Új sorozatom, avagy ki is az a Scar?

Calderonról már sok szó esett, de a Szivárgó sötétség sorozat első kötetéről eddig alig mondtam valamit. A sorozat szó ne riasszon el senkit, minden regény önálló egység lesz, ahogy a Calderonos történetek is azok.

A Scar egy nagyon szeretett regény, és különös elengedni a kezem közül, de ideje, hogy kivigyem a napfényre. A szerkesztése megkezdődött, hamarosan nyomdába megy. Mikor meséljek róla, ha nem most? :)

Az első fejezet már olvasható volt a blogon korábban, és pár téli gondolat is. Scar az egyik szereplő, aki elég öntörvényű, és hatalmas igazságérzet fűszerezi a makacsságát. Tetteivel katalizál, felrázza az embereket, jó és rossz értelemben egyaránt, de ami a legkülönösebb, Isten suttogását hallja. Számára az a különös, hogy mások miért imádkoznak a süket égnek.

Az astori hóesés

A január a fekete teák és az idegen bolygók időszaka. Nem kéne írnom, mert ezer más dolgom van, tehát nem írok, csak épp kinyitom egy kicsit a dokumentumokat, belejavítok, és valahogy a betűk, ezek a kis izgő-mozgó hangyák odakeverednek, és csoportosulni vágynak, csoda érti, miért, biztos a nyájszellem teszi.

Mostanság nem vörös teákat iszom, hanem feketét, amit már három éve nem tettem, szóval ez már létérzés. Közben kész az egyik írásom megint, ez a transzcendens háborús regény állandóan újra elkészül, mindig újraírom,  lassan ideje lenne neki valami épeszű címet adnom. Ahogy öregszem, a történet is kezd másról szólni, régen talán egy fiatal szabadságvágya volt, mostanság már az emberiség szabad akarata. A világ is egyre brutálisabbá válik, a gonosz magányosabbá és szerethetőbbé, az egyik pozitív hős cinikusabbá. Ennek a dalnak a szövege köszönőviszonyban sincs a történettel, de a hangulata nagyon jellemző az egyik szereplő életérzéseire.