Szahali: Illa, Illácska (fanfic)

(Utólag is érkezett fanfic, amolyan örömírásként :))

Hogy én hogy jutottam ide? Egy ronda nagy vár előtti, kopár pusztaság közötti, egy rosszindulatú erdő takarásába leselkedve...

- Valahogy be kéne jutnom, igaz? 

Nézek le a mellettem lévő vadmacskára. A kérdésre csak megröcögteti a farkát és néz vissza rám nagy okos szemével. 

- Észrevétlenül. Vagy legalábbis feltűnésmentesen. Mintha én is oda tartoznék. Ugye?

Rá se nézek, tudom, ugyan az a reakciója. Közben ezerre pörgetem a lehetőségeimet. 

- Nem vagyok mágus. Sőt még férfi se. Így ezt az opciót kizárnám, hülyeség lenne. De csak van valami kiszolgáló személyzetük, nem?

A kérdés lóg a levegőben, szemem sarkából látom, macska társam csak megdönti a fejét, mintha ő várná a válaszom. 

Fanfic pályázat eredményhirdetés

Köszönöm szépen a sok izgalmas írást, gyönyörű képet és a rengeteg kreatív ötletet. Nagy öröm volt nézni, olvasgatni mindezt :)

A novellákat megtaláljátok a fanfiction címke alatt, a másik két kategória alkotásait pedig ezen az összefoglaló oldalon.

Mindegyik kategória sok fejtörést okozott, végül ezek a művek lettek az elsők:

A novella kategória: Urbán Gitta: A meglepetés

Kreatív kategória: Váradi Anna báb és süti kompozíciója a Calderon regényből - "Csinos hulla leszel Tainasa-san."

Kép kategória: Fabók Bogi ikrek képe a Vágymágusok regényből.

A nyeremény: egy általatok választott On Sai könyv + meglepi + csoki + könyvjelzőcsomag. 

Minden kategóriában három szerencsés nyertes könyvjelzőt és meglepi apróságot nyert:

Somogyi Edina, Mészáros Anett és Molnár Kitti.

Meglepi apróságot kap a kreatív ötletért: Simon Viktória és Szepesi Eszter

Gratulálok! 

Kérlek, írjátok meg a címeteket magánban.

Köszönöm szépen mindenkinek, hogy játszott, alkotott és bearanyozta vele sokak és az én napjaimat is :)

Képek és kreatív tervek (fanfic)

A novellák mellett képek és kreatív tervek is érkeztek, köszönöm a rengeteg jó ötletet :)

Tácsik Anna  Vágymágusok, az ikrek

Tarján Teréz: Jellana mesél (fanfic)

Régen történt, nagyon régen. Akkor, amikor anyánk feddő szaván és apánk morcos tekintetén kívül semmi nem fenyegetett. Békés, álmosítóan édes időket élt Vulkántorok népe. Egy meleg, mézillatú, nyári délután hangulata uralkodott évtizedekig. A háborút csak hírből ismertük, és senkinek a létezése nem volt bűn.

Mi, szipolyok megbecsülésnek örvendtünk. Értékesek voltunk, hiszen életet adtunk a mágusoknak, azonban nem kellett keményen dolgoznunk, küzdenünk, hiszen mégiscsak nők voltunk. Megbecsült helyünk volt a társadalomban, pedig nem tettünk érte semmit. Az egyetlen feladatunk az volt, hogy legyünk szépek a kastéllyal együtt, viselkedjünk illendően, és kössünk előnyös házasságot.

Zámbó Ilona: A vár meséje (fanfic)

Kezdetben aludtam, csak aludtam. 

Az álmom szép volt. Gyönyörű volt. Fákról álmodtam, virágokról, madarakról amelyek messze fenn az eget szelik át. Surranó kis lábakról, melyek az élet számtalan formáját hordozták. Súlyos léptekről is, melyekkel nagy ragadozók cammogtak akik az apróbb lényekből, növényekből táplálkoztak. Igen, halál is volt, mely az élet körforgását szolgálta. Boldog voltam, határtalanul boldog, hisz léteztem. Az örömöm átjárta a növényeket és az állatokat melyek rajtam éltek.

Változtak az idők, változtak az évszakok. Néha a tél is tovább maradt, mint szokott. Időnként viharok jöttek és mentek. Volt hogy a fáim, a kedves fáim jajongva dőltek a földre, a madárkák, és az állatok odvaikat, fészkeiket, gyermekeiket, társaikat siratták. Majd a kidőlt fák helyébe új fák nőttek. Új fészkek készültek, és mindig maradt túlélő, az élet ment tovább a maga útján. 

Mészáros Anett: 2810 (fanfic)

 

Hahn mestermágus a Rendház kertjében, a tó melletti emlékmű előtt állva merengett a múlton.

A bronz szobor egy igen furcsa, de hősies csapatot ábrázolt, akik habár többszáz éve éltek, bátorságuk és erejük nélkül ma ő sem létezne. A szoborművész kifinomult pontossággal ábrázolta Bah és Ah mágusokat, Miah'En csillagfattyú mágiatörőt, Kósza, Elán és Táncos lovagokat, valamint egy lovat és egy szolgát. 

Ez a különös csapat Aranyföld határáról, a történelem legvéresebb csatájából tűnt el. Pontosabban átkeltek egy másik, Föld nevű világba, ahol is legyőztek egy istent, aki mind a két világot veszélyeztette. Az isten által begyűjtött lelkek az ő megsemmisülésekor Örökhon földjein szétszóródva testesültek meg. Közülük sokezer érkezett a Földről, ők összegyűltek s együtt alapították Hungora városát Aranyföld keleti határától nem messze. Bár eleinte nehezen illeszkedtek be ebbe a világba, az azóta eltelt hosszú idő alatt mégis keveredtek szomszédos népekkel, így ma már egyik leszármazott sem tiszta földi vérű, mostanra őket is átjárta a mágia.

Molnár Réka: A szél hangja (fanfic)

Robin Wight drótszobra

Még mielőtt a mágia és varázslat megjelent volna a világban, a természet nem Élt. Legalábbis nem úgy és olyan értelemben. Hanem egy sokkal ősibb módon létezett és vészelte át a halandók bűneit.

Az emberek varázs nélkül születtek, mind átlagosak voltak. Egyformák. Nem voltak félreértett szipolyok és az egekig magasztalt mágusok, egyszerű halandók voltak csupán, egy emberöltőnyi élettel megáldva. De egy napon egy apró, gyertyafénnyel megvilágított helyiségben egy anya vajúdott. Kisbabája első pillantásra teljesen egészségesen jött a világra. Fejét rövid, barna hajszálak borították, élettel telve kapálózott apró végtagjaival. Finom ívű szája sírásra görbült, majd levegőt vett. Hang azonban nem hagyta el torkát, némán rúgkapált és küzdött a hirtelen rátörő hideg ellen. 

A szobában lévők mind döbbenten figyelték a csöppséget, beleértve saját, levegőért kapkodó édesanyját is. Az ágy mellett álló férfi - az egyetlen a teremben -, hitetlenül, már-már dühödten termett a bába mellett, aki még mindig mereven tartotta a ficánkoló kisbabát. A díszes ruhába öltözött férfi kikapta az idős nő kezéből és rázni kezdte, hátha csak valami elromlott. Hiszen az nem lehet, hogy az ő gyermeke így szülessen! 

Bakay Réka: Az új kapitány (fanfic)

 

A hit az tudás. Bátor tettekre készteti az embert, aki pontosan tudva a következményeket, amikkel járhat, ha belevág, mégis a tudását felhasználva siker koronázza a küldetését.

A lovagot, kiről most mesélni fogok, ezek miatt nevezték el Hitnek.

∞

Magányos lovas vágtatott keresztül az alkonyi fényben úszó poros úton. Egyre gyorsabban, és gyorsabban hajtotta a csődört, szíve húzta haza, lovagtársai felé.

Már szinte hallotta az önfeledt mulatozást, ahogy vígan mesélnek és büszkélkednek tetteikkel, a hatalmas röhögéseket, ahogy ugratják a másikat. Lovagunk elmosolyodott, és végre megpillantotta a Lovagrend óriási épületet.

Parancsolóan emelkedett a Redház a búzaföldek fölé, a repkénnyel befuttatott falak, a parkban illatozó tengernyi virág, a frissen sülő kenyér illata, mind-mind az otthon érzését adta.  

Somogyi Edina: Ne játssz a tűzzel! (fanfic)

 

Az öcsémmel az északi szárny szalonjában voltunk. Már egy ideje lógott az eső lába, így nem mentünk ki a szabadba, hanem bent, a kastély falai közt foglaltuk el magunkat. Én a pamlagon ültem, kecsesen és titokzatosan, vártam, hogy a mesebeli herceg felkérjen.

Roan elém állt és gálánsan meghajolt.

- Felkérhetem a bál legszebb hölgyét a következő táncra?

Erre én igyekeztem kacéran a szempilláimat rebegtetni és felé nyújtottam a karom – Igen, kedves herceg – rebegtem.

Roan büszkén a szalon közepére vezetett, majd elkezdtük a táncot. Hetente pár alkalommal eljárt hozzánk egy igétlen tánctanár, aki a báli táncokat oktatta nekünk. Épp a frissen tanultakat gyakoroltuk, miközben eljátszottuk, hogy mindenki ámulva minket néz, mert mi vagyunk a legszebb és legügyesebb pár az egész társaságban. 

Tóth Teodóra: Csata (fanfic)

 Kopp.

Az éles koppanás gyorsan elhalt a zsibongó teremben, de valami megváltozott. Rianna merengve nézett rám. Teljesen rossz irányban kereste a feleletet. Az igazi ellenség nem a csatatéren keresendő. Azért a kis közjáték Zimandon fiával igazán figyelemre méltó és szórakoztató volt. Magam sem gondoltam, hogy épp a mímelt nagyothallásom fogja próba elé állítani. 

Visszaidéztem, ahogy zsigerből odaintette a fiút, hogy ne kelljen illetlenül ordítania. Mint egy valódi nemes, pedig korántsem szokott hozzá a rangja használatához. Voltaképpen ez annyira talán nem is különös, hiszen többször láttam már, ahogy Roanként parancsokat osztogat. Eme gondolatot meg is mosolyogtam, látványosan meghökkentve ellenfelemet. Ilyen ritkán látna mosolyogni? Bár meglehet, a koppanás lepte inkább meg. 

Molnár Vivien: Meleg pillanatok (fanfic)

(Lidérc szemszöge)

A harcokról kicsikart válaszok óta valami megváltozott, Roan nem volt önmaga és nem tudtam, mi zajlott benne. 

Nyugtalanított. 

A megszerzett tudás kirekesztett elméjéből. Mintha a háború nem csapatjáték lenne, mintha ott sem lettem volna! Tudni akartam, hogy min járt az a pengeéles esze, milyen elrugaszkodott ötletek cikáztak gondolataiban. 

Megfejthetetlen, üres arccal bámult maga elé hosszú perceken át, teljesen kizárva a külvilágot. Ha a Tűzisten maga állt volna vele szemben egy szál vágykendőben, azt sem vette volna észre. Napok óta ez ment, rohadtul kiborított!

A napi gyarkolatok után elvesztettem, tehetetlennek éreztem magam. Magába mélyedt, hol fel-alá sétált, hol egy helyben ült, miközben érthetetlenül motyogott valamit, majd sietve az ajkába harapott és körbekémlelt, meghallotta-e valaki. 

Négy napja még csak el sem vörösödött. Mi ütött belé és miért zavart ez engem ennyire?! 

Élesen mart belém a felismerés: hiányzott. 

Shai: Az utolsó narancsvirág tea (fanfic)

 - Elnézést, nem akartam zavarni, csak feltűnt, hogy világos van a konyhában és …- elhallgattam egy pillanatra - ugye, elmúlt már az éj közepe is.

- Semmi gond - mondta a kulcsárhelyettes asszony, de láttam, ahogy elfordul, egy könnycseppet töröl le az arcáról - jól tette, katona, hogy benézett, de csak én vagyok. Nem tudtam aludni és megkívántam egy teát. Nem kér egyet? – kérdezte.

Nem tudtam visszautasítani, az esték így a tél közeledtével egyre hidegebbek és már régóta voltam őrjáraton. 

- Üljön le, mindjárt elkészítem - ajánlotta fel a kulcsárhelyettes - de sajnos ilyet, amit én iszom már nem tudok adni, tudja ez volt az utolsó adag. Esetleg egy citromfű tea megfelel?

Természetesen mindennek örültem volna, ami meleg abban a cudar időben. Csend telepedett le közénk és mivel kínosnak éreztem, ezért mondani akartam valamit.

Urbán Gitta: A meglepetés (fanfic)

 

A gyümölcsoltás éjszakája minden évben meglepetéseket tartogatott. Jót is. Rosszat is. Zoanna kavargó gondolatokkal és közönyösnek remélt arckifejezéssel szemlélte a tűzőrtorony alatt elterülő vásárteret és az ott összesereglett, ünneplőben feszengő embertömeget. A téren felállított asztalok fehér abroszát fel-fellibbentette az estével érkező szellő, a kocsmából kigurított, csapraszerelt hordók büszkén strázsáltak a nyársakról illatozó ürühúsok körül. Egyetlen éjszaka alatt veszett oda a hetekre elegendő élelem.

Zoanna tűzőri szolgálata egyszerre szolgált ürügyként az éjszakától való távolmaradásra, menedékként a városba látogató mágusok elől, és okként az ártatlannak egyáltalán nem nevezhető szemlélődésre, ami egy bizonyos harci mágus szemérmetlen bámulását jelentette. Feltéve, ha nem esett el. De Zoanna azt is tudni akarta volna.

Zámbó Ilona: Delon dilemmái (fanfic)

(Erősen spoileres, A két herceg után érdemes olvasni.) 

Kíváncsian vártam a kis Szépvölgyit. Most végre megtudom azt is, hogyan gyógyít. Érdekelt ez a szép kölyök, jobban mint bárki más. Már az első pillanatban felkeltette a figyelmem. Talán azért is, mert őt nem bűvölte el az egyéniségem. Nem akart a kedvemben járni. Érdekes módon nem vonzott úgy, mint a többi fiú, de akkor is van benne valami ellentmondás, valami különleges, más mint a többiek. 

Minden mozdulatán látszik, ősi nemesi családból származik, határozott érzékkel irányítja az embereket, mégsem fölényes. A hercegek dühét is mindig lecsillapítja. Van benne méltóság, és valami különös megmagyarázhatatlan erő. Pedig olyan gyengének látszik, mint akit elfúj egy erősebb szél. A mágiája is hullámzó és mégis, rajta kívül kevesen veszik észre, és még kevesebben tudják elhárítani a letapogatásomat. Elmosolyodtam a nadrág-lehúzós jelenet emlékétől. Jól móka volt. Egy kicsit csalódás is, mivel azt hittem, szipoly.

Matócsi Illés Gábor: Hat arany (fanfic)

- Baltazár, gyere csak ide! - szólt ki a kapu rostélya mögül a kovácsfiú.

- Ion! Tényleg te vagy az?

- Naná! Ugye mondtam, hogy sikerülni fog - ujjongott.

- Megmondtad, megmondtad. Aztán lehet, hogy te örülsz ennek, én nem igazán. Ian is itt van?

- Itt vagyok én is - felelt a másik kovácsfiú.

- Gyere csak ide! Most haza mész?

- Igen. Befizettem az adót. Most egy évig nyugodtan élhetünk megint.

- Az nagyon jó. Megkérhetlek valamire?

- Hülye vagy, Ion. Ha nem tudnád, akkor felvilágosítalak. Barátok vagyunk. Bármire megkérhetsz. Persze nem biztos, hogy teljesítem, mert nincs az az isten amiért én beállnék máguskatonának, de megkérni attól még megkérhetsz erre is.

- Jó, jó, tudom. Gyere csak közelebb.

Baltazár megtette azt a néhány lépést ami még a rostélytól elválasztotta, és kíváncsian nézett a barátjára.

- Mondd gyorsan mit akarsz. A falu messzi van és szeretnék hazaérni mielőtt teljesen besötétedik.

- Tegnap kaptuk meg a sikeres vizsgánkért a három-három aranyat, és szeretném ha hazavinnéd a szüleinknek. Mi innen egy jó darabig nem mehetünk ki, és ha nincs szerencsénk akkor akár az első csatában el is patkolhatunk.

- Hát igen. Egy dolog csatába menni, és megint egy másik onnan hazajönni.

Vágymágusok fanfic pályázat - eredményhirdetés

Egy borús napon történt, amikor a világ depresszióban és vírusban leledzett, hogy a Titkos Felbujtó azt mondta, hiányzik neki a sok lökött kamasz mágus a mindenféle körteaszalós problémájával. "Mondd csak, nincs kedved fanfic pályázatot hirdetni?"

Mondtam, kalandra fel, ám épp írok, az agysejtjeim száma korlátozott kapacitásban elérhető, így Titkos Felbujtóból elő kell lépned Irodalmi Deszantossá, és segíteni a zsűrizésben. Bátran igent mondott, így esett, hogy meghirdettük a fanfic pályázatot.

Tizenhét írás érkezett, és valami elképesztően izgalmas volt látni, ahogy a világ bővült, az írók megálmodták a szereplők előtörténeteit, vagy későbbi tetteit. Életre keltek Rianna szülei, megtudtuk Ras hátterét, de Ria lelepleződését is láthattuk. A beküldött írások a fanfic címke alatt elérhetők. Köszönöm szépen a hatalmas élményt mindenkinek! :)

És most lássuk, hogy az Irodalmi Deszantossal megbeszélve kik lettek a nyertesek:

 1. helyezett: Süttő Rita: A felfedezés
Díja: egy választható, dedikált On Sai könyv (akár a Vágymágusok második része is, amint megjelenik) + Vágymágusok hűtőmágnes + könyvjelzőcsomag és csoki

2. helyezett: Tatárka Angelina: Rózsák és cseppek
Díja: Vágymágusok hűtőmágnes + könyvjelzőcsomag és csoki

3. helyezett: Laki Éva: Döntések
  Díja: könyvjelzőcsomag és csoki

Kérlek, írjátok meg e-mailben a postacímeteket.

A többieknek is nagy szeretettel köszönöm az örömöt, amit okoztak. És hadd viszonozzam, kérlek, nézzetek be az e-mail címetekre, találtok egy meglepetést :)

Süttő Rita: A felfedezés

(Az írás a Vágymágusok fanfic pályázatra érkezett.) 

 Elgondolkodva néztem a kezemben tartott megsárgult, gyűrött papírt. Ahogy a színe is mutatta, nem a legfrissebb térkép alapján szemlélhettem az országot.

-Egyértelműen nem megbízható ez az átkozott firkálmány - sziszegtem és dühösen lehuppantam a nedves hideg fűbe, hogy előhalásszam a sebtében elpakolt íróeszközeimet. Áthúztam a térképen ábrázolt tavat, majd szomorúan feltekintettem a borús égre.

- Az ilyen felszínes munkák hátráltatnak leginkább - dünnyögtem epésen, de tudtam, hogy valójában én magam is erősen akadályozom a kutatásaimat. 

Csak önmagamat okolhatom, hogy egy sűrű erő közepén ülök a nedves fűben egy teljesen pontatlan térképpel. Tüzetesebben át kellett volna kutatnom a könyvtárat indulás előtt, de féltem, hogy atyám észrevesz és rájön eszeveszett tervemre. Nem nehezíthettem tovább a dolgát, hiszen így is egyre több gond nehezedik a vállára a kiszabott adózások végett. 

Emellett a gonosz pletykák is egyre több ráncot húztak az arcára. A tény, hogy 18 éves vagyok és még nem nősültem meg támadási pontként szolgált a többi nemesi család számára, hisz milyen az a nemesi család, ahol a pletykák szerint az örökös fiú egy szőlőcske.

- Bolondok - dünnyögtem elgondolkodva, majd sóhajtva tanulmányoztam tovább a javításaimmal telerajzolt papírt. 

Zámbó Ilona: Kapocs (fanfic)

(A történet a Vágymágusok fanfic pályázatra érkezett.)

Egész délelőtt vacakul ment a mágia gyakorlás. Lidéc is csak küszködött. Gyakran pillantott felém mintha kétségek között őrlődne. Egyszerre áradt belőle a gyanakvás és a bosszúság. Ras is élesen figyelte minden mozdulatunkat, de mégsem szólt semmit. Eddig úgy véltem Ras kedvel engem, de most felőle is valami furcsát éreztem. Egyre erősebben gyötört az a homályos balsejtelem, hogy rájött a titkomra.

Gyakorlás után Ras rám és Lidércre mutatott. 

- A mai teljesítményetekkel kapcsolatban beszélnem kell veletek. Ez így nem mehet tovább. Jöjjetek velem - intett az erdő felé. - A többiek menjenek vissza a várba fordult a katonákhoz.

A fák gyanakodva figyeltek bennünket. Halkan súgtam. Szeress. A szellőcském játékosan körbe ölelt. Ras rám pillantott, de szó nélkül ment tovább. Egy tisztáson álltunk meg. 

- Üljetek le. 

Szinte ösztönösen egymástól távol, de körben ültünk le. Ras szinte elégedetten bólintott. 

- Itt most senki sem hallhat minket. Némasági varázslatot kell alkalmaznom. Szépvölgyi nyugtasd meg a fákat. 

Nem így szokott szólítani, gondoltam. Lidérc értetlenül pillantott rám. De én a földre tenyereltem és koncentráltam, szeress. Szeress! A fák szinte oltalmazón zártak körbe minket, és a szellőm az én bolondos szellőm Lidérc felé lökdösött, de ellenálltam neki. Nyugi, kérleltem.

Tóth Mici: Majd meglátod (fanfic)

(A történet a Vágymágusok fanfic pályázatra érkezett.)

- Hozzám jössz feleségül?

- Igen! - kiáltottam, és tíz évem minden szeleburdi kecsességével Roan tenyerébe helyeztem a kezem.

Alighogy véget ért a játék, én máris követeltem a következőt:

- Akkor most én leszek a királyfi, te meg… te leszel a hercegnő! - hiába törtem a fejem, nem tudtam semmi érdekes szerepet kitalálni neki úgy, ha mindketten fiúk lettünk volna.

- Én márpedig nem leszek lány!

- Igazságtalan vagy! Nem lehetek mindig én a hercegnő, aki csak várja a lovagját! Néha én is szeretnék harcolni!

- Lehetsz megint te a hétfejű sárkány - mondta engedékenyen az öcsém, de láttam a szemén, hogy gúnyolódik.

Na, majd adok én neked sárkányt!

Bakay Réka: Az ösvény (fanfic)

(A történet a Vágymágusok fanfic pályázatra érkezett.)

Sikerült a kiképzés utolsó feladatát véghez vinnem. Ha nem lett volna az a kis ballépés a tűzzel és Mort nadrágjával, akkor tökéletes lett volna. Elmosolyodtam az emlékezetes pillanaton.

Igazából nem bántam, hogy beválogattak a herceg testőrségébe, mint hivatalos gyógyítót. Zahert, Mortot, és a tűzmágiában jeleskedő – normális, vagyis rajtam kívül minden - mágust a herceg közvetlen védelmi vonalává avanzsálták.

Ők most a herceg személyes testőrségeként Lidérc - mert nekem Ő örökre Lidérc marad - haditanácsát lankadatlan éberséggel felügyelték. A Nagysátor nyolc vas cölöpje szolgált posztjukként.

Nekem is kint kellett malmoznom, így egy kisebb társaság mellé ültem le, akik vidáman falatozták a sonkából, sajtból és kenyérből álló ebédjüket. Engem is megkínáltak. A tőlük kapott ételt majszolva a felállított táboron legeltettem a szemem, figyeltem a szorgoskodó mágusokat. Voltak, akik fákat gyűjtöttek az esti tűzhöz, mások már a vacsorát készítették elő, néhányan pedig őrségben járőröztek a rét körül, el-eltűnve a fenyőfák árnyai között.