Az elmúlt egy évben lecsökkent a netes kommunikációm, mert azt éreztem, hogy valami piszkosul zavar. Nem tudtam, megfogni, mi, csak egyszerűen nem éreztem jól magam, elvesztettem a dumálgatós kedvemet.
A Varga Bea Fb profilom elnémult, itt se született sok blogbejegyzés, legföljebb a rendezvények híreit tettem ki. Ha a Galaktikus Fanklub nem lenne a napi idézetekkel (köszi, csajok!), akkor az On Sai Fb fal is abszolút némán állt volna.
Aztán Mark Zuckerberg fellőtte a hírt, hogy meg fog változni az Fb, több hangsúlyt kap az algoritmus a beszélgetéseknél. És ez döbbentett rá, hogy igen, pontosan ez zavart eddig.
Az, hogy ha kezdeményezek egy épeszű témát, akkor elér háromszáz embert, hozzászólnak négyen, míg ha kiteszek egy macskás képet, azt több ezer fő nézi meg, és mindenki lájkol és örül.
A blogbejegyzés hasonló témakör. Tíz éve kezdtem blogolni, akkor rengeteg komment volt, aztán jött a Facebook, és meghalt az aktivitás itt, átment a Fb falra. De ideje már ez is megszűnt, az Fb-n sem érkeznek reakciók, nem is látják a bejegyzést, tök mindegy, milyen értelmes témáról vágytam beszélgetni.
Mi ebből nekem – az extrovertáltnak – a visszajelzés?
Az, hogy a kutya se kíváncsi a gondolataimra.
