Blogmetszés

Kicsit átalakítottam a blogomat, tartottam némi metszést, pár dolgot kivettem, párat betettem.

Már kérdezték többen, ki vagyok. Speciel én se tudom, ez a lét nagy kérdése, öreg napjaimra tartogatom a választ, de azért betettem egy "rólam" menüpontot. Semmi nem derül ki belőle, viszont legalább van.

Páran igényt formáltak a feliratkozás a webhelyre linkre, nem is gondoltam, hogy ezt használja valaki.

Sikerült megoldni, hogy az oldalsávban előbukkanjanak a kommentek, ez a blogspotnál egy hónapok óta tartó hibajelenség, sérült az a modul, de tök nagylány voltam, és megoldottam máshonnét.

Viszont olyan szimpi gombot, hogy "lájkold az Fb oldalamat" nem találtam. Ha valaki tudja a html kódot, az súgja meg. :)

Könyvfesztivál és más huncutságok

Kedd este értem haza a Könyvfesztiválról és a szegedi megbeszélésről, öt napig voltam távol, és a szomszéd néni már levilágcsavargózott, persze kedvesen. És valóban... annyi élménnyel érkeztem, ami egy komolyabb körútnak is becsületére vált volna.

Gyönyörű idő volt a Millenárison, így sokan jöttek. Besegítettem a könyvek eladásában, most a D pavilonban volt a kiadó, ahol a gyerekrészleg szokott lenni. Ennyit már rég vigyorogtam, nagyon édesek voltak az alsósok, akik megtámadták a halacskás játékot. A tanítónők kihozták magyar óra helyett a kiskölköket, és ők nagyon élvezték "élőben" a könyveket, a nyüzsgést, az ezernyi lapozgatást. Azt hiszem, így kell a könyv szeretetére nevelni.

Mászkálások, tűnődések

Mostanság ezeken gondolkozom, és kivételesen megint olyanom van, hogy le is írjam.

Voltam az első magyar fantasy díj átadóján még januárban, és azóta is a fülembe cseng a zsűrielnök mondata. A regények mostanság nem nagy társadalmi problémákkal foglalkoznak, nem a világmentéssel, hanem a személyes sorssal. Öncélúság, önközpontúság.
Ahogy nézegetem az amatőr kéziratokat, gyakran felötlik bennem, mennyire igaza van. Alig vannak világboldogító eszmék, az egyéni szerelmek és percproblémák kerültek a középpontba, noha ennél jóval több lehetőség van a zsánerben. Tartok tőle, pontosan tükrözi a társadalmat, egyfajta kórkép ez egyben.

Calderon-2, avagy kívánj, mint a mesében

 A Calderon folytatása még olyan szakaszban van, hogy ki tudok bontani benne bármit, amit kértek. Most kívánhattok, hátha az írástechnikai jótündér is hallja, és varázspálcájával besegít. Óhatatlanul többet tudok a világról és a szereplőkről, beleértve az Illatos bolygó autonómia törekvését, Taina kimonóinak politikai problémáját, vagy ki ölte meg Marát, csak ezek nem jelentek meg az első könyvben.

Azt már láttam a netes visszajelzésekből, hogy sokan kíváncsiak a nagy Házakra. Ezekről majd bővebben is szó esik, felbukkannak a regényben és persze mindenki kavar, elvégre azért nemesek. Sok dolgot megtudunk a harminc évvel korábbi Sexert-lázadásról is.

Évértékelő

Ha ez ember lánya sok évig blogger, akkor megmaradnak a régi beidegződések, és amint a december a harmincas számok felé közeledik óhatatlanul évértékelőt akar írni. Ez egyfajta viszketegség, már rájöttem. Most is írok, de a változatosság kedvéért nem lesz benne sci-fi meg pszicho, csak írás.


Tavaly már tudtam, hogy megjelenik a regényem, így amikor a kiadó kérte, hogy mutatkozzak be íróként, akkor feltúrtam a vincsesztert, és februárban elindítottam ezt a blogot. Heti egy novella kikerült, volt közte fantasy, szépirodalom, minimalista sci-fi ötletnovella, szóval minden, amit firkálgattam az évek során. Később írtam is egy összefoglalót hozzájuk, mert én se igazodtam ki.

Wow... egy cím! :)

Lezárult a szavazás, 57 katt érkezett arra, hogy mi legyen a regény címe:
És akkor jött Calderon:   12 (21%)
Hullajelölt kerestetik:       32 (56%)
Jóskő, tea, Calderon:      15 (26 %)

Így.... ta-damm... a Hullajelölt kerestetik lett a befutó. Köszönöm a voksokat! Ha megint ott tartok, hogy hat tejeskávé után sem tudok dönteni, majd megkérdezlek Titeket... :)
A kiadóba továbbítom a címet, és ha a főnökség nem kezd csuklani tőle, akkor ez lesz feszít majd a borítón.

A jövő héten kiteszem a regény következő részét, aztán játszunk egy jót. :)

*

És most a jó munka után dőljünk hátra és hallgassunk valami csajosat:

Interjú és blogelemzés

A minap megkeresett a Minerva csapata, és Csizmadia Kinga készített a blogomról egy elemzést:

"A honlap, ami egy újságírótársam javaslatára kerül elemzésre, tulajdonképpen egy „profi” író munkája. Az oldal megjelenését fehér, teáscsészés motívumos keretbe foglalt háttér jellemzi, ami a megjelenő fekete betűs szövegek olvasását teszi könnyebbé. "

Folytatás:
http://www.litminerva.blogspot.hu/2012/08/on-sai-regenyek.html


Illetve Farkas Panna egy interjút is készített:
 
"Minerva:Szeretek kiindulni a kezdetekből. Hogy, mikor, miért kezdtél el írni? Mi adta a kezdő löketet, az inspirációt?
On Sai:  Ez egy folyamat volt. Óvodás korom óta történeteket mesélek magamnak, egy túlérzékeny, bár nagyszájú kislány voltam, aki baj esetén behúzódott a saját fantáziavilágába. Gimiben felismertem, hogy a mesefolyam elrontja az életemet. Semmit nem ér, hogy egy regényt fejben kidolgozok, ha nem vagyok képes a valóságra fókuszálni. Idővel rájöttem, ha írok, olyan, mintha az ingoványos, ezerfelé futó holtágnak medret adnék. Tiszta lesz a víz, és mellette virágzik a part. Szóval csatornáztam az agyamban, megszokássá tettem az írást, így nincsenek elbambulások, vonat alá lépések, és ma már több területen is jó szakember vagyok."

Folytatás: http://www.litminerva.blogspot.hu/2012/08/interju-on-sai-val.html

Köszönöm a munkájukat. :)

Kétszer tizenegy kérdés, avagy a lesből támadó blogriportok

Dina jóvoltából a blogos 2x11 játék engem is elért. Még nem láttam, hogy egy mém ilyen gyorsan mutálódik, de ennek a játéknak ez a lényege. Akár többször is visszakaphatja az ember, sosem lesz ugyanaz. 11 kérdésre kell válaszolni, és 11 újat kell feltenni 11 embernek. 

 1. Minek/kinek a hatására kezdtél el írni?
Nem emlékszem külső hatásra. Mindig volt bennem egy mesefolyam, aztán általánosban valami regénykezdeményeket is firkáltam, de elég olvasott voltam ahhoz, hogy felismerjem, ezek messze alulmaradnak egy normális könyvtől. Föl se merült bennem, hogy megosszam a barátokkal. Az első közkézen forgó írás16 évesen egy vígjáték volt, amit egy barátnővel írtunk, hogy egy harmadik barátnő a próbákon összejöjjön a kiszemelt pasival. Utána békésen írogattam másfél évtizedig. Az első nyilvánosan megosztott írásom harminc évesen volt, az Új Akropolisz pályázatára küldtem, ahol elvitte az első helyet.

Írótábor

Megjöttem az Írókör táborából.. :) Öt napig voltunk, és imádom ezt a csapatot, nagyon kreatívak. Reggeli torna, írástechnika, gyakorló feladatok, ebéd, majd délután újabb előadások, és este aki akart, az írt, más meg sörözött, vagy az erdőben barangolt.

Most a leírás volt a központi téma. (Tavaly a kisregény.) A világteremtéstől kezdve a hangzásig minden szóba került.
Számomra olvasásnál az a lényeg, hogy legyen jó a szöveg, mindegy, hogyan éri el a szerző, de ha írok, szándékosan kerülöm a sokoldalas, statikus helyszín- vagy emberrajzokat. A leírás egyeseknek olyan, mint a kellemes hátmasszázs, bizsergető és hosszú. Én a bokszban hiszek; a cselekménybe beszúrt egy-két mondat igenis üsse ki az olvasót, aztán míg a priznicet cserélgeti, addig folytatódhat a történet. Nem véletlen, hogy sosem leszek körmondatos szépíró.

Én meg a prológusok

A prológusok gyakran bénák és teljesen feleslegesek. Mégis, miközben írom a Fák Népét (a következő regényt), újra és újra előhangokat firkálok mellé, szinte már mániákusan. A mostani:

"Másképp képzeltem a szerelmet, míg nem ismertem Dant. Ólmeleg, szalmaillatú mohóságnak hittem, feszülő testekkel, lihegéssel és nyirkos bőrrel. Ezt láttam a pajták résein belesve, mikor a legények kézen húzták a vergődő parasztlányokat. Hosszú ideig csak a monoton neszeket hallottam, majd az elfojtott kiáltásokat, végül a fiúk büszkén, kipirult arccal osontak ki, míg a lányok leszegett fejjel. Néha sírtak is, meleg, dühös könnyeket, máskor köptek és a szájukat mosták gyűlölködve, míg én értetlenül hasaltam a pajta mellett, a bozót zöld lombsátora alatt..

Tavasszal a városba is bementem; holdtalan éjeken óvatosan lépdeltem Nadályvár húgytól fénylő, terméskőből kirakott utcáin. Ilyenkor a kutyák egymást űzték; az én szagomra sem őrjöngtek, hanem izgatottan szippantottak a vár körüli parasztházak bűzlő levegőjéből, megsejtve, hogy nő vagyok. Megálltam egy-egy szürke vályogház mellett, és éreztem a testek másfajta, zamatos illatát a pokróccal fedett ablakok mögül. Azt hittem, szeretni éhség, egy csillapíthatatlan, mély mohóság. Önzés, erőszak, otromba vágy.

Dant szeretni azonban más volt. Csendes, meleg zamat, mint a vér íze a fertőzött sebekben. Látni akartam őt, semmi többet. Nem bántani, nem uralni, pusztán csak megérinteni a földet, ahol korábban ült. Hallgatni a szavait, és még inkább a csendjét. Nézni, ahogy belebámul a teaillatú csuporba, és kinevetni, amikor bölcsességet mond.

Arra vágytam, hogy velem legyen. Szelíden, ahogy a szél beletúr a fák közé és játékosan motoz a levelekkel. Ahogy az esőcseppek becsusszannak mélyen a szikla réseibe, és nedvükkel élővé teszik a barlangok mélyét. Ahogy a napfény hajnalonként ráfröccsen a földre, a széttárt szirmú virágokra.

Ki vagyok én, hogy őt szeressem?

Őt, akihez ember sem méltó…

…nemhogy egy démon."

Kérdés

Kitettem az oldalsávba egy "felmérést". Milyen jellegű írásokat kedveltek jobban?
Csak kíváncsi lennék... azt gondolom, hogy egy huszonéves lány és egy ötvenes férfi ízlése teljesen más, és ez nem is baj.
 Szóval, kik vagytok, olvasók? Mit szerettek? :)

Kezdetben vala a tea...

... csak vicceltem. Isten biztos nem teázott, ellenben volt egy fölösleges tolla, amivel sorsokat firkált a porba.
Gyanítom, a képére leginkább az írókat formálta.
De üdvözlet az olvasónak! Vegyél kézbe egy pohár teát, aztán gyere, telepedj a földre mellém. Hallgass és hallgatlak. Varázslatos mesék születnek csendünkből.