2018. október 6., szombat

Élménybeszámoló: Olvasás éjszakája


Pest az Alexandra Pódiumról az Olvasás éjszakáján
Múlt hét szombaton volt az Olvasás éjszakája, egy izgalmas rendezvény, amikor az országban számos könyvesbolt éjjel is nyitva van és különböző programokat szervez.

Már megfigyeltem, minden rendezvény előtt valami jó kis káosz van otthon. Most pénteken leálltak a vonatok, így az egyik gyerek nem jutott be a Kutatók éjszakájára, a másik nem jutott haza Pestről (végül hazagyalogolt, röpke négy óra késéssel). Harmadik haza sem jött, Pesten aludt, mint később kiderült egy vas nélkül, így innen is köszönet Erikának, az írónknak, aki reggel nem hagyta éhen halni :D
Szóval igen pihenten és felhőtlen arccal érkeztem az Alexandra Pódium kávézójába egy órával korábban. :)



Apolló Tintafoltjai kitűző
Margóval, az Apolló Tintafoltjai lelkével beszéltünk meg talit, de végül csapatos beszélgetés kerekedett belőle. 
Az Apollósok a régi írósulisokból alakult csapat, és írókörként azóta is együtt vannak. Nagyon szeretem hallani a sztorijaikat, hogy mikor hol publikálnak, épp milyen belső feladatok és játékok vannak. Most már kitűzőjük is lett. :D (Köszi, Pat!)

Közben Deszyvel, Róbert Katival, és Attilával, a moderátorommal is beszélgettem. Érdekes, de elkezdtem izgulni, ami azért vészes, mert jók a megérzéseim, és félelmetes módon beválnak. Mondtam is a többieknek, ez gyanús, mire nevettek, és kérdezték, nem félek-e, hogy valamire nem tudok felelni. Azt mondtam, féljen a moderátor, ő van igazán bajban, ha egy író lefagy... :P
Sosem egyeztetem a kérdéseket előre, szerintem attól jó egy beszélgetés, hogy spontán. Ám Deszy elmesélte, hogy veszélyes vagyok, mert ő is úgy járt, hogy felírt egy halom kérdést, és rögtön az első válaszban megválaszoltam hármat. Végül a beszélgetés közepén már bajban volt. 
Kép: Róbert Kati
No, gondoltam, jó leszek, és hogy az ilyesmit megelőzzük, elkértem Attila kérdéseit, főleg, hogy ez volt az első moderálása. Nagyon jó kérdések voltak és nagyon specifikusak, annyira, hogy rámutattam az egyikre, és azon viccelődtem, hogy bakker, erre nem is tudok felelni. De hát mindenre megoldás a kávé, így el is csatangoltam és szereztem egyet. Nem is sejtve, hogy az Élet is olvas írástechnikát, miszerint ha egy puska a kandallón van az első fejezetben...

Ekkor már elkezdtek szivárogni a rendezvényre jövő emberek, mind az írók, mind az olvasók. Egy darabig a kávéházban voltunk, majd felmentünk a Pódiumra, mert kettőkor kezdődött az Aranymosás Irodalmi Klub. 

Ezt idén tavasszal kezdtem el, gondoltam, legyen egy havi zártkörű klub, ahol spontán beszélgethetnek a kiadó írói, szerkesztői és íróiskolásai. Persze vannak nyilvános alkalmak is, főleg a rendezvények környékén, ahol minden írni vágyó fel tud tenni kérdéseket. 

Aranymosás Irodalmi Klub. Kép: Róbert Kati
Mikor a programot szerveztük, a beszélgetést klub jelleggel képzeltem el, ahol mindenki cseveg mindenkivel, és személyesen oda lehet menni, meg lehet kérdezni a gyakorlott írókat stb. Ám elég sokan lettünk, csak az első pár szék maradt üresen, így végül könnyebb volt egy irányított csoportos beszélgetés, mert ilyenkor nem szorul ki senki a kommunikációból és mindenki hall mindent.

Számtalan dolog szóba került, pl. személyes írós gondok, milyen élmény tanulni az írást, hasznos-e, mi a kézirat útja a kiadóban, hány éves kortól hasznos az írástechnika tanulása, mikor érdemes a természetes kreativitást hagyni virágozni. Sok kérdés jött, igazából fel sem tudom idézni mindet, a lényeg, hogy nagyon hangulatos és interaktív beszélgetés kerekedett belőle.

Aranymosás Irodalmi Klub kérdezz-felelek. Kép: Róbert Kati
Utána öt perc szünet, majd Attilával én ültem ki a Mire vágynak az olvasók? című beszélgetésre. Az előző programpont látszólagos lazasága mögött részemről erős figyelem állt, így éreztem, hogy elértem azt a fáradtsági állapotot, amikor az ember már csak ül és mosolyog.
Attila feldobta az első pár témát, szó esett A siker tintájáról, a megjelenési körülményekről, a benne szereplő ötletekről. Majd nagyjából a huszadik percben kiderült, hogy Attila előző életében japán kamikaze lehetett, ugyanis feltette AZT a kérdést.

És ekkor filmszakadás. Tíz év előadói rutin ellenére mint a sült hal, úgy néztem rá, meg a tömött Pódiumra. Azt hiszem, ez az a pillanat, amire évtizedek óta vár minden barátom és ellenségem: meglátni ama rendkívüli eseményt, amikor elakadt bennem a szó.

On Sai és Wichnalek Attila. Kép: Róbert Kati

Innen is szeretném megköszönni a szüleimnek, hogy gyerekkoromban nudista strandra vittek, felszabadítva minden gátlás alól. Semmi sem kínos, ha az ember ruhában van, és igazából akkor sem, ha nincs. Calderon szelleme lebegett fölöttünk, amikor kedvesen beismertem Attilának, hogy meghaladta az IQ szintemet.
Közöltem, hogy innen kezdve élek a szépírók előjogával, akik a legritkább esetben válaszolnak magára a kérdésre. Majd elkezdtem mesélni arról, hogy mire vágynak az olvasók. 
Úgy láttam, a jelenlévők nagyon jól szórakoztak. :)
A beszélgetés végén azért még Attila is szóhoz jutott, feltett pár kérdést. Meg a közönség is érdeklődött az olyan titkok felől, mint Calderon-3 és az Artúr kötet. Végül vidám hangulattal zártunk, és mentem a kávézóba dedikálni.

Dedikálás. Kép: Róbert Kati
Itt még egy órán át felelgettem a regények kapcsán felmerülő kérdésekre, és persze hamarosan a jól megérdemelt kávémat is beszereztem, miközben megnéztem a többi programot. 

Köszönöm szépen, hogy eljöttetek, és vidám nevetésekkel támogattátok a legviccesebb perceket. Azt hiszem, ez a beszélgetés nekem is sok évig emlékezetes lesz :D




12 megjegyzés:

  1. Elöször is megfogalmaztad, mit szeretek a nudizmusban. Az embernek nincs rejtegetnivalója :D
    Ami az olvasás éjszakáját illeti, időben odaértünk - volna, ha nincs a fővárosi közlekedés és parkolás. Vagy 5× kerültünk meg a környéket, mire találtunk olyan parkolót, ahol ki tudok szállni. Kató a végén már sikideg volt és ugy parkolt be, ahogy még nem láttam. Mire indultunk a kocsitól, már háromnegyed órája ott akartunk lenni. Nagyon tetszett az előadás, köszönöm a srácoknak, akik segitettek felzötyögtetni. :)
    A kávézóban jót beszélgettem pár emberrel, amíg dedikáltál. Nagyon jó volt veled beszélni, nagyon feldobó érzés volt az egész.
    Majdnem megbántam, hogy nem mentünk fel utána veletek ujra, helyette a boltot jártuk nyolcig, és egy kisebb vagyont elköltöttünk amikor mentünk. Engem kicsit visszafogott, hogy az elmult fél évből vagy 15 könyv várja időhiány miatt hogy elővegyem, de a szakácskönyveknek nem tudtam ellenállni - végül is alig van belőle vagy négy polcnyi -, és elhoztam egy fantasy lények eredetéről szóló könyvet, de Katát nem tartotta vissza ilyesmi :) Örültünk nagyon a napnak, szerintem jövőre se hagyjuk ki :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy sikerült eljönni, és annak is, hogy jó élmény volt :)
      Nézelődni, vásárolgatni a könyvesboltokban a legjobb, a szakácskönyveknek megvan a maguk életérzése :D

      Törlés
    2. A sok szakácskönyv legviccesebb oldala, hogy ugyan néha ötletért belenézek, de leszámitva amikor kezdő szakácsként tanultam Horváth Ilonától az alapokat, sose fogtam egy receptet, amit pontosan lemásoltam volna :D Könyvesboltba járni tényleg nagyon szuper, semennyi idő se elég rá. :)

      Törlés
  2. Jó, jó, de mi volt az a kérdés? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne aggódj, ki fog derülni, majd felkerül az egész kérdéssor interjú formájában :)

      Törlés
  3. Basszus, én azt hittem, azért vetted kezedbe a dolgot, mert a könyvedről kérdezett, és nem magáról a témáról. :D
    Természetesen a két órai kezdésről lecsúsztam, méghozzá olyan mértékben, hogy csak háromra értem oda, pedig megint olyan jó témák voltak! Erről a részéről is lehetne könyvet írni (nem célzás, csak eszembe jutott, mert tudásszomjam van :D).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, leállt az agyam... :D
      Ezek tényleg jó témák, én is szeretek róluk beszélni. Az előadásokon szoktam is. (Hű, tényleg az októberit még meg sem hirdettem...)

      Törlés
    2. De legalább baromi gyorsan irányt változtattál. Amikor az én agyam áll le, az sokkal égőbb, kezdve azzal, hogy eltelik egy évezred, mire egyáltalán beazonosítom, hogy leállt, és amúgy lehet, hogy mondanom kellene valamit... Aztán nem mondok semmit (amit persze megbánok).
      Lesz októberben is? Igen, ez az! Yes! Na majd most ott leszek. :D

      Törlés
    3. Igen, az úgy nehezebb. Viszont pár év alatt kialakul a rutin. :)
      Gyere, várlak szeretettel :)

      Törlés
    4. Nekem is egészen máshogy jött le a leállás. :D Azon tűnődtem, hogy vajon túl személyes a kérdés, és azért nem szeretnél válaszolni, vagy túlzottan elvinné az amúgy a címben megadott témától, és hogy még legyen idő arra is, inkább a kezedbe vetted az irányítást. Hmm, ha lefagysz, de utána a kezedbe veszed az irányítást, az klassz! :D

      Törlés
    5. Örülök, hogy élvezted. :D (Annak meg még inkább, hogy nem volt feltűnő...:))

      Törlés