Könyvbemutató, élmények, hanganyag

Idén decemberben két szombati munkanap volt, így a Csillagszóró az ünnep előtti hétvégére került, hogy el tudjanak jönni az olvasók.

Az előbb elkezdtem írni a bejegyzést, és rájöttem, pontosan azt csinálom, amit a helyszínen, amikor Vic, a kamaszkori barát megkérdezte, hogy milyen évem volt, hogyan éreztem magam... Tevékenységeket soroltam érzések helyett, mire újra megkérdezte, jó, jó, de hogy érzem magam. El is gondolkoztam, vajon tényleg, hogy éreztem magam? :D

Azt hiszem, jól. Idén nagyon jó lett a rendezvény előkészítése, de mondjuk el is fáradtam már előtte. Huszonhárom író szerepelt, és rajtuk kívül még tizenkilenc vett részt dedikáláson; kiadtunk száznegyvenhét tiszteletpéldányt, rengeteg könyvjelzőt, és íróiskolai oklevelet. Nagyon át kellett gondolni, hogy lehet ennyi embert mozgatni, infókkal ellátni.

Épp Beninát kérdezgetem :)

Kérdezték is, hogy tudom ezt összerakni, pedig egyszerű: pontosan úgy csinálom, ahogy a regényeket írom. Fejben lejátszom ki hol és mit csinál (dramaturgia), majd utána a főbb szereplőknél, hogy ki mikor mit lát a saját szemszögéből (mintha karakterábrázolás lenne), és így milyen infóra lehet szüksége.
Kis nehezítés, hogy a szereplők valóban is élnek, így nem feltétlenül ott vannak és akkor, ahol kellene... :D A háttérben kevesen voltunk, így a három On Sai csemete is beszállt (némi akasztófahumor közepette, persze).