Zámbó Ilona: Kapocs (fanfic)

(A történet a Vágymágusok fanfic pályázatra érkezett.)

Egész délelőtt vacakul ment a mágia gyakorlás. Lidéc is csak küszködött. Gyakran pillantott felém mintha kétségek között őrlődne. Egyszerre áradt belőle a gyanakvás és a bosszúság. Ras is élesen figyelte minden mozdulatunkat, de mégsem szólt semmit. Eddig úgy véltem Ras kedvel engem, de most felőle is valami furcsát éreztem. Egyre erősebben gyötört az a homályos balsejtelem, hogy rájött a titkomra.

Gyakorlás után Ras rám és Lidércre mutatott. 

- A mai teljesítményetekkel kapcsolatban beszélnem kell veletek. Ez így nem mehet tovább. Jöjjetek velem - intett az erdő felé. - A többiek menjenek vissza a várba fordult a katonákhoz.

A fák gyanakodva figyeltek bennünket. Halkan súgtam. Szeress. A szellőcském játékosan körbe ölelt. Ras rám pillantott, de szó nélkül ment tovább. Egy tisztáson álltunk meg. 

- Üljetek le. 

Szinte ösztönösen egymástól távol, de körben ültünk le. Ras szinte elégedetten bólintott. 

- Itt most senki sem hallhat minket. Némasági varázslatot kell alkalmaznom. Szépvölgyi nyugtasd meg a fákat. 

Nem így szokott szólítani, gondoltam. Lidérc értetlenül pillantott rám. De én a földre tenyereltem és koncentráltam, szeress. Szeress! A fák szinte oltalmazón zártak körbe minket, és a szellőm az én bolondos szellőm Lidérc felé lökdösött, de ellenálltam neki. Nyugi, kérleltem.

Ras beszélni kezdett. 

- Lidérc tudom miért vagy zaklatott, de ezt most hallanod kell. Az elmúlt napokban a könyvtárban kutattam. A szipolyokról kerestem feljegyzéseket, mert úgy éreztem amit tanultam, amit mondanak nem teljesen igaz. Sok könyvet titkosítottak vagy égettek el értelmetlenül. Mégsem volt eredménytelen a keresés. Az ősz öreg könyvtáros még emlékezett egy legendára.

Lidérc közbe akart szólni, de Ras leintette. 

- Ne szakíts félbe! Most ezt fontos tudnod, és azután ítélj úgy, ahogy jónak látod. Réges-régen a női mágusok ugyanúgy a tűztől kapták az erejüket mint a férfi mágusok. Ők voltak a gyógyítók, de akadt közöttük harci mágus is. Ha egy női mágus és egy férfi mágus az érzelmek és a mágia összekötött, akkor a mágiájuk átalakult és onnantól kezdve képesek voltak használni az ős mágiát és legyőzhetetlenekké váltak. Ennek az idilli állapotnak a hatalmi harcok vetettek véget. Egy ilyen páros felkeltette az uralkodó mágusának a féltékenységét. Merénylőket fogadott fel, akik álmában megölték a férfit. A nő pedig fájdalmában és dühében elszívta erejüket és bosszúból átkot bocsátott a világra, majd meghalt. Ezután minden női mágus szipoly lett. Mindeközben valahogy, valahonnan életre kelt egy legenda egy valamikor megszülető szipolyról aki majd minden vész ellenére beleszeret egy mágusba. Összekapcsolódik a mágiájuk és képesek lesznek együtt az ősmágiát használni. Ha ők ketten képesek lesznek legyőzni a lelkükben élő keserűséget és haragot akkor együtt helyre állítják a világ rendjét. A női varázstudók többé nem lesznek szipolyok. Ha elbuknak elpusztul a világ.

Lidérc dühösen kiáltott fel. 

- A szipolyok megátalkodott gyilkosok! Különben is hol találunk egy szerelmes szipolyt?

- Ott ül melletted.

Egyszerre ugrottam fel Lidérccel.

- Üljetek le! - szólt ránk Ras. 

Lidérc szinte a földre rogyott, de én makacsul állva maradtam. Ras rám mosolygott. 

- Még sohasem hazudtál. Most talán megcáfolsz Szépvölgyi Rianna? 

Hallgattam.

Lidérc dühösen kifakadt. 

- Hogy hogy nem hazudott?!

- Sohasem állította hogy ő Roan, és amikor színt kellet volna vallani mindig kitért valami frappáns válasszal.

- Hagyta azt hinnünk…

- Miért? Te talán megmondtad volna? Különben is te most, épp most mit csinálsz? Álcázod magad, vagy tévedek?

- Ha nem tenném, már halott lennék!

- Ő is, vele pusztulna a családja és a birtokaik is.

Ras felém fordult. 

- Tudom megpróbáltad helyre hozni a tévedésem, de én mindig megakadályoztam a cserét. Tegnap már sejtettem mi a gond, igyekeztem alkalmat adni neked, de az a pipogya öcséd nem volt képes helyet cserélni veled. Nem tudom hálás legyek e érte vagy dühös. Ti ketten vagy megmentitek, vagy porig romboljátok a világunkat.

Az agyamban őrülten kergették egymást a gondolatok. Ha most felad ő is vérbálba kerül.

- Mit akar tenni? - kérdeztem.

- Legszívesebben rákényszeríteném az öcsédet, hogy foglalja el a helyét a csapatban, téged meg visszaküldenélek a völgyedbe, minél távolabb mindenkitől. De nélküled hogy ébresztem fel Lidérc mágiáját?

- Csak olyan helyzetbe kell hozni amiben félti a szeretteit.

- Gonosz vagy!

- Inkább tényszerű.

- Fejezzétek be! Mindketten pont ekkor ébresztitek fel a mágiátokat. Rianna ösztönösen védelmez mindenkit, még ha szíve szerint veszni hagyná is némelyikünket. Te Lidérc ha az anyádról van szó fenekestől felfordítanád a világot. Tudom ma azért nem tudtál koncentrálni mert azt hitted, hogy valami érthetetlen okból vonzódsz egy szőlőcskéhez. Nos az ösztöneiddel nincs semmi baj. Rianna nő, bár a sors arra kényszerítette, hogy öccse helyett ő végezze a férfi munkát, de ettől még nő maradt, és a mágiája is női mágia, a szív mágiája.

Nem sűrűn esett meg velem hogy nem jutott eszembe semmi elterelő mondat, de most nem tudtam mit mondani. Ras pontosan fogalmazta meg a tényeket. Bármit mondanék is csak rontanék az amúgy is ingatag helyzetemen. Lidérc dühösen meredt rám.

- Becsaptál!

- Csak annyira mint te engem!

- Nem kell hogy a tanácsadóm legyél! Majd találok valaki mást. Ras küldd haza! Úgy döntöttem, alkalmatlan a csapatba.

- Biztos vagy ebben?

- Igen.

- Rendben van. Kívánod a világ tudtára adni, hogy ki ő?

- Nem. Megmentette az életemet. Cserébe az életét adom vissza. Az ő dolga hogy hogy él vele.

Ras hozzám fordult. 

- Reggel visszakísérnek atyádhoz. Állj készen.

Rájuk néztem. 

- Köszönöm. 

Fogalmam sincs miért de a sírás fojtogatott. Pedig örülnöm kellett volna. Így a lelepleződés veszélye nélkül haza térhetek. Mégis mi a bajom?

Szótlanul mentünk vissza a várba.

Ras közölte a hazaküldésem. A csapat vegyes érzelmekkel fogadta a bejelentést. Volt aki szánakozva nézett rám, volt aki elégedett vigyorral, vagy irigykedve. Nem foglalkoztam egyikkel sem. Délután összecsomagoltam a holmimat, és elbúcsúztam Fola asszonyságtól, a lányoktól és a vártól. Reggel, reggel elmegyek. Furcsa érzések kavarogtak bennem. Egyszerre szerettem volna menni és maradni. Szerettem volna a mágiámról tanulni. Szerettem volna, igen, szerettem volna Lidérc közelében maradni. Egyszerre vonzott és taszított a lehetőség. 

Mi ez már? Elég! 

Nem volt még bennem soha ennyi ellentétes érzés! Itt tiszta fej kell. 

Elővettem a furulyám és a dallamba öntöttem minden érzést. Mindaddig fújtam míg végre megnyugodtam. Csend lett bennem. Üres néma csend. 

Eljött a vacsora idő, de most nem voltam éhes, kedvem sem volt lemenni, így a szobámban maradtam. Lefeküdni készültem mikor furcsa zajra lettem figyelmes. Rohanás, kiabálás. 

Gyógyítót keresnek! 

Kirohantam a szobából. 

Lidérc! Jutott először az eszembe. 

Felszaladtam a lépcsőn. Az ajtaja előtt katonák álltak, de szó nélkül engedtek át. 

Jól sejtettem. Lidérc véresen feküdt az ágyon. Hozzá szaladtam. 

- Él ugye él még - szakadt fel belőlem a vágy.

Hála az égnek még itt van de nincs túl sok időm. A kezem a sebet kereste. A mágiám már áradt is felé. A mellkasát teljesen átütötte egy kard. Túl sok vért vesztett. Éreztem, ez már meghaladja az erőm, mégsem hagytam abba a gyógyítást. 

Megszédültem és mellé hanyatlottam. 

Egy erős kar ragadott meg, de egy hang megállította. 

- Engedd el! - ismertem még fel Ras hangját, mielőtt jótékony ájulásba merültem.

Úgy hajnal tájban tértem magamhoz. Lidérc karját éreztem a vállamon. Megint visszanyertem az erőm. Aggódva néztem Lidércre de elégedetten szuszogott. Óvatosan kibújtam a karja alól. Ras megnyugtató hangját hallottam. 

- Neki nem tudsz ártani. Van annyi erőd, hogy elmenj a városba ?

- Igen. 

- Kapitány! - szólt ki az ajtón. - Egy katonával kísérje a szobájához a Szépvölgyi gyereket. Szedjék fel a holmiját, és még négy emberrel kísérjék az apjához. Az életükkel felelnek az életéért.

A szobámhoz érve szétdúlva találtam a csomagomat. 

- Mi a csodát kerestek, nem a gazdagságáról híres a családom! 

A kapitány tűnődve nézett szét. 

- Ha rám hallgatsz tartasz egy méreg vizsgálatot. Legfőképp a furulyádat nem veszed a szádba egy alapos tisztítás nélkül. - Egy zsebkendőt nyújtott felém. - Ezzel szedd össze a cuccod és induljunk.

A lovaknál egy málhás ló is állt. 

- Erre semmi szükség. Nincs ennyi csomagom! 

- Dehogynem - szaladt hozzám Fola asszonyság, egy karéj kenyeret és sajtot nyomott a kezembe. - Lidérc úrfi a lelkemre kötötte, hogy a könyveid mindenképp vidd magaddal. Már mind felpakoltuk. Jó utat.

(kép: https://hu.pinterest.com/pin/757730706032589995/)