Molnár Vivien: Meleg pillanatok (fanfic)

(Lidérc szemszöge)

A harcokról kicsikart válaszok óta valami megváltozott, Roan nem volt önmaga és nem tudtam, mi zajlott benne. 

Nyugtalanított. 

A megszerzett tudás kirekesztett elméjéből. Mintha a háború nem csapatjáték lenne, mintha ott sem lettem volna! Tudni akartam, hogy min járt az a pengeéles esze, milyen elrugaszkodott ötletek cikáztak gondolataiban. 

Megfejthetetlen, üres arccal bámult maga elé hosszú perceken át, teljesen kizárva a külvilágot. Ha a Tűzisten maga állt volna vele szemben egy szál vágykendőben, azt sem vette volna észre. Napok óta ez ment, rohadtul kiborított!

A napi gyarkolatok után elvesztettem, tehetetlennek éreztem magam. Magába mélyedt, hol fel-alá sétált, hol egy helyben ült, miközben érthetetlenül motyogott valamit, majd sietve az ajkába harapott és körbekémlelt, meghallotta-e valaki. 

Négy napja még csak el sem vörösödött. Mi ütött belé és miért zavart ez engem ennyire?! 

Élesen mart belém a felismerés: hiányzott. 

Shai: Az utolsó narancsvirág tea (fanfic)

 - Elnézést, nem akartam zavarni, csak feltűnt, hogy világos van a konyhában és …- elhallgattam egy pillanatra - ugye, elmúlt már az éj közepe is.

- Semmi gond - mondta a kulcsárhelyettes asszony, de láttam, ahogy elfordul, egy könnycseppet töröl le az arcáról - jól tette, katona, hogy benézett, de csak én vagyok. Nem tudtam aludni és megkívántam egy teát. Nem kér egyet? – kérdezte.

Nem tudtam visszautasítani, az esték így a tél közeledtével egyre hidegebbek és már régóta voltam őrjáraton. 

- Üljön le, mindjárt elkészítem - ajánlotta fel a kulcsárhelyettes - de sajnos ilyet, amit én iszom már nem tudok adni, tudja ez volt az utolsó adag. Esetleg egy citromfű tea megfelel?

Természetesen mindennek örültem volna, ami meleg abban a cudar időben. Csend telepedett le közénk és mivel kínosnak éreztem, ezért mondani akartam valamit.

Urbán Gitta: A meglepetés (fanfic)

 

A gyümölcsoltás éjszakája minden évben meglepetéseket tartogatott. Jót is. Rosszat is. Zoanna kavargó gondolatokkal és közönyösnek remélt arckifejezéssel szemlélte a tűzőrtorony alatt elterülő vásárteret és az ott összesereglett, ünneplőben feszengő embertömeget. A téren felállított asztalok fehér abroszát fel-fellibbentette az estével érkező szellő, a kocsmából kigurított, csapraszerelt hordók büszkén strázsáltak a nyársakról illatozó ürühúsok körül. Egyetlen éjszaka alatt veszett oda a hetekre elegendő élelem.

Zoanna tűzőri szolgálata egyszerre szolgált ürügyként az éjszakától való távolmaradásra, menedékként a városba látogató mágusok elől, és okként az ártatlannak egyáltalán nem nevezhető szemlélődésre, ami egy bizonyos harci mágus szemérmetlen bámulását jelentette. Feltéve, ha nem esett el. De Zoanna azt is tudni akarta volna.

Zámbó Ilona: Delon dilemmái (fanfic)

(Erősen spoileres, A két herceg után érdemes olvasni.) 

Kíváncsian vártam a kis Szépvölgyit. Most végre megtudom azt is, hogyan gyógyít. Érdekelt ez a szép kölyök, jobban mint bárki más. Már az első pillanatban felkeltette a figyelmem. Talán azért is, mert őt nem bűvölte el az egyéniségem. Nem akart a kedvemben járni. Érdekes módon nem vonzott úgy, mint a többi fiú, de akkor is van benne valami ellentmondás, valami különleges, más mint a többiek. 

Minden mozdulatán látszik, ősi nemesi családból származik, határozott érzékkel irányítja az embereket, mégsem fölényes. A hercegek dühét is mindig lecsillapítja. Van benne méltóság, és valami különös megmagyarázhatatlan erő. Pedig olyan gyengének látszik, mint akit elfúj egy erősebb szél. A mágiája is hullámzó és mégis, rajta kívül kevesen veszik észre, és még kevesebben tudják elhárítani a letapogatásomat. Elmosolyodtam a nadrág-lehúzós jelenet emlékétől. Jól móka volt. Egy kicsit csalódás is, mivel azt hittem, szipoly.