2013. január 8., kedd

Az astori hóesés

A január a fekete teák és az idegen bolygók időszaka. Nem kéne írnom, mert ezer más dolgom van, tehát nem írok, csak épp kinyitom egy kicsit a dokumentumokat, belejavítok, és valahogy a betűk, ezek a kis izgő-mozgó hangyák odakeverednek, és csoportosulni vágynak, csoda érti, miért, biztos a nyájszellem teszi.

Mostanság nem vörös teákat iszom, hanem feketét, amit már három éve nem tettem, szóval ez már létérzés. Közben kész az egyik írásom megint, ez a transzcendens háborús regény állandóan újra elkészül, mindig újraírom,  lassan ideje lenne neki valami épeszű címet adnom. Ahogy öregszem, a történet is kezd másról szólni, régen talán egy fiatal szabadságvágya volt, mostanság már az emberiség szabad akarata. A világ is egyre brutálisabbá válik, a gonosz magányosabbá és szerethetőbbé, az egyik pozitív hős cinikusabbá. Ennek a dalnak a szövege köszönőviszonyban sincs a történettel, de a hangulata nagyon jellemző az egyik szereplő életérzéseire.


 A napokban azt éreztem - végre sok év után -, hogy elégedett vagyok a történettel, elmeséltem mindent, amit el akartam ebben a 700 ezer karakterben. Az astori hóesés surrogó hangja, ami eddig csak nekem jelentett bármit is, talán most másnak is fog.

A történet négy szereplőről szól. Artúr egy megfásult keresztény, aki a vallási üldöztetések miatt  emberségből csatlakozik egy oltáriszentséget csempésző hajóhoz, megkínzott embereket ment, és közben gyászolja a meghalt szerelmét. Scar, a korántsem halott kedves, vidáman beáll a flottához, lényegében az ellenséghez, és hiába áruló, Isten suttogását hallja. A telepata Don Scar oktatója lesz, miközben a saját népe ellenzéke, és nem akarja felvállalni a rábízott vezető szerepét a diktatúrában, de kénytelen lépni Isten és a Gonosz miatt, akiket entitásoknak tart. És az ő nagy szerelme, Lucy, a  matematikus, aki tele van gyűlölettel mindenki, még a vércseppek gömbjében lapuló pi iránt is, de a maga módján a nép javát szolgálja, és ezért gyilkosságokkal "egyszerűsíti az egyenleteket". Az egész mögött áll egy császár-kalóz világ és annak háborús fenyegetése, és némi sátánista megszállás, ami mindenki pusztulásához vezethet.



Megmutatom előolvasóknak, és utána a kiadónak. Ha rajtam múlna, akár tavaszra megjelenhetne, a Calderon folytatása pedig az év második felében, de ennek persze kicsi a valószínűsége. :)





2 megjegyzés:

  1. Mad World: Ez az egyik kedvenc számom :)

    "Ahogy öregszem, a történet is kezd másról szólni, régen talán egy fiatal szabadságvágya volt, mostanság már az emberiség szabad akarata. A világ is egyre brutálisabbá válik, a gonosz magányosabbá és szerethetőbbé, az egyik pozitív hős cinikusabbá."

    Az az érdekes - vagy lehet, nem is érdekes, pusztán a korral jár -, hogy az én műveimmel is így járok, amint előhalászom őket átírási szándékkal. Olyannal is jártam, hogy kanyarba nem került az eredeti koncepcióval.

    VálaszTörlés
  2. Szerintem simán az ember gondolkozása változik, ahogy öregszik. :)
    No, meg a stílusa, ezért nem jó dolog félbehagyni valamit, szóval fejezz be mindent. :)

    VálaszTörlés