Az új íróiskolai kurzusok születéséről :)

Az elmúlt fél év nagyon izgalmas volt. Rengeteget gondolkoztam, milyen új alapra helyezzem az íróiskolai oktatást. Nyolc éve zajlik az írósuli, és ideje megújítani. Végül a 4 hetes gyakorlati kurzusok bevezetése lett ez, és a zsánerspecifikus oktatás. Egyik típusa a világépítési kurzusok, másik az atmoszférateremtő kurzusok. (Majd 2022-ben jönnek a karakterközpontú, és információadagolásra épülő gyakorlati kurzusok is. Ezeknek a tananyagát még át kell gondolnom, mert az infoadagolást borzalmasan nehéz tanítani.)

Amikor összeállt a rendszer, leültünk az oktatókkal, és meglepetésemre Kozma Réka (az Így neveled a regényedet gazdája) javasolta, hogy ha már reform, akkor oktassuk az egyik kedvenc zsánerét, a pszichothrillert is. A thriller kezd elindulni idehaza, de nem elég erőteljesen használják az eszköztárat, és hátha ezt oktatással meg lehet támogatni. Bele is vettük a kurzuskínálatba. Az evolúciós félelmek, és a tudattalan szorongások nagyszerű pszichológiai téma, és ha lesz időm, jegyzeteket majd én is fűzök Réka tananyagához.

Róbert Kati is behozott új ötletet. A romantika atmoszférateremtése kapcsán ne csak az alapeszköztárat gyakoroltassuk, hanem az egyediség kibontását, illetve a jelképek és a szubtextuális eszközök használatát. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezt mennyire bírják majd megírni a hallgatók. Ha igen, akkor később a romantika magasabb szintű eszköztárához is kidolgozhat nekik egy haladó kurzust. 

Hogyan zajlik nálam egy szerkesztés?

Szokták kérdezgetni, milyen élmény a szerkesztés, hogyan zajlik. Írók azt szokták kérdezni, nehéz-e érzelmileg a szerkesztés. Olvasók meg azt, kell-e egyáltalán szerkesztő, ha én magam is az vagyok. 

Igen, természetesen kell szerkesztő. Nekem elég sajátos munkamódszerem van, így ebből egyedi gondok szoktak fakadni, viszont más téren meg nagy könnyebbségek is. 

Szoktam néha mondani, hogy történetmesélő vagyok, nem író. Ahogy más este olvas, filmet néz, számítógépes játékot játszik, én úgy szövök történetet gyerekkorom óta. Hatalmas mennyiségen túl vagyok. Ilyenkor lesüllyedek egyfajta imaginatív térbe és történetszövés közben pihen az elmém. Egy másik világ "istene" vagyok; sosem szerepelek a sztoriban, nem kerül bele a valóságból ember, nem is reál történetek ezek, hanem sci-fi, fantasy világok. Nem szavakban vagy képekben gondolkozom, hanem "belülről" alkotom meg. Motivációk, érzések, mozgások, gondolatok - ezekből épül fel. Létrehozok egy erős alaphelyzetet, és izgatottan figyelem a karakterek és a világ ütközéseit, a világok belső törvényszerűségeit. Imádok új és új világokat teremteni.

Kb. három hét, míg egy regény méretű sztori lejátszódik, és legtöbbet hagyom a semmibe süllyedni. Viszont ha érdekesebb, újra eljátszom vele, variálni kezdem. Mi történik, ha egy szereplő más életkorú vagy nemű lesz, hogyan változik az esemény? Mi történik, ha egy kulcsjelenetben valaki más döntést hoz? Vagy hogyan néz ki a sztori a mellékszereplő szemével? Ha párszor elmesélem, egyre komplexebbé válik, és van, hogy pár hónapig elkísér. Ám ilyenkor is hagyom a semmibe süllyedni.