélkül. Most még az a fázis van, átdolgozom a könyvet ugy tizedszer, az elmúlt fél évben sokat tanultam, főleg a tintából, és sok mindent máshogy látok, mint január 12-én :) Ezt akartam ősszel, kevesebb tudással is, de lebeszéltek róla. Most nem hagytam :D Ha igy se jó, akkor jön az emlitett továbblépés, más is van a tarsolyban :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hallgass az ösztöneidre. Ha egy író kíméletlenül őszinte magával, akkor pontosan érzi, hol áll, miben kéne fejlődnie, mi az, amit nem szabad elengednie... Jó olvasó vagy, évtizedes tapasztalattal. Lépj ki önmagadból, és nézd meg, hol állsz. És ennek fényében dönts utakról, kurzusokról :)

      Törlés
    2. Megnéztem a párbeszéd hetét tavaly, az alapján olyan terepen mozgok, amit ismerek - párbeszédeket imádom -, mégis újat tudok tanulni. Magamat ismerve 90 évesen is tanulni akarok majd valamit :) Nem hagyom eltunyulni az agyam soha. Lelkileg se óhajtok megvénülni.
      Fél évig rá se néztem, elolvastam, és volt egy ötletem. Sajnos megemlítettem, és az olvasók lebeszéltek róla. Már tudom, hogy jobban kötődtek bizonyos elemekhez, mint én. Pl. így eltűnik a kedvenc, 7 éves indián kisfiújuk. Pedig mégse, csak más kötetbe kerül át, kicsit átírva. Sokszor éreztem dolgokat soknak, ők kevésnek. Már erősen gyanítom, hogy nekem volt igazam.
      Már biztos, hogy maradni akarok a pörgés, kevés leírással, néha lelkizéssel meg-meg állva vonalon. Ez párbeszédek nélkül nem működik, abban adom át az infok jó részét. Tehát ebben muszáj fejlődni.
      Anyagilag necces, de valahogy megoldom.
      Olyat akarok írni, amit szeretnék más tollából írni, de kiadható, mert nem az én agyamból kell kiolvasni az adatokat : Ez a terv.

      Törlés
    3. A hőguta közbejátszott! Most látom, hogy más tollából nem olvasni, hanem írni készültem a melegben :D És ha jól látom, mást is elirkáltam, de attól még érthető maradt :D

      Törlés
    4. Igen, értettem :)
      Ez jó terv, sok sikert hozzá! :)

      Törlés
  2. Kimaradt, hogy megpróbálom a párbeszédre a jelentkezést nyáron.

    VálaszTörlés