Mostanság nem vörös teákat iszom, hanem feketét, amit már három éve nem tettem, szóval ez már létérzés. Közben kész az egyik írásom megint, ez a transzcendens háborús regény állandóan újra elkészül, mindig újraírom, lassan ideje lenne neki valami épeszű címet adnom. Ahogy öregszem, a történet is kezd másról szólni, régen talán egy fiatal szabadságvágya volt, mostanság már az emberiség szabad akarata. A világ is egyre brutálisabbá válik, a gonosz magányosabbá és szerethetőbbé, az egyik pozitív hős cinikusabbá. Ennek a dalnak a szövege köszönőviszonyban sincs a történettel, de a hangulata nagyon jellemző az egyik szereplő életérzéseire.
A napokban azt éreztem - végre sok év után -, hogy elégedett vagyok a történettel, elmeséltem mindent, amit el akartam ebben a 700 ezer karakterben. Az astori hóesés surrogó hangja, ami eddig csak nekem jelentett bármit is, talán most másnak is fog.
A történet négy szereplőről szól. Artúr egy megfásult keresztény, aki a vallási üldöztetések miatt emberségből csatlakozik egy oltáriszentséget csempésző hajóhoz, megkínzott embereket ment, és közben gyászolja a meghalt szerelmét. Scar, a korántsem halott kedves, vidáman beáll a flottához, lényegében az ellenséghez, és hiába áruló, Isten suttogását hallja. A telepata Don Scar oktatója lesz, miközben a saját népe ellenzéke, és nem akarja felvállalni a rábízott vezető szerepét a diktatúrában, de kénytelen lépni Isten és a Gonosz miatt, akiket entitásoknak tart. És az ő nagy szerelme, Lucy, a matematikus, aki tele van gyűlölettel mindenki, még a vércseppek gömbjében lapuló pi iránt is, de a maga módján a nép javát szolgálja, és ezért gyilkosságokkal "egyszerűsíti az egyenleteket". Az egész mögött áll egy császár-kalóz világ és annak háborús fenyegetése, és némi sátánista megszállás, ami mindenki pusztulásához vezethet.
Megmutatom előolvasóknak, és utána a kiadónak. Ha rajtam múlna, akár tavaszra megjelenhetne, a Calderon folytatása pedig az év második felében, de ennek persze kicsi a valószínűsége. :)
Mad World: Ez az egyik kedvenc számom :)
VálaszTörlés"Ahogy öregszem, a történet is kezd másról szólni, régen talán egy fiatal szabadságvágya volt, mostanság már az emberiség szabad akarata. A világ is egyre brutálisabbá válik, a gonosz magányosabbá és szerethetőbbé, az egyik pozitív hős cinikusabbá."
Az az érdekes - vagy lehet, nem is érdekes, pusztán a korral jár -, hogy az én műveimmel is így járok, amint előhalászom őket átírási szándékkal. Olyannal is jártam, hogy kanyarba nem került az eredeti koncepcióval.
Szerintem simán az ember gondolkozása változik, ahogy öregszik. :)
VálaszTörlésNo, meg a stílusa, ezért nem jó dolog félbehagyni valamit, szóval fejezz be mindent. :)