(Figyelem, ha nem olvastad a könyvet, a novella spoilert tartalmaz!)
Igen régen volt olyan döbbent csend az udvarház nappalijában, mint amikor Bence, a havi tanácsadó a húsvétról magyarázott. Az a rész teljesen érthető volt, hogy a földiek megölték az istenüket, aki harmadnapra feltámadt. Mégis, milyen isten lenne, ha halott maradt volna?
Igen régen volt olyan döbbent csend az udvarház nappalijában, mint amikor Bence, a havi tanácsadó a húsvétról magyarázott. Az a rész teljesen érthető volt, hogy a földiek megölték az istenüket, aki harmadnapra feltámadt. Mégis, milyen isten lenne, ha halott maradt volna?
Ám a termékenységi szokásaik döbbenetesen illetlenek voltak.
A fiatal szociológusokból valaki minden héten eljött, és a két világ
különbségéről magyarázott. Az elmúlt egy évben, mióta itt voltak, akadt már pár meglepő pillanat a kulturális különbségek miatt, például, amikor az
óvszerről magyaráztak, de ilyen kínos feszengés még soha.
Kósza zavartan pislogott. Otthon a díszes ruhába öltözött leány
azzal mutatja ki vonzalmát, hogy virágszirmokkal ragasztott tojást ad a jegyesének.
A legény bevezeti őt a szobába, és míg odakint a család és a barátok a „Tavaszi szél vizet áraszt” dalt énekli,
addig a fiatalok között megtörténik a „locsolás”.
Itt még nem rendes együtt hálás van. Ha a menyasszonynak
örömére van a legény, akkor egy hónappal később megtartják az esküvőt. Ha
nincs, akkor kosarat küld, amiben a legény visszaküldi a tojást. Ilyenkor az
apának nincs joga hozzákényszeríteni a lányt, és a jegyességet felbontják. Érdekes
módon ezt a dalt a magyarok is ismerték, bár Kósza föl nem foghatta, hogy
énekelhetik gyerekek errefelé.
Kósza körbenézett a szobában, és látta, hogy Bah mágus
szemöldöke felszalad, Táncos kínosan feszeng, Elán lovag pedig döbbenten néz.
Kósza nyelt egyet. Elképzelte, ahogy Mia Anne-től tojást kap,
és belevörösödött a dologba.
