A Lucy című regényről

Most, hogy boltokban a Lucy, én meg mézeskalácsot majszolok, mesélek egy kicsit a megírásáról. :)
Elsőnek egy kis zenés melléklet:
Gyújts éjszakánkba fényt - ez a Répcementi Férfikar dala, teljesen véletlenül akadtam bele. Eddig csak női hangon hallottam, és nagy döbbenet volt férfikórussal. A reményről ennyire reménytelenül énekelni igen elgondolkoztató.
A Nightwish egyik kedvenc együttesem, és a While your lips... számukat rengeteget hallgattam, de érdekes módon egy idő után áttértem Pellek feldolgozására.
A This is Halloween is nagy szerepet játszott a sztoriban, Menson ment pár jelenet alatt, de aztán szintén Pellekre váltottam, sokkal vidámabb ez a feldolgozás:

Az eddigi regényeim közül ennek a megírása volt a legnehezebb. Négy szereplő, három különböző helyen, négy különböző motivációval halad, ez amúgy egy dramaturgiai rémálom írós szemmel. Plusz nehéz belopni a sztoriba a gonoszt úgy, hogy nem mutatkozik be, hogy "Józsi vagyok, sátánista, lőhetek?" Az első kötetben Isten lépett, létrehozott találkozásokat, a másodikban a gonosz, és szétcsúsztatott szálakat. Halk, csendes aknamunka, a félelem apró morzsái... A harmadik kötetben már telibe kapjuk a háborút, letisztulnak az okok, a szereplők megértik, miért folyik a harc (ezt amúgy már lehet sejteni, csak még nem állnak össze a részinfók). Ó, most kitöröltem pár sort, szívem szerint máris spoilereznék... :))
Mindenesetre a második történet is útra kelt. Remélem, az olvasóknak egy különleges kaland lesz, és velem tartanak majd a következő résznél is. :)

Készül a Lucy című regény

Július van, és lusta álmodozóból már egy ideje átvedlettem kis mániákussá, aki minden hajnalban négy-fél öt felé kipattan az ágyból, és munka előtt ír. A Scar decemberben megjelent, és én januártól piszmogok a folytatással, de most már aktívabban írok, és időnként szabin is vagyok, így augusztusban kész leszek. Az olvasóknak a megjelenési időszak a könyv ideje, de nekem inkább ez, ilyenkor vagyok teljesen benne a történetben, és mosogatás, biciklizés vagy sima bolti vásárlás alatt képes vagyok megdermedni és kimondani egy gondolatot, vagy csendben szitkozódni, hogy "aha, az ott nem jó". Már békés türelemmel viselnek a barátaim, amikor elmagyarázom, hogy nem tudok írni, a sztori nem elég jó, soha nem lesz kész - és tényleg ez az életérzésem, hiába gyarapszanak a sorok. Túl mániákus vagyok, és túl maximalista, de mégis... ez a legszebb időszak, a varázslat ideje, amikor még lenyűgöző épületként formálódik a történet, és minden szó egy-egy tégla, némelyik díszesebb, másik nyersen egyszerű, attól függően mi épül belőle.