Könyvheti megjelenés, avagy hogy született a Miogin bázis

Júniusban kijön a Szivárgó sötétség sorozathoz egy kisregény, a Miogin bázis. 

Hatalmas öröm számomra, hogy elkészült. Nem csak azért, mert ujjé, kijön egy új írás, hanem mert a kis rohadék tizennégy variánst élt meg. Mondtam a szereplőknek, ha sokat szabotálnak, szexregényt csinálok belőlük. 

A sorozattal eddig úgy állunk, hogy

- Scar (2013)

- Lucy (2014)

A második regényben a gonosz entitás négyből három szereplőt sikeresen leradírozott a térképről. Sok idő, mire a szereplők talpra állnak, addig mindenki a saját életével, meg a háborúval van elfoglalva, nem találkoznak. Úgy voltam vele, ha a sorozatnak vége, és az olvasók szeretnék, ezt az időszakot kisregényekkel bemutatom.

Könyvheti megjelenés: Szürke szobák

A Könyvhétre megjelenik a Szivárgó sötétség sorozat 2,5 kötete, a Szürke szobák. :)
A történet úgy született, hogy januárban leálltam a 3. kötet, az Artúr írásával. Már a sorozat elején tudtam, hogy a 2. kötet után lesz egy időbeli ugrás, amikor minden szereplő a saját problémájával van elfoglalva, és nem találkozik a sorsuk. Azonban Scar ez idő alatt is rengeteget változik, hiszen egy börtön nem az a hely, ahol öreg nénikék balalajkáznak. Amikor az Artúros kötetet írtam folyamatosan megálltam, visszatöröltem.
Ezt a kisregényt a sorozat után akartam megírni, de mégis elkezdtem most, és begépeltem a szexvizsga után játszódó órákat, napokat. Scar sorsát követjük nyomon, kedvenc hősünk hozott egy döntést, aminek most viseli a következményeit.
Scar - íróként - egy könnyű szereplő, hiszen fejébe vesz valamit, aztán megy, mint a torpedó. Kicsit agyatlan, kicsit szenvedélyes, de mindenekfelett őszinte. Viszont ez a világ nem tolerálja a hősöket. És van rosszabb dolog is annál, hogy életedet add a hazádért - ha a hazád leselejtez.
A Szürke szobák a végső kilátástalanság helye...

Soha ne add fel!

Scar a szexvizsgán kitartott az elvei mellett. Ám mindennek ára van, cserébe a titkosszolgálat félelmetes börtönébe kerül. A hatalmas csarnokban nincsenek őrök, minden automatizált, de négyszáz keménykötésű rabbal van összezárva. Vajon elég erős a túléléshez?

Rossz döntést hozott? Hol van Isten, amikor olyan közeli a Gonosz?

Vagy pontosan ott van, ahol lennie kell?

Késes, a festett szemű arénaharcos, a börtön öntörvényű magányos farkasa minden lépését figyeli. Miért köt bele Scarba újra és újra? Mi ez a különös kapcsolat kettejük között?

Szivárog a sötétség, de szivárog a világosság is, míg kettejük párharca folyik. Ha minden elveszett, és nincs kiút a reménytelenségből, akkor is elég az emberben lobogó fény?

A kisregény a Szivárgó sötétség 2. kötete, a Lucy után játszódik.

A borítót Németh Balázs tervezte, nagyon köszönöm a gyors és lelkes munkát, illetve Ancsának a szerkesztést. :)
A kisregény 120 oldal, puha borítóval jön ki, országos terjesztésben kapható, és ide kattintva elő lehet rendelni, aki szeretné. :)
Remélem, az olvasása is akkora élmény lesz, mint a megírása volt. :)

Apa, randizhatok egy lovaggal? - 1. részlet

 Mia Anne

 

A kispesti Wekerle-telep tegnap még lenyűgöző helynek tűnt. Az egész környék hangulatos családi házakból állt, melyek a kinyitható ablaktáblák miatt olyanok voltak, mint a mézeskalácsházak a mesében.

De Mia Anne ma már felfalt Piroskának érezte magát, akit a farkas megemésztett a jóképű vadász megérkezése előtt.

– Utállak! – üvöltötte angolul az apjának, majd besántikált a szobájába és bevágta maga mögött az ajtót. – Akkor is megyek!

A szobában még a költözés rendetlensége uralkodott. Az ajtócsapkodásra megzörrent az asztalra tett, kézzel festett mahjong játék, amit évekkel ezelőtt anya készített. A többi holmi dobozokban állt, még nem sikerült kicsomagolnia, csak két napja költözött Vancouverből Budapestre.

Dühösen megkapaszkodott az asztal szélében, de közben levert egy könyvet. Ma sokkal jobban sajgott a térde, mint más napokon, a fájdalom apró féregként rágta az inakat. Lehajolt és felvette a földről az albumot, egy Budapest képeskönyv volt, tele a híres épületek fotóival. Sóhajtva visszatette az asztalra a mahjong mellé.

Igen, Budapest lenyűgöző város, ezek a magyarok úgy sétálnak a műemlékek között, mintha a Mekibe ugranának be. Csakhogy hiába a szép környezet, a különleges, kevert építészet, az itteni emberek annyira mások. A suliban a diákok nagyon furcsák. Általában mindenhol akad egy fontoskodó, aki elmondja, hogy kik a jótanulók, kik a művészlelkek, vagy a kockák, de itt senki sem avatta be. Sőt, mintha nem is lennének ilyen csoportok, például pom-pomlányok egyáltalán nem voltak, döbbenetes módon. Az ember nem is gondolná, hogy a pom-pom lányok utálata mennyire az élete része, amíg ki nem derül, milyen szar a hiányuk.

Az astori hóesés

A január a fekete teák és az idegen bolygók időszaka. Nem kéne írnom, mert ezer más dolgom van, tehát nem írok, csak épp kinyitom egy kicsit a dokumentumokat, belejavítok, és valahogy a betűk, ezek a kis izgő-mozgó hangyák odakeverednek, és csoportosulni vágynak, csoda érti, miért, biztos a nyájszellem teszi.

Mostanság nem vörös teákat iszom, hanem feketét, amit már három éve nem tettem, szóval ez már létérzés. Közben kész az egyik írásom megint, ez a transzcendens háborús regény állandóan újra elkészül, mindig újraírom,  lassan ideje lenne neki valami épeszű címet adnom. Ahogy öregszem, a történet is kezd másról szólni, régen talán egy fiatal szabadságvágya volt, mostanság már az emberiség szabad akarata. A világ is egyre brutálisabbá válik, a gonosz magányosabbá és szerethetőbbé, az egyik pozitív hős cinikusabbá. Ennek a dalnak a szövege köszönőviszonyban sincs a történettel, de a hangulata nagyon jellemző az egyik szereplő életérzéseire.

Calderon avagy hullajelölt kerestetik - 8. rész

A Peltra bolygó holdján, a Memón is állt egy Hallasi kastély. Calderon örömmel nyugtázta, hogy a grófnő tényleg felíratta a nevét a meghívottak listájára, így könnyedén átengedték az ajtónállók. Óvatosan megkérdezte, hogy a Ferrero Házból van-e valaki, és mikor nemleges választ kapott, megkönnyebbülve belépett.

A kastély gyönyörű volt. Antik fabútorok és hatalmas festmények álltak őrt a hallban, a padlót sötétzöld járólap borította, melyeket apró, arany mozaikkockákból kirakott geometrikus minták díszítettek. A hatalmas, félkör alakú ablakokat világoszöld, kézzel hímzett selyemfüggöny fedte. A bálteremben keringő szólt, de csak a nemes ifjak táncoltatták a hölgyeket, a különböző magas rangú tisztek a fal mellett beszélgettek. Valószínűleg nem akartak ügyetlennek tűnni az ősi táncokban. Az alsónemesség báljain modernebb táncokat játszottak, és a főtisztek ezeket kiválóan ropták. Calderon gyanította, hogy a zeneválasztás nem véletlen a házigazdától, Hallasi gróf érzékeltetni akarta, kinek hol a helye. Egy közrendű kezet sem látott szívesen a nemes lányok derekán.

Calderon avagy hullajelölt kerestetik - 7. rész

A kadétok vizsgáztatása után a szervizbolygón landoltak. Calderon átadta a hajót Jakusinak, a műszaki tisztnek, aki a javításokat is felügyelte. Utána a csapat együtt indult a gyorsvasút megállója felé. A kikötőből aztán már mindenki más-más hajóval megy tovább.

Taina remélte, hogy a kapitány búcsúzóul szól hozzá egy jó szót, valami apróságot, valami személyeset. De a férfi undorodva körülnézett a csöpögő esőben, majd főúri gesztussal lestoppolt egy méregdrága magánsuhanót és pár szó után távozott a benne kuncogó szőkeséggel.

Taina szorongva gondolt Mamamoto nagyapára és a férj-jelöltekre. Mindegy, hogy milyen jó osztályzatokkal végzett, valószínűleg haza fogják rendelni, ha nem kap azonnal munkát egy hadihajón, és tartalékos állományba kerül. Vége eddigi életének, vége az álmoknak, hogy navigátor legyen. Alá lesz rendelve egy férfinak, ráadásul egy megbecsült szamurájnak, aki jobban betartatja majd vele a hagyományokat, mint az apja valaha.

Calderon avagy hullajelölt kerestetik - 6. rész

Taina frissen, jókedvűen ébredt. Felöltözött, de még túl korán volt, így visszament a fürdőbe, és a hajával piszmogott; kibontotta újra a fekete kontyot és bonyolult fonásba kezdett.

A kapitányra gondolt; mintha ezer maszkja lenne a férfinak, attól függően, kivel beszél. Taina lenyűgözve leste az átváltozásokat. A japán kultúra alapja az „arc”, megőrzéséért bármit megtennének, és Calderon művész volt, mesteri szinten űzte a metamorfózist. A lány egy hatalmas, gyönyörű, de beteg sólyomnak látta, aki néha felszáll, kecsesen és vakmerően, aztán visszahull a földre, a szárnya alá dugja csőrét és nem törődik a verebekkel. Az olyanokkal, mint Hegamon, akik végképp kevesek ellenségnek.

Taina elmosolyodott, és belenézett a fürdőszoba tükrébe, miközben folytatta a fonást. Tegnap azért Calderon odacsapott az elszemtelenedő tiszteknek. Szegény Hegamon!

Calderon avagy hullajelölt kerestetik - 5. rész

(Új olvasóknak: előzmények)

Másnap Calderon szerencsétlenségére egyszerre ért a lifthez a kadétokkal. Azok udvariasan tisztelegtek és előreengedték a kapitányukat. Calderon megérezte Taina hajának narancsillatát, és teste azonnal reagált. A férfi káromkodott gondolatban, és dühösen rászólt a kinyíló ajtó előtt piszmogó kadétokra:

– Még ma kiszállnak?!

Egész nap ingerült volt. Egy darabig próbálta palástolni, de Hegamon piszkálódásai hallatán úgy döntött, nem erőlteti az udvariasságot. Ezeknek legyen kedves?

Ebédig pokollá tette a tisztikar életét. Az egyik lánykadét, Janka Hell sírógörcsöt kapott. Jakusi, a műszaki tiszt személyi lapjára bejegyzés került, mert a vezérlő szélén az egyik műszer poros volt. Calderon fagyosan megjegyezte, ha a takarító-robotokat is képtelen beprogramozni, akkor hogyan boldogul egy csillagrombolóval? A nagydarab kínai halántékán lüktetett az ér, de több esze volt, semhogy tiszteletlen legyen. Egy hadihajón ellenvéleményt egyedül a másodkapitány és az orvos fogalmazhatott meg.

Calderon - 4. rész

(Mi is ez?) 


 Két órával később a Savonra értek. A kikötőben apró pelyhekben hullott a szürke, porral szennyezett hó. A helyi idő szerint éjszaka volt és Calderon fázósan húzta össze a kabátját. Utálta a hideget.

Udvariasan elhívta Hegamont is, de igazából örült neki, hogy a vaskalapos tiszt kimérten elutasította. Szüksége volt az egyedüllétre, és a nagy térre maga körül.

   Az estélyt a Hallasi család földszinti báltermében rendezték meg. A hatalmas ablakokat nehéz, aranysújtásos, bézs brokátfüggönyök fedték, természetes búvóhelyet kínálva a pároknak. Az arany-bordó padló és a mahagóni bútorok tökéletes színharmóniát alkottak. Calderon elismerően csettintett. A régi, főnemesi életéből legjobban ez a tökéletes szépség hiányzott.

– Genius Calderon kapitány, Wellston cirkáló – jelentette az ajtónálló.

   Besétált. Szerencsére a neve nem keltett feltűnést. Úgy látszik, nem emlékeznek már arra a kadétos botrányra. Az alsóbb nemesség gyakran követte figyelemmel a flotta pletykáit. Calderon óvatosan körbejárt a teremben. Magasabb nemesi körökből senki sem volt jelen, vagyis ismerőssel nem találkozhatott. Persze társasági hírekben feltűnt az arca, főleg a temetés körül, de újabban annyira elterjedt az arcszabászat a közrendűek között, hogy legföljebb azt hiszik, lemásolta az elhunyt aranyifjú vonásait.

Calderon - 3. rész

(Újaknak: mi is ez?)

Taina akkor fogta föl, mit tett Billel, amikor húsz perc múlva felzizegett a ruhája felső gombjába épített, vízhatlan személyi hívó. Hegamon másodkapitány kimérten a társalgóba kérette.

A lány visszaöltözött uniformisba, és kilépett a hosszú, nyolcvanméteres folyosóra. A hetedik emelet mindig kihalt volt; a szürke falak fémesen csillantak a lámpák egyenletes, fehér fényében. A flotta szerette elkülöníteni a tiszteket a közlegényektől, itt nyoma sem volt a többi szint zsúfoltságának. A hetediken csak a tisztek laktak, és napközben senki nem járt a folyosón.

Egy pillanatra balra, a folyosó végén álló masszív ajtóra nézett, ami mögött a vezérlőterem lapult. A helyiség elfoglalta a hosszúkás, ovális alapú szint negyedét. Taina mintha mozgást látott volna, de csak az ajtó fölé telepített lézerágyúk piros készenléti fénye pislogott. Vész esetén a vezérlőt nehézfegyverzet védte, és ha az űrcirkálót találat érte, akkor a vezérlő, a tönkrement hajótestről leválva, önálló, apró hajóként üzemelt. Taina habozott. A vezérlő előtt az első két helyiség a kapitányi szoba, és a tiszteknek fenntartott orvosi kabin volt. Vajon Bill ott van? Anerra doktornő látta a vérző orrát?

Calderon - 1. rész

A Könyvmolyképző jóvoltából az idén megjelenik az egyik regényem. A cím még tűnődés alatt, az oldalsávban lehet szavazni, kinek melyik címötlet tetszik.


*

Röpke tartalom: 

Calderon kapitány egy jóképű, ifjú főnemes, aki rangrejtve él, és épp öngyilkos akar lenni.
Úriember nem temetkezik hitelbe, így Calderon munkát vállal. De miért kap egy böhöm nagy űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? És mit kezdjen a csinos japán kadétlánnyal, aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni?
Calderon a szálakat bogozgatja, mígnem kisül, az élet a tét. Ez még nem motiválná, de a lány felajánl egy igazi, japán teaszertartást.

Hát mondhat egy férfi erre nemet?

*

1. részlet:

Genius Calderon meghúzta a ravaszt, de a lézerfegyver felmondta a szolgálatot. A zizegésből ítélve lemerült az energiacella. Meg sem lepődött rajta, csak fásult mozdulattal kivette a szájából a csövet, és az ablakon beszivárgó hajnali derengést bámulta.

 Mara halott. A nő, akiért sutba dobta a nemesi rangot, a nő, aki eddig győzött a szapora agytumorsejtekkel szemben, ostobán alálépett egy űrsiklónak. Mara a születésétől fogva tudta, hogy haldoklik. Versenyt futott az idővel és minden pillanatot megélt, őszinte örömmel élvezte a létezést. Ha este, szeretkezés után Calderon olyasmit susogott a fülébe, hogy minek is élne nélküle, Mara villámló szemmel szellemjárást ígért.