2020. június 26., péntek

Az Artúr kötet apró filozófiai titkai

A Szivárgó sötétség Artúr kötete nagyon sokáig készült, és nem igen blogoltam róla, mert olyan erősen gondolkoztam a háttérben, egyes gondolatsorokat elvetettem, behoztam újakat, így nem mertem semmiről írni, amíg be nem fejeztem.
Öt év munkája van benne, így egyszerre vicces, egyszerre elgondolkoztató volt, amikor megláttam a  Prológus zseniális képregényét. Sosem gondoltam bele, olvasóknak mit jelenthet az, ha egy történet megáll, és várnak, míg az életük halad... :)




A Szivárgó sötétség számomra burkoltan az emberi döntésekről szól. Nagyon sokszor nem értjük a másikat, elmegyünk egymás mellett, miközben egy teljesen más szemszögből ugyanannak az igazságnak egy másik oldala látszik. 
 "Miért gondolja mindenki, hogy vannak jók meg rosszak? Csak jó és rossz döntések vannak." 

A sorozat valójában életrajzi alapokon nyugszik. A háttérben - sok-sok kaland mögé csomagolva - olyan kérdéseket rejtettem, melyek engem életemben nagyon-nagyon foglalkoztattak. Időnként életútbeli döntéseim múltak azon, milyen választ adtam ezekre. 

2020. június 24., szerda

Vágymágusok fanfic pályázat - eredményhirdetés

Egy borús napon történt, amikor a világ depresszióban és vírusban leledzett, hogy a Titkos Felbujtó azt mondta, hiányzik neki a sok lökött kamasz mágus a mindenféle körteaszalós problémájával. "Mondd csak, nincs kedved fanfic pályázatot hirdetni?"
Mondtam, kalandra fel, ám épp írok, az agysejtjeim száma korlátozott kapacitásban elérhető, így Titkos Felbujtóból elő kell lépned Irodalmi Deszantossá, és segíteni a zsűrizésben. Bátran igent mondott, így esett, hogy meghirdettük a fanfic pályázatot.

Tizenhét írás érkezett, és valami elképesztően izgalmas volt látni, ahogy a világ bővült, az írók megálmodták a szereplők előtörténeteit, vagy későbbi tetteit. Életre keltek Rianna szülei, megtudtuk Ras hátterét, de Ria lelepleződését is láthattuk. A beküldött írások a fanfic címke alatt elérhetők. Köszönöm szépen a hatalmas élményt mindenkinek! :)

És most lássuk, hogy az Irodalmi Deszantossal megbeszélve kik lettek a nyertesek:

 1. helyezett: Süttő Rita: A felfedezés
Díja: egy választható, dedikált On Sai könyv (akár a Vágymágusok második része is, amint megjelenik) + Vágymágusok hűtőmágnes + könyvjelzőcsomag és csoki

2. helyezett: Tatárka Angelina: Rózsák és cseppek
Díja: Vágymágusok hűtőmágnes + könyvjelzőcsomag és csoki

3. helyezett: Laki Éva: Döntések
  Díja: könyvjelzőcsomag és csoki

Kérlek, írjátok meg e-mailben a postacímeteket.

A többieknek is nagy szeretettel köszönöm az örömöt, amit okoztak. És hadd viszonozzam, kérlek, nézzetek be az e-mail címetekre, találtok egy meglepetést :)







2020. június 20., szombat

Gondolatok: Kapcsolatépítés kontra kapcsolódás

Tavaly nyáron vicces helyzetem volt. Egy csapat íróval dumálgattunk, és nyűglődni kezdtek, hogy mindenki elvárja tőlük a kapcsolatépítést, cukiskodást, és ez milyen kellemetlen.
- Hát, akkor ne építsetek kapcsolatokat. Én sem szoktam, mégis író lettem - mondtam csodálkozva.
Zavart csend. J. rám nézett:
- Ööö... nekem te vagy kapcsolatépítésben a példaképem...
A lányom és a barátnőm diszkréten beleröhögött a teába. Én is kemény öt másodpercig tudtam tartani a nevetést, de aztán nem bírtam tovább. Én ugyanis nem értek egyet a kapcsolatépítéssel.
 
Utána beszélgettünk, és kissé meglepődött a csapat, mit gondolok a témáról. Kérték, írjak már erről egy bejegyzést, mert lehet, jó lenne másnak is. Szerintem ezek teljesen evidens dolgok, de azért elkezdtem. Majd jött az élet, sok dolgom lett, most viszont megint nyár van, és megint szabin vagyok, az eső meg orvul esik...
Akit érdekel a téma, készítsen be egy kávét, jövök és mesélek... Jó hosszú lesz :)

2020. június 18., csütörtök

Süttő Rita: A felfedezés


(Az írás a Vágymágusok fanfic pályázatra érkezett.) 

 Elgondolkodva néztem a kezemben tartott megsárgult, gyűrött papírt. Ahogy a színe is mutatta, nem a legfrissebb térkép alapján szemlélhettem az országot.
-Egyértelműen nem megbízható ez az átkozott firkálmány - sziszegtem és dühösen lehuppantam a nedves hideg fűbe, hogy előhalásszam a sebtében elpakolt íróeszközeimet. Áthúztam a térképen ábrázolt tavat, majd szomorúan feltekintettem a borús égre.
- Az ilyen felszínes munkák hátráltatnak leginkább - dünnyögtem epésen, de tudtam, hogy valójában én magam is erősen akadályozom a kutatásaimat. 
Csak önmagamat okolhatom, hogy egy sűrű erő közepén ülök a nedves fűben egy teljesen pontatlan térképpel. Tüzetesebben át kellett volna kutatnom a könyvtárat indulás előtt, de féltem, hogy atyám észrevesz és rájön eszeveszett tervemre. Nem nehezíthettem tovább a dolgát, hiszen így is egyre több gond nehezedik a vállára a kiszabott adózások végett. 
Emellett a gonosz pletykák is egyre több ráncot húztak az arcára. A tény, hogy 18 éves vagyok és még nem nősültem meg támadási pontként szolgált a többi nemesi család számára, hisz milyen az a nemesi család, ahol a pletykák szerint az örökös fiú egy szőlőcske.
- Bolondok - dünnyögtem elgondolkodva, majd sóhajtva tanulmányoztam tovább a javításaimmal telerajzolt papírt. 

2020. június 9., kedd

Zámbó Ilona: Kapocs (fanfic)

(A történet a Vágymágusok fanfic pályázatra érkezett.)

Egész délelőtt vacakul ment a mágia gyakorlás. Lidéc is csak küszködött. Gyakran pillantott felém mintha kétségek között őrlődne. Egyszerre áradt belőle a gyanakvás és a bosszúság. Ras is élesen figyelte minden mozdulatunkat, de mégsem szólt semmit. Eddig úgy véltem Ras kedvel engem, de most felőle is valami furcsát éreztem. Egyre erősebben gyötört az a homályos balsejtelem, hogy rájött a titkomra.
Gyakorlás után Ras rám és Lidércre mutatott. 
- A mai teljesítményetekkel kapcsolatban beszélnem kell veletek. Ez így nem mehet tovább. Jöjjetek velem - intett az erdő felé. - A többiek menjenek vissza a várba fordult a katonákhoz.

A fák gyanakodva figyeltek bennünket. Halkan súgtam. Szeress. A szellőcském játékosan körbe ölelt. Ras rám pillantott, de szó nélkül ment tovább. Egy tisztáson álltunk meg. 
- Üljetek le. 
Szinte ösztönösen egymástól távol, de körben ültünk le. Ras szinte elégedetten bólintott. 
- Itt most senki sem hallhat minket. Némasági varázslatot kell alkalmaznom. Szépvölgyi nyugtasd meg a fákat. 
Nem így szokott szólítani, gondoltam. Lidérc értetlenül pillantott rám. De én a földre tenyereltem és koncentráltam, szeress. Szeress! A fák szinte oltalmazón zártak körbe minket, és a szellőm az én bolondos szellőm Lidérc felé lökdösött, de ellenálltam neki. Nyugi, kérleltem.

2020. június 4., csütörtök

Könyvheti hír: kész a Vágymágusok folytatása

Itt a Könyvhét, és bár most elmarad a könyves forgatag, az olvasóknak mégis van egy jó hírem. Elkészült a Vágymágusok trilógia második kötete, A két herceg.

mertolvasnimindigjo Insta képe
Az első kötetben Rianna grófkisasszony, aki titokban szipoly, békésen éldegél tudós apjával és zenész ikeröccsével egy eldugott völgyben, ahol a természet érzőn él és könnyedén öl. Ám egy napon sorozótiszt jön, és tévedésből a fiúruhás Riát viszi el kiképzésre. Az érkező Kartal hercegnek szedik össze a csapatot, ám valakinek ez nem tetszik, és az életükre tör. Ria próbál életben maradni, és mást is életben tartani, miközben a mágiája zavarba hozza a fiúkat. Persze, Kartal is megjön, hogy a helyzet még jobban romoljon.
Aki nem ismeri a sztorit, itt beleolvashat.

Nagyon szerettem a második kötetet, a A két herceget írni. (Itt meséltem is a lezárás életérzéséről.)
De miről is szól a mostani történet?

Az elsőben a vígjátéki elemek keveredtek egy kis krimivel. 
A mostaniban viszont nem külső ellenség a fontos, hanem a belső. Kissé lélektanibb lesz ez a kötet, mert Riának és Kartalnak meg kell küzdenie önmagával, a félelmeikkel és a vágyaikkal. Hol segítik a egymást, hol fordul a helyzet, és a másikra vadásznak.

2020. június 1., hétfő

Tóth Mici: Majd meglátod (fanfic)

(A történet a Vágymágusok fanfic pályázatra érkezett.)


- Hozzám jössz feleségül?
- Igen! - kiáltottam, és tíz évem minden szeleburdi kecsességével Roan tenyerébe helyeztem a kezem.
Alighogy véget ért a játék, én máris követeltem a következőt:
- Akkor most én leszek a királyfi, te meg… te leszel a hercegnő! - hiába törtem a fejem, nem tudtam semmi érdekes szerepet kitalálni neki úgy, ha mindketten fiúk lettünk volna.
- Én márpedig nem leszek lány!
- Igazságtalan vagy! Nem lehetek mindig én a hercegnő, aki csak várja a lovagját! Néha én is szeretnék harcolni!
- Lehetsz megint te a hétfejű sárkány - mondta engedékenyen az öcsém, de láttam a szemén, hogy gúnyolódik.
Na, majd adok én neked sárkányt!

2020. május 30., szombat

Gondolatok: Amikor kikerül az utolsó pont

Kész a Vágymágusok folytatása.
Vannak pontok, melyek mögött egy egész regény áll. Nagyon különös érzés kitenni ezt a pontot, van egyfajta megkönnyebbülés benne. 
A regények közepén mindig van egy holtpontom, ami mély sötétség, és úgy érzem, soha nem lépek ki belőle. Évek rutinja megtanított rá, hogy ilyenkor húzzak elő egy papírt, és írjam le fejezetenként, hogy mi történt eddig. Soha nem jegyzetelek, a háttérvilágot és a szereplők sorsát mindig fejben tartom, egyszerűen túl bonyolult lenne leírni, hiszen mindről jóval több képem van, mint amennyi később
a lapokra kerül. Ez az egyetlen jegyzet, amit elkészítek, egy utólagos térkép, hogy lássam, milyen utat jártak be eddig a szereplők, és emlékezzek az eredeti tervekre, majd megértsem, hol tértem el tőle, és milyen út vezet előre.

Amikor átlendülök a holtponton, utána újra a normál tempójú írás jön. Ám a regények végére felgyorsul az írás, képtelenül sok időt töltök a gép mellett, ebből csak a külső kötelességek zökkentenek ki. De nem olvasok könyveket, nem nézek filmeket, a világom beszűkül a történetre és nem csinálok semmi mást már, csak hűséges krónikásként loholok a szereplők után. Olyan érzés, mint ha már nem bírnának várni, valósággá akarnának válni. Mintha egy dimenzióban léteznénk, beszippant a világuk, megszűnnek az énhatárok köztük és köztem.

2020. május 27., szerda

Bakay Réka: Az ösvény (fanfic)



(A történet a Vágymágusok fanfic pályázatra érkezett.)



Sikerült a kiképzés utolsó feladatát véghez vinnem. Ha nem lett volna az a kis ballépés a tűzzel és Mort nadrágjával, akkor tökéletes lett volna. Elmosolyodtam az emlékezetes pillanaton.
Igazából nem bántam, hogy beválogattak a herceg testőrségébe, mint hivatalos gyógyítót. Zahert, Mortot, és a tűzmágiában jeleskedő – normális, vagyis rajtam kívül minden - mágust a herceg közvetlen védelmi vonalává avanzsálták.
Ők most a herceg személyes testőrségeként Lidérc - mert nekem Ő örökre Lidérc marad - haditanácsát lankadatlan éberséggel felügyelték. A Nagysátor nyolc vas cölöpje szolgált posztjukként.
Nekem is kint kellett malmoznom, így egy kisebb társaság mellé ültem le, akik vidáman falatozták a sonkából, sajtból és kenyérből álló ebédjüket. Engem is megkínáltak. A tőlük kapott ételt majszolva a felállított táboron legeltettem a szemem, figyeltem a szorgoskodó mágusokat. Voltak, akik fákat gyűjtöttek az esti tűzhöz, mások már a vacsorát készítették elő, néhányan pedig őrségben járőröztek a rét körül, el-eltűnve a fenyőfák árnyai között.

2020. május 25., hétfő

Válint Zsuzsanna: A legnagyobb erő (fanfic)


 (Az írás a Vágymágusok fanfic pályázatra érkezett.)

– Szépvölgyi Rianna –

Valamelyik szekrényben találtam váltóruhát. Miután Ras behozott egy kancsó vizet tisztálkodni, elment felkészíteni a lovakat az induláshoz.
Reméltem, maradt még egy kis időm megtalálni Roant és megbeszélni vele valami értelmesebb, kivitelezhetőbb tervet.  A park volt az egyetlen tippem, ezért arra tartottam. A kert látványa ismét elgyönyörködtetett. Sajnos nem volt minden része belátható. Kisebb, fákkal, bokrokkal, sövényekkel beültetett csoportok kínáltak lehetőséget az elbújni vágyóknak. Találomra elindultam az egyik ösvényen, hátha szerencsém lesz.
Alig mentem pár lépést, egy női ruhás alak tűnt fel. Szerencsétlenségemre Finona tartott épp felém. Biccentettem, mikor észrevett. Az ösvény szűk volt. Épp találtam egy hiányt a sövényben. Kihasználva félre álltam, hogy elmehessen mellettem. Amint mellém ért, felkiáltott és karjaival hadonászva majdnem elesett. Csak majdnem, mert belém kapaszkodva nem terült el a kavicsokon.
Földanyára! Miért hiszik a nők, hogy a férfiak beveszik ezt az ál-botlást? 

2020. május 22., péntek

Kulmann Adrienn: A titok (fanfic)


(A történet a Vágymágusok fanfic pályázatra érkezett.)

 Rianna:
            - Szedd a lábad Roan! - kiabált be a szobába türelmetlenül Ras parancsnok. Lassan alkonyodott. Ras és Lidérc sötétedés előtt vissza akar térni a Néma várba, nehogy váratlanul rajtunk üssenek a sötét erdőben. Kimcse néne hozott friss ruhákat, amiket Roan pakolt be. Nekem. Megmosakodtam és átöltöztem. Mielőtt kiléptem a szobából vetettem még egy pillantást a kacskaringós mintára, amit a mágiánk festett Lidérccel a mennyezetre. Megráztam a fejem. Hogyan voltunk erre képesek? Tényleg ez lenne az ősmágia? És miért csak én tudom előhívni mindezt Lidércből? A fejemben cikáztak a gondolatok, amikor kiléptem az udvarra. Az arcomat megcsiklandozta a szellőm, összeborzolta a hajamat, majd tova illant. Behunytam a szemem. A szemhéjamat puhán csókolta meg a lenyugvó nap, ami áttört a köd felhőn, és meleg fénybe burkolta a vendégházat. Döbbenten néztem fel. A ház felett kitisztult az ég. Ras parancsnok és Lidérc is a napot bámulta. Én törtem meg a hirtelen beállt csendet.