Szeretettel várunk mindenkit :)
Facebook esemény és program itt.
Akit érdekel az önkéntesség, és netán szeretne csatlakozni valahová, vagy esetleg a mögötte húzódó pszichológiai folyamatok izgatják, annak érdemes benézni. Izgalmas előadások lesznek, és mellette külső asztaloknál beszélgetni, kérdezni is lehet a különböző civil szervezetek tagjaitól.
A konferencia időpontja és helye: november 6, Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kara Budapest, Kazinczy u. 23-27, 1075
A program ingyenes regisztrációhoz kötött.
Az Aranymosás előtt egy pszichológiai kutatás háttérszervezését végeztem, pont kész lettünk, amikor felkértek, hogy a Könyvmolyképzőnél a kéziratok szűrését oldjam meg. Úgy voltam vele, hogy egy-két év alatt segítek felépíteni egy rendszert, majd visszatérek a pszichós szervezéshez. Ám ennél sokkal érdekesebb dolgok vártak, kiderült, hogy számos lélektani és pszichometriai kérdés áll egy ilyen pályázat hátterében.
A diskurzus most ősszel is folytatódott. Nekem egy ideig mulatságosnak érződött ez a téma, de most már azt látom, hogy a szépirodalmi közegben sokaknál információhiány van, nem értik a szórakoztató irodalom alapvető működését, létének okát, gondolkozásmódját. Ez nem a széppróza szolgálólánya, hanem egy önálló irodalmi terület, amit most már a XXI. században lassan meg kéne érteni. Így tollat ragadtam, és írtam egy hosszabb cikket, ami meg is jelent pénteken. Akit érdekel a téma, itt el lehet olvasni.
Az egy szakmán belüli különböző területek akkor működnek jól, ha nem mindenki a saját kis buborékjában mozog, hanem kommunikál másokkal, mert így adódik össze a sokféle nézőpont, és emeli a tudás szintjét. Minden, ami bezárul, az megreked.
Hogy én hogy jutottam ide? Egy ronda nagy vár előtti, kopár pusztaság közötti, egy rosszindulatú erdő takarásába leselkedve...
Köszönöm szépen a sok izgalmas írást, gyönyörű képet és a rengeteg kreatív ötletet. Nagy öröm volt nézni, olvasgatni mindezt :)
A novellákat megtaláljátok a fanfiction címke alatt, a másik két kategória alkotásait pedig ezen az összefoglaló oldalon.
Mindegyik kategória sok fejtörést okozott, végül ezek a művek lettek az elsők:
A novella kategória: Urbán Gitta: A meglepetés
Kreatív kategória: Váradi Anna báb és süti kompozíciója a Calderon regényből - "Csinos hulla leszel Tainasa-san."
Kép kategória: Fabók Bogi ikrek képe a Vágymágusok regényből.
A nyeremény: egy általatok választott On Sai könyv + meglepi + csoki + könyvjelzőcsomag.
Minden kategóriában három szerencsés nyertes könyvjelzőt és meglepi apróságot nyert:
Somogyi Edina, Mészáros Anett és Molnár Kitti.
Meglepi apróságot kap a kreatív ötletért: Simon Viktória és Szepesi Eszter
Gratulálok!
Kérlek, írjátok meg a címeteket magánban.
Köszönöm szépen mindenkinek, hogy játszott, alkotott és bearanyozta vele sokak és az én napjaimat is :)
A novellák mellett képek és kreatív tervek is érkeztek, köszönöm a rengeteg jó ötletet :)
Tácsik Anna Vágymágusok, az ikrek
Mi, szipolyok megbecsülésnek örvendtünk. Értékesek voltunk, hiszen életet adtunk a mágusoknak, azonban nem kellett keményen dolgoznunk, küzdenünk, hiszen mégiscsak nők voltunk. Megbecsült helyünk volt a társadalomban, pedig nem tettünk érte semmit. Az egyetlen feladatunk az volt, hogy legyünk szépek a kastéllyal együtt, viselkedjünk illendően, és kössünk előnyös házasságot.
A bronz szobor egy igen furcsa, de hősies csapatot ábrázolt, akik habár többszáz éve éltek, bátorságuk és erejük nélkül ma ő sem létezne. A szoborművész kifinomult pontossággal ábrázolta Bah és Ah mágusokat, Miah'En csillagfattyú mágiatörőt, Kósza, Elán és Táncos lovagokat, valamint egy lovat és egy szolgát.
Ez a különös csapat Aranyföld határáról, a történelem legvéresebb csatájából tűnt el. Pontosabban átkeltek egy másik, Föld nevű világba, ahol is legyőztek egy istent, aki mind a két világot veszélyeztette. Az isten által begyűjtött lelkek az ő megsemmisülésekor Örökhon földjein szétszóródva testesültek meg. Közülük sokezer érkezett a Földről, ők összegyűltek s együtt alapították Hungora városát Aranyföld keleti határától nem messze. Bár eleinte nehezen illeszkedtek be ebbe a világba, az azóta eltelt hosszú idő alatt mégis keveredtek szomszédos népekkel, így ma már egyik leszármazott sem tiszta földi vérű, mostanra őket is átjárta a mágia.
 |
| Robin Wight drótszobra |
Az emberek varázs nélkül születtek, mind átlagosak voltak. Egyformák. Nem voltak félreértett szipolyok és az egekig magasztalt mágusok, egyszerű halandók voltak csupán, egy emberöltőnyi élettel megáldva. De egy napon egy apró, gyertyafénnyel megvilágított helyiségben egy anya vajúdott. Kisbabája első pillantásra teljesen egészségesen jött a világra. Fejét rövid, barna hajszálak borították, élettel telve kapálózott apró végtagjaival. Finom ívű szája sírásra görbült, majd levegőt vett. Hang azonban nem hagyta el torkát, némán rúgkapált és küzdött a hirtelen rátörő hideg ellen.
A szobában lévők mind döbbenten figyelték a csöppséget, beleértve saját, levegőért kapkodó édesanyját is. Az ágy mellett álló férfi - az egyetlen a teremben -, hitetlenül, már-már dühödten termett a bába mellett, aki még mindig mereven tartotta a ficánkoló kisbabát. A díszes ruhába öltözött férfi kikapta az idős nő kezéből és rázni kezdte, hátha csak valami elromlott. Hiszen az nem lehet, hogy az ő gyermeke így szülessen!
Sok írónk kint volt, itt egy jó album a dedikálókról :)
Legjobban ez a beszélgetés érdekelt, a tehetséggondozásról esett szó. Tíz éve foglalkozom írók tehetséggondozásával, ami persze, kicsit más mint a szélesebb képességkörű fejlesztés. Az előző könyve egy tanulmánykötet volt, és nagyon élveztem (meg pár dolgot letisztázott a fejemben magamról is). Az új kötet, a Tehetségfejlesztés olvasóbarátabb, inkább a nagyközönségnek szól, nem annyira a szűk szakmának.
A lovagot, kiről most mesélni fogok, ezek miatt nevezték el Hitnek.
∞
Magányos lovas vágtatott keresztül az alkonyi fényben úszó poros úton. Egyre gyorsabban, és gyorsabban hajtotta a csődört, szíve húzta haza, lovagtársai felé.
Már szinte hallotta az önfeledt mulatozást, ahogy vígan mesélnek és büszkélkednek tetteikkel, a hatalmas röhögéseket, ahogy ugratják a másikat. Lovagunk elmosolyodott, és végre megpillantotta a Lovagrend óriási épületet.
Parancsolóan emelkedett a Redház a búzaföldek fölé, a repkénnyel befuttatott falak, a parkban illatozó tengernyi virág, a frissen sülő kenyér illata, mind-mind az otthon érzését adta.
Roan elém állt és gálánsan meghajolt.
- Felkérhetem a bál legszebb hölgyét a következő táncra?
Erre én igyekeztem kacéran a szempilláimat rebegtetni és felé nyújtottam a karom – Igen, kedves herceg – rebegtem.
Az éles koppanás gyorsan elhalt a zsibongó teremben, de valami megváltozott. Rianna merengve nézett rám. Teljesen rossz irányban kereste a feleletet. Az igazi ellenség nem a csatatéren keresendő. Azért a kis közjáték Zimandon fiával igazán figyelemre méltó és szórakoztató volt. Magam sem gondoltam, hogy épp a mímelt nagyothallásom fogja próba elé állítani.
Visszaidéztem, ahogy zsigerből odaintette a fiút, hogy ne kelljen illetlenül ordítania. Mint egy valódi nemes, pedig korántsem szokott hozzá a rangja használatához. Voltaképpen ez annyira talán nem is különös, hiszen többször láttam már, ahogy Roanként parancsokat osztogat. Eme gondolatot meg is mosolyogtam, látványosan meghökkentve ellenfelemet. Ilyen ritkán látna mosolyogni? Bár meglehet, a koppanás lepte inkább meg.
A harcokról kicsikart válaszok óta
valami megváltozott, Roan nem volt önmaga és nem tudtam, mi zajlott
benne.
Nyugtalanított.
A megszerzett tudás kirekesztett
elméjéből. Mintha a háború nem csapatjáték lenne, mintha ott sem lettem volna!
Tudni akartam, hogy min járt az a pengeéles esze, milyen elrugaszkodott ötletek
cikáztak gondolataiban.
Megfejthetetlen, üres arccal bámult
maga elé hosszú perceken át, teljesen kizárva a külvilágot. Ha a Tűzisten maga
állt volna vele szemben egy szál vágykendőben, azt sem vette volna észre. Napok
óta ez ment, rohadtul kiborított!
A napi gyarkolatok után
elvesztettem, tehetetlennek éreztem magam. Magába mélyedt, hol fel-alá sétált,
hol egy helyben ült, miközben érthetetlenül motyogott valamit, majd sietve az
ajkába harapott és körbekémlelt, meghallotta-e valaki.
Négy napja még csak el sem
vörösödött. Mi ütött belé és miért zavart ez engem ennyire?!
Élesen mart belém a felismerés: hiányzott.
- Semmi gond - mondta a kulcsárhelyettes asszony, de láttam, ahogy elfordul, egy könnycseppet töröl le az arcáról - jól tette, katona, hogy benézett, de csak én vagyok. Nem tudtam aludni és megkívántam egy teát. Nem kér egyet? – kérdezte.
Nem tudtam visszautasítani, az esték így a tél közeledtével egyre hidegebbek és már régóta voltam őrjáraton.
- Üljön le, mindjárt elkészítem - ajánlotta fel a kulcsárhelyettes - de sajnos ilyet, amit én iszom már nem tudok adni, tudja ez volt az utolsó adag. Esetleg egy citromfű tea megfelel?
Természetesen mindennek örültem volna, ami meleg abban a cudar időben. Csend telepedett le közénk és mivel kínosnak éreztem, ezért mondani akartam valamit.
Zoanna tűzőri szolgálata egyszerre szolgált ürügyként az éjszakától való távolmaradásra, menedékként a városba látogató mágusok elől, és okként az ártatlannak egyáltalán nem nevezhető szemlélődésre, ami egy bizonyos harci mágus szemérmetlen bámulását jelentette. Feltéve, ha nem esett el. De Zoanna azt is tudni akarta volna.
(Erősen spoileres, A két herceg után érdemes olvasni.)
Minden mozdulatán látszik, ősi nemesi családból származik, határozott érzékkel irányítja az embereket, mégsem fölényes. A hercegek dühét is mindig lecsillapítja. Van benne méltóság, és valami különös megmagyarázhatatlan erő. Pedig olyan gyengének látszik, mint akit elfúj egy erősebb szél. A mágiája is hullámzó és mégis, rajta kívül kevesen veszik észre, és még kevesebben tudják elhárítani a letapogatásomat. Elmosolyodtam a nadrág-lehúzós jelenet emlékétől. Jól móka volt. Egy kicsit csalódás is, mivel azt hittem, szipoly.
- Ion! Tényleg te vagy az?
- Naná! Ugye mondtam, hogy sikerülni fog - ujjongott.
- Megmondtad, megmondtad. Aztán lehet, hogy te örülsz ennek, én nem igazán. Ian is itt van?
- Itt vagyok én is - felelt a másik kovácsfiú.
- Gyere csak ide! Most haza mész?
- Igen. Befizettem az adót. Most egy évig nyugodtan élhetünk megint.
- Az nagyon jó. Megkérhetlek valamire?
- Hülye vagy, Ion. Ha nem tudnád, akkor felvilágosítalak. Barátok vagyunk. Bármire megkérhetsz. Persze nem biztos, hogy teljesítem, mert nincs az az isten amiért én beállnék máguskatonának, de megkérni attól még megkérhetsz erre is.
- Jó, jó, tudom. Gyere csak közelebb.
Baltazár megtette azt a néhány lépést ami még a rostélytól elválasztotta, és kíváncsian nézett a barátjára.
- Mondd gyorsan mit akarsz. A falu messzi van és szeretnék hazaérni mielőtt teljesen besötétedik.
- Tegnap kaptuk meg a sikeres vizsgánkért a három-három aranyat, és szeretném ha hazavinnéd a szüleinknek. Mi innen egy jó darabig nem mehetünk ki, és ha nincs szerencsénk akkor akár az első csatában el is patkolhatunk.
- Hát igen. Egy dolog csatába menni, és megint egy másik onnan hazajönni.
Vasárnap találkoztam a Galaktikus Fankub tagjaival, és felvetették a szuper ötletet, hogy ne csak novellát lehessen küldeni. Így aztán három kategóriában várjuk a műveket:
I. kategória - Novella
Szeretettel várok előzményeket, mellékszereplők életét, vagy akár crossover írásokat is, ahol kereszteztek világokat. Bármit, ami kapcsolódik bármelyik kötetemhez vagy novellához.
II. kategória - Képek
Bármilyen technikával készíthettek képeket. Lehet kézi rajz, festés, számítógépes rajzolás, csak legyen saját rajz.
III. kategória - Kreatív
Az első kettő már volt a korábbi években, de ez most újdonság. Lehet vers, dal, varrhattok táskát, ruhát, faraghattok kardot, agyagból mintázhattok szereplőket, dinnyéből harci jelenetet, vagyis bármi lehet, ami alkotótevékenység és nem fér bele az előző kettő kategóriába.
 |
| kép: thinkstock |
Az írás olyan, mint egy boszorkánykonyha, sokféle fűszer bele tud kerülni, hogy a főzetnek pikáns zamatot adjon. Mindig többet tudok a világaimról és a szereplőkről, mint ami a regényekbe kerül, de lehet, hogy pont "azt" az apróságot nem látom annyira fontosnak betenni.
A háború okát, menetét meg fogjuk tudni, és persze kedvenc főhőseink kapcsolata is fejlődik. Mellékszereplőkből elhagyunk párat, de lesznek újak, pl Árnyék, Ras parancsnok jóbarátja.
Mi az, amiről esetleg többet szeretnétek hallani? :)
Most kívánhattok, mint a mesékben. Lássuk, talán lesznek vágyak, amelyek valóra válnak :)
 |
| Tóth Petrának és kedvesének képe, köszönöm szépen :) |
Nagyon örülök, hogy ennyien szeretitek, és lelkesen olvassátok :)
Ennek örömére bele is néztem a statisztikákba. A második kiadás van a polcokon a két Calderon kötetből, ezek humoros űroperák. A Segítség, támadnak a betűk! című másodikosoknak szóló olvasást megszerettető könyvből is volt már utánnyomás.
A Scart a pandémia miatt még nem adták ki újra, ez sajnos elakadt. A kiadónál bő egy éve elfogyott a kemény és puha is, de egy-két tucat akad a könyvhálózatokban, bár főleg kemény fedeles. Viszont az e-bookot megoldották a sorozataimnál.
Az Esővágy novelláskötetnél érik az új kiadás, de még le lehet vadászni a kiadónál is, aki gyors, és most akció is van rá :)
Sokan kérdeztétek a dedikált Artúr és Vágymágusok köteteket, de ezek a Könyvmolyképzőnél már elfogytak. Viszont a kiadónak indult egy személyesebb, olvasóközpontú könyvklubja a Happily, és itt A két herceg kötetből találtok dedikált könyvet, mindegyikbe egyedi üzenetet írtam :)
Köszönöm szépen mindenkinek a lelkes olvasásokat! :)
 |
| Ezt a könyvtámaszos díszdobozt nyertem a Preyeren :) |
Annak idején nem íróként, hanem szervezőként ismerkedtem meg a Zsoldos-díjjal. Az ilyesmi gyakori az életemben, mert tizenöt éves koromtól segítek jótékonysági szervezeteknek, vallási vagy civil csoportoknak, besegítek a háttérszervezésbe bárhol, ahol közösségért dolgoznak.
2006-ban történt, hogy második lett egy novellám a Preyer-pályázaton, és elugrottam Salgótarjánba az Avana Egyesület Hungarocon rendezvényére. Első találkozásom volt velük, és mivel akkor már blogoltam, le is írtam a rendezvényről a benyomást, jót, rosszat egyaránt.
Visszajelzést mindig azért adok, hogy aki jó szervező, az fejlődni tudjon és új szempontokat kapjon. Az Avana akkori vezetője, Bódi Ildikó rám is írt, és elkezdünk beszélgetni. Láttam, hogy egy kicsi, vidéki, sok idősebb emberből álló egyesület, ami erején felül végez irodalmi közösségi munkát.
Hamarosan be is léptem az egyesületbe és az első közgyűlésen, amin ott voltam, elkezdtem átszervezni a hátteret, pl a díjat tárgyévesíteni, egy írótól csak három novella nevezhetőségét bevezetni, meg a külső kommunikációt is javítani kellett.
(Figyeljétek az On Sai Fb oldalt.)
Vasárnap 10-től élőben bejelentkezek az On Sai Facebook oldalon. Mesélek húsvéti élményekről, vicces dolgokról, és szeretettel várom a könyvekhez, könyvkiadáshoz kapcsolódó kérdéseket.
Kellemes ünnepeket mindenkinek!
Három sorozatom elérhető elektronikusan, így nem kell a fizikai könyvvel bajlódni, postáztatni.
Linkek az e-bookokhoz:
Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Jó olvasást!
Felmerült, hogy tartsak spoileres kibeszélőt, vagyis olyan élő adást, ahol nem kell figyelnünk azokra, akik még nem olvasták a sorozatot, hanem szabadon lehet gondolkozni, asszociálni, bármit kérdezni, vagy épp a szereplőket jó alaposan kibeszélni. Ilyesmit még sosem tartottam, de hát kalandra fel, mindenből van egy első alkalom.
Egy exkluzív adás lesz az On Sai szupertitkos vinyó csoportban január 30-án, szombaton 17 órakor. Simán csak leülök a gép elé a teámmal és várom a kérdéseket :)
Szeretettel várok mindenkit!
A csoporthoz itt lehet csatlakozni.