A "magas irodalom a giccs fel halad" gondolatsor nyáron merült fel az Élet és Irodalom rovatában, és akkoriban eléggé fel is bosszantotta a szórakoztató irodalomban mozgó írókat és szerkesztőket. Már megint egy cikk, aminek másodlagos jelentése az, hogy értéktelen, amit a populáris irodalom csinál.
A diskurzus most ősszel is folytatódott. Nekem egy ideig mulatságosnak érződött ez a téma, de most már azt látom, hogy a szépirodalmi közegben sokaknál információhiány van, nem értik a szórakoztató irodalom alapvető működését, létének okát, gondolkozásmódját. Ez nem a széppróza szolgálólánya, hanem egy önálló irodalmi terület, amit most már a XXI. században lassan meg kéne érteni. Így tollat ragadtam, és írtam egy hosszabb cikket, ami meg is jelent pénteken. Akit érdekel a téma, itt el lehet olvasni.
Az egy szakmán belüli különböző területek akkor működnek jól, ha nem mindenki a saját kis buborékjában mozog, hanem kommunikál másokkal, mert így adódik össze a sokféle nézőpont, és emeli a tudás szintjét. Minden, ami bezárul, az megreked.
Kedves On Sai! Olvastam a fenti cikkedet és elég sok gondolatot elindított bennem. Minden tudományterületnek van "magas" és mondjuk így "kevésbé magas" színvonala. Sajnos az eredeti cikket nem ismerem, amire ebben az ÉS cikkben reflektáltál, de "átjött" az a fajta hangulat, amelyben a lektűrt és a szépirodalmat más szintre helyei az eredeti író. Megértem a cikkednek az apropóját és, mivel én nem vagyok irodalmár, hanem csak egy másik tudományterület művelője, hasonló problémával szembesülök. Nemrégiben egy kollégámmal beszélgettem azokról az értékekről, amelyet mi képviselünk és nekiszegeztem a kérdést, hogy mennyire vagyunk mi elszakadva a "való világtól" és azok az értékek, amelyeket képviselünk vajon mennyire "valósak" még. Nos, a te cikked ezt a kérdést hozta fel újra bennem. Akkor azt a választ kaptam, hogy mi sose voltunk részei a tömeg kultúrának, az értékeink nem felelnek meg se a mai világ, se az utána jövőnek. De nem is ez a feladatunk, hanem egyfajta folytonosság fenntartása, annak a be- és megmutatása, hogy milyen alternatívák vannak. Elválasztani a kommerszt a művészettől/egyediségtől. Ez a válasz visszhangzott bennem. A saját tudományterületemen is, és minden olyan területen, mint például a pedagógia, politika, vagy éppen a történelem, épp úgy mint az irodalomban megvan az a fajta hétköznapiság és magas művelése ami teljesen elválasztódik egymástól. Mindenki ért a tanításhoz, a történelemhez, stb. egy hétköznapi szinten és meg is van a véleménye róla, amelyben a valós vagy vélt igazát harciasan védelmezi. Mindaddig, amíg a tényleges tudományosan alátámasztott tényekkel nem szembesítjük,a amivel ha akar szembenéz vagy éppen elutasítja. Az ilyen írások, amelyre reagáltál azért születnek, mert a terület változóban van és válságban utat keres. A válság jelei lehetnek azok, akik a régi világot, jelen esetben a "magas irodalmat" érzik veszélyben és ezért szólalnak fel, vagy éppen a "lektűr" oldala feszegeti a régi határokat. (Itt teljesen igazat adok neked, mert ezek a fogalmak már 20 éve is elavultak voltak és már az én időmben se szívesen használták a tanárok.) Ami személy szerint engem megérintett, hogy egy újra definiálása zajlik a magyar irodalmi életben a tradicionálisnak mondott és a köznép számára elérhető és elért irodalom értelmezése között. Sok sikert ehhez a folyamathoz, mert ha szerencsések vagytok, akkor egy megújult, nyugattól és kelettől független irodalmi kategória fog létrejönni, amelyből a jövő író nemzedékei csak profitálni fognak.
VálaszTörlésMajd nézd meg az első mondatot a válaszcikkben, ott találsz egy linket az eredeti cikkhez. Úgy jobban megérted a gondolatmenetet.
TörlésIgen, minden szakmának van egy magja, egy rész, ami nagyon magas szinten művelve érthetetlennek tűnhet kívülről. A szakemberek saját terminológiája, vagy elvont gondolatmenetei nehezen érthető másoknak. Igaz ez a magasabb matematikára, a pszichológiára, de valójában minden szakágra.
Ahogy írod, történelmet mindenki tud alapszinten magyarázni, de van, aki történész, és mélyebb a megértése. Az irodalomtörténet is így néz ki, igen, de maga az írás művészete már rég nem, ugyanis a szórakoztató irodalom önálló területté vált. Nem a minőség vs. kommersz függőleges tengelyen mozog (mert akkor meg tudna írni minden szépíró zsánerregényt is), hanem egy vízszintes tengelyt látunk. Ahol vannak széppróza és zsánerregény kapcsán is jó és rossz művek.
Szerintem is megújulás megy most, és ez jót fog tenni az olvasóknak is, akik jobban tudnak majd tájékozódni a könyvtengerben.