Az Artúr kötet apró filozófiai titkai

A Szivárgó sötétség Artúr kötete nagyon sokáig készült, és nem igen blogoltam róla, mert olyan erősen gondolkoztam a háttérben, egyes gondolatsorokat elvetettem, behoztam újakat, így nem mertem semmiről írni, amíg be nem fejeztem.

Öt év munkája van benne, így egyszerre vicces, egyszerre elgondolkoztató volt, amikor megláttam a  Prológus zseniális képregényét. Sosem gondoltam bele, olvasóknak mit jelenthet az, ha egy történet megáll, és várnak, míg az életük halad... :)

A Szivárgó sötétség számomra burkoltan az emberi döntésekről szól. Nagyon sokszor nem értjük a másikat, elmegyünk egymás mellett, miközben egy teljesen más szemszögből ugyanannak az igazságnak egy másik oldala látszik. 

 "Miért gondolja mindenki, hogy vannak jók meg rosszak? Csak jó és rossz döntések vannak." 

A sorozat valójában életrajzi alapokon nyugszik. A háttérben - sok-sok kaland mögé csomagolva - olyan kérdéseket rejtettem, melyek engem életemben nagyon-nagyon foglalkoztattak. Időnként életútbeli döntéseim múltak azon, milyen választ adtam ezekre. 

Decemberi események

Jön az év vége, és ilyenkor sűrűbbé válnak a dolog :)

Épp tart egy izgalmas novellapályázat, fantasy és karácsony témában... Nagyon örülök, hogy a Vörösmarty Könyvtár engem kért fel idén zsűritagnak, ezt nagyon hangulatos lesz olvasgatni. Dec. 8-ig lehet rá írni.

Dec. 12-én megjelenik az Artúr kötet (beleolvasó itt), a Szivárgó sötétség űropera harmadik része. Nagyon sokat dolgoztam ezen a kéziraton, imádtam írni a jeleneteket, és hú, nagyon izgulok, hogy sikerült :)

(Mi ez a sorozat? Itt írtam róla összefoglalót.)

A másik könyvem, az Álruhában már kijött november végén (beleolvasó itt).

Miről szól az Artúr kötet? :)

Kész az Artúr... Ó, ez az a mondat, amit nagyon-nagyon rég le szeretnék írni...:)

Aki a humoros vagy az ifjúság regényeimet ismeri, az nem feltétlenül futott bele a kis kedvencembe, a Szivárgó sötétség sorozatba, amit felnőtteknek írok, és az Arany pöttyös könyvcsaládban jelenik meg. Nagyon szeretem ezt az űroperát, mert itt dolgozom a legösszetettebb szereplőkkel, itt a legnagyobb a világ, amit mozgathatok, és a sztoriban is bármi megtörténhet...

Hogy áll az Artúr?

A legutóbbi négy ember, aki kérdezte, hogy áll az Artúr, és megkapta a választ, mind közölte, hogy "Bea, úgy írsz, mint Martin..."

Persze, egyszeri írónk lelke ilyenkor felragyog, hogy ah, Martin, a nagy mesélő, Trónok harca meg minden, de megtisztelő a hasonlóság. Csak aztán mindig hozzáteszik, hogy "...olyan ritkán." :D Ilyenkor aztán lekonyulok, mint virág a jégeső alatt alatt.

Azért Martinnak kissé könnyebb. Néha elálmodozom azon, hogy férfi író vagyok, és vasárnap délben húslevest hoz valaki a kezem alá, mire megsértődök, hogy minek zavar űrcsata közepette, és miért nem érti meg az írói nagyságomat :D

Néha elálmodozom azon, hogy szerkesztőként külföldiekkel foglalkozom, és nem kapok felháborodott vagy depressziós fb üzeneteket, mert valaki nem került be írósuliba, nem jutott át előszűrésen, vagy simán csak nincs elég gyorsan elolvasva az írása, nem foglalkozik vele a kiadó. Mindezt a hétköznap estéken, hétvégéken, és milyen bunkó vagyok, ha nem felelek, beáldozva a saját írós időmet.

Vagy eltűnődök azon, milyen lett volna, ha az ex nem megy el boldognak lenni, rám hagyva három gyerek felnevelését, és eltartását a mai Magyarországon.

Aztán rájövök, hogy utálom a húslevest, és ha minden vasárnap egy pasi lelkesen ezt főzne, bebüdösítve vele a házat, tuti kinyírnám vagy őt, vagy minden mellékszereplőt az Artúr kötetben. A munkámat sem cserélném le, mert imádom, még a néha drámázó írókat is. Iszonyúan jó látni, ahogy évek alatt fejlődnek, és az elsőkönyvesként vívott balhék mint gyerekcipők elmaradnak, ahogy átveszik a szakmai tudást. Ami meg a három kamaszomat illeti, hajdan mindörökké lusta álmodozó maradtam volna, ha nem én vagyok a családfenntartó, és nincs rajtam gazdasági nyomás, hogy pénzdíjas novellapályázatokra írjak.

Szóval Martin milliomos férfi íróként azért jóval könnyebb élethelyzetben van. Lehet, hogy pont ez a baja. :D :P

Készülőben

Tavaly a lovagos könyvvel a YA romantika bűvöletes terepén jártam, de idén visszacsámborgok a felnőtt korosztályba. Már nagyban dolgozom a transzencens sci-fi sorozatom harmadik kötetén. Most már a háború, és a keresztényüldözés kellős közepében csöppenünk.

A Scar kötetben még csak egy furcsa anomália volt a Gonosz beszivárgása, amit Chester, a  fiatal uralkodó zseniálisan észrevesz. El is küldi a főhősöket, hogy kiderítsék a dolgot, és látszólag meg is oldódik minden. Bár kissé nyomasztó, hogy mintha Isten is lépne a gigantikus sakktáblán, ami azonnal felveti a szabad akarat kérdését.

A második kötetben azonban a Gonosz lép. Miközben elindulnak a harcok, felmerül az is, hogy lehet-e a jóért rosszat tenni. Mentálok, emberek egyaránt megadják rá a saját válaszukat, és döntenek...hogy jól vagy rosszul, majd kiderül.