2014. február 12., szerda

Zene, huncut E/1 és más hasonlók

A Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál egyik fő momentuma a kardtánc lett.
Írás közben nagyon bajban voltam az utolsó fejezetekkel, mert a kulcsjelenet pár éve kész volt a fejemben, és az Éhezők viadala nem lelőtte ugyanazt a poént?
Nincs mese, ilyenkor az embernek át kell dolgoznia a sztorit. A könyv vége előtt megakadtam, és nem tudtam, hogyan adjak új csúcspontot. Aztán meghallottam ezt a számot, és azonnal láttam magam előtt a táncoló báli forgatagot, Calderon harcát, és Taina táncát.
Nem tudom, mennyire sikerült átadni az erős érzelmeket, a dühöt, az erotikát papíron is, remélem, igen.



 Volt egy másik jellegzetes szám is. Az egyik fele, Tóth Vera hangja a Ferrero nemeseket idézte föl bennem, és az ő világukat, míg Majka meg a veteránok cinizmusát. Pár jelenet erre a zenére született:

 Ezt a Calderonos könyvet nem próbáltam E/1-ben írni. De hajdan, az elsőnél még volt ilyen kísérletem. Aki még nem látta, nézzen bele, ez az őscalderon. Röhögni nem ér. :)


2 megjegyzés:

  1. Jo latni a nagy kulonbseget a kezdeti a vegso iras kozott...

    VálaszTörlés
  2. Igen, a dolgok javulnak, csak sokat kell piszmogni velük. :)

    VálaszTörlés