Tűnődtem, hogy íróként mi az a hasznos segítség, amit én tudnék adni a karanténban senyvedő embertársaknak, és rájöttem, hogy van egy szupererőm: húsz éve dagasztok kelt tésztát.
Még hajdan Mancika déditől tanultam Orosházán, aki a férjem nagyija volt, egy olyan igazi, alföldi, fejkendős néni. Utólag már gyanakszom, hogy ez valami női beavatási szertartás lehetett, és akkor fogadott el engem, az életképtelen álmodozót egy szem unokája leendő feleségének, amikor elsajátítottam a kelt tészta ősi receptjét.
Ez a tudás íróként is rengetegszer segített, amikor fél lábbal egy másik világban éltem. Sokkal egyszerűbb gondolkozni, és közben megsütni valami finomat a családnak, mint boltba menni és emberekkel kommunikálni.
Aki még soha nem sütött kelt tésztát, és nincs kenyérsütő gépe, hanem kézzel szeretne nekiállni, annak jobb nem a kenyérrel kezdenie, hanem a köménymagos kaláccsal. Látszólag összetettebb a recept, de a valóságban sokkal könnyebben kezelhető tészta, és elsőre is sikerélményt ad :)
