Borító

Lezárult a Magyar Könyvek Viadala, ahol a legnépszerűbb borító Krajcz Vivien munkája lett, vagyis a Scar könyvem borítója. Nagyon örülök, hogy egy fiatal, pályakezdő illusztrátor máris felkeltette a közfigyelmet, pontosan 1758 emberét.

 Köszönjük a szavazatokat, és Vivien sok sikert a további alkotásai során. :)

Zenés poszt, avagy mire írtam a Scart

Az előbb véletlenül egy régi Nightwish számra kattintottam, és azonnal láttam magam előtt Lucy harcát. Azt a pillanatot, amikor bevágja a testét a titokszoba folyondárszerű energiarendszerébe, hogy a fájdalom kiszabadítsa az elméjét. Aztán rájöttem, hogy ja, tényleg, hát a Kinslayer szólt hajdan a fülem alatt, amikor írtam. Nem értettem a szöveget, inkább a hangulata kapott el. Gondoltam, hátha érdekes, melyik zene futott közben. Mindig zenére írok, egy számot végtelenítek, és úgy dolgozom.

Blogturnén a Scar

A könyvek olyanok, mint a madarak, felnőnek, aztán kirepülnek. :) Nagy örömömre a Scar is "kirepült" és részt vesz a Blogturnén, ahol könyvesbloggerek véleményt írnak a regényről (én se tudom, miket, szóval izgalmas lesz...:))
Lesznek ötletes játékok és nyerni is lehet két Scart és öt dedikált könyvjelzőt, ha részt vesztek a blogbejegyzések végén lévő játékban. Vagyis a cikkek alapján kitöltitek a keresztrejtvény megadott sorait.
A turné december15-21-ig tart.

Deszy blogja volt az első vasárnap, ahol a kritikán kívül egy interjút is olvashattok velem:
http://deszy-konyvesblog.blogspot.hu/2013/12/on-sai-scar.html

A turné menetrendje:

dec. 15. - Deszy könyvajánlója - link fentebb
dec. 17. - Dreamworld 
dec. 19. - Kristina blogja 
dec. 20-21: A Bálnában a Könyvmolyképző standján dedikált teafüvet kérhetsz, ez +1 pont
dec. 21. - Kelly Lupi olvas

Én is nagy kíváncsisággal várom. Ti meg élvezzétek a játékokat, és frappáns válaszokal örvendeztessétek meg a bloggereket. :) Kalandra fel!

Könyvbemutató

Nagy örömmel adom hírül, hogy dupla könyvbemutató lesz december 15-én.
15 órától a Vörös pöttyös sorozat három szerzőjével beszélgetek, Zakály Viki, Tavi Kata és Lucas regénye kerül terítékre.

Majd utána 16.30-tól az Arany pöttyös sorozat két új könyvéről esik szó, a Calderon, avagy felségárulásért bricsesz dukál és a Scar című kötetekről. Takács Gábor (acélpatkány ) fog velem beszélgetni.

Szeretettel várunk mindenkit.
Majd kérlek, regisztráljatok be az Fb eseményre, ez nagy segítség, mert innen tudjuk, hogy mekkora az érdeklődés, és melyik helyszínen foglaljunk termet.

A könyvek 20% kedvezménnyel kaphatók a rendezvény alatt.
*
update:  Helyszín: TRAFÓ. Budapest IX. ker. Liliom u. 41. - alagsor

Scar - 7. részlet

Korábbi részek

Lucy végignézett a reggelizőasztalon. Őfelsége, Anargan L’aighton Chester mindig a Reggeli Tanácsteremben kezdte a napot. Miközben étkezett, a Főmentál tájékoztatta a két társadalom közös problémáiról, a másik hat tanácsos pedig udvariasan közbefűzte a saját véleményét.

Lucy közben titkon lecsiszolt egy nanométert az asztalból. Két milliméter kellett volna, hogy a hossza ne végződjön törtszámra. Évek óta minden nap, minden tanácskozás alatt csiszolgatta. Mulatságosnak tartotta, hogy a többi belső tanácsos nem veszi észre, de hát mindenki mást észlel egy adott helyzetben. Ő bármikor meg tudta mondani a dolgok méretét egy teremben, mégha nem arra figyelt is. Matematikus volta túl mélyen gyökerezett.

A nő a trónörökösre nézett, a huszonkét éves fiatalember még egy falatot harapott a zöld koe-kenyérből. Chester megint a kelleténél több szénhidrátot fogyasztott, és ezt a megbeszélés során automatikusan regisztálták a tanácstagok. És természetesen helytelenítették. Aki nem ura a saját testének, az hogyan uralkodhatna más teste és lelke felett?

Lucy biztos volt benne, hogy nem a mohóság áll a háttérben. Az a kölyök, aki tízévesen föltalálta a háromdimenziós térsakkot, tizenkét évesen megszilárdította a Birodalmat a határokkal és a kihelyezett támaszpontokkal, és már most utánpótlási helyeket hoz létre a két év múlva megvívandó kalózháborúhoz, az pontosan tudja, mivel lehet egy mentál megbecsülését elveszteni. Kérdés, hogy miért érdeke, hogy alábecsüljék?

Scar - 6. részlet

– Artúr, már csak csöpög kint, vidd át a tojásokat Jakarnak!

– Majd holnap, anya.

– Fiam! – dörmögött közbe az apja.

Artúr elfintorodott, annyira átlátszó volt a szándékuk. Mióta lemondta az esküvőt Helennel, és a csoportvezetést, sőt a konténertemplomba se tette be a lábát, a szülei szelíden, de próbálták visszaterelni a régi életéhez. Szent Walking napján beállítani a zsúfolt cukrászdába… mégis, mit hisznek? Hogy majd elcseveg a régi haverokkal?

Elmúlt az az idő, amikor a közösség lelke volt, már nem akart senkit maga körül.

Kihozta a kamrából a tojásos ládát, majd fölvette a kabátját, kalapját és némán kiment. Napok óta tartott a jégeső. A nagy gravitáció miatt életveszélyes volt egy-egy ilyen zápor, még a széles karimájú acélbetétes kalap ellenére is. Egy-egy jégdarab most is koppant rajta. Artúr utálta ezt az átmeneti időt, várta a nyarat. A saras utcán szembejött vele Ancsa és Réka, de hiába köszönt, elfordították az arcukat. Nem ment el a pénteki Kérlelésre, ilyen még nem fordult elő az Astor történelmében.

A Kérlelés helyi szertartás volt, ha valaki súlyosan vétett a közösség ellen, akkor a felnőtt lakosság munka helyett összegyűlt a templom körül, és reggeltől estig a tévelygőért imádkozott és böjtölt. Az astori zord időben embert próbáló feladat volt, hiszen a legtöbben nem fértek be a templomba, és így órákig a kinti fagyban térdeltek. A bűnöst kitárt karral az oltár elé fektették és az akolitusok, vezetők, tanárok körülötte zsolozsmáztak. Scarért szinte évente tartottak Kérlelést. Artúr pár éve alaposan megbotránkozott, mikor rájött, hogy a lány kitömi hővisszaverő fóliával a ruháját, majd hosszú haja leple alatt békésen szundikál a hideg kőpadlón.

Scar - 5. részlet

Scar a kabinjában piszmogott, éhes volt és dühös.

A kapitány két napja keresztül­nézett rajta, a navigátor­nő kellet­lenül oda­vakkantott valamit, ha kérdezte, egyedül az elsőtiszt, Jollore Hort volt kajánul szolgálat­kész, de ő sem segíteni akart, hanem a kapitányt bosszan­tani. Hort az ezüstgyűrűivel, absztrakt mintájú hajfestésével bizarr jelenség volt. Scar a hajó hosszabb támasztása miatt az első öt percben rákérdezett, hogy álcázott futárhajó-e az Amarilisz, természetesen letagadták.

A nap nagy részében a vezérlőben álldogált, figyelte a műsze­reket, próbált rájönni, mi az az egy-két ismeret­len kapcsoló, lámpácska. És persze szemmel tartotta a mentált.

Korgott a hasa, és újra érezte a szájában az epe ízét. A kapitány ki akarta éheztetni. Scar négyszer kérte a fel­szerelését, három váltás fekete egyenruha, élelmiszer-, telefon- és utazási kártya. A kapitány fagyo­san csak annyit mondott: „Később”.

Ha most elhagyja a hajót, megszűnik a kadét-jogviszony. Viszont ha kibír három hónapot, akkor már átjelentkezhet máshová.

Éhes volt és dühös, ahogy este a kabinjába ment.

Én Gertrúd nénin edződtem. Mit nekem két nap!

A keskeny ­szájú asszony a böjtöt jellem­nevelő eszköznek tartotta és hároméves kora óta ezzel fegyel­mezte. Az Astoron nem illett verni a gyereket, ám az senkit sem érdekelt, miért ilyen egyszál­bélű, mindent a bolygó gravitációjára fogtak.

Emberükre akadtak ezek, ha azt hiszik, elhagyja a hajót némi harap­nivalóért! Van ő is olyan makacs, mint a kapitány. Meglátjuk, ki bírja tovább ide­gekkel!

Scar - 4. részlet

(Korábbi részek)

A Statárium-törvényt 3666-ban adták ki. Három év rettegése szülte a rendeletet, de akkor már senkit sem érdekelt az igazság. Temetet­len halottak hevertek szerteszét, az emberek bezár­kóztak, már nem termeltek, három év össze­zilálta azt, amit társadalom­nak hívtak. Aki enni akart foszto­gatott, amíg még akadt mit, később, amikor már minden elfogyott… a háború utáni nép­számláláskor a hatéves kor alatti lakosság száma meg­döbbentően alacsony volt. Emerin császár nem értette a dolgot és a szakácsok mélyen hall­gattak, honnan volt a lakomákhoz a zsenge malachús.

Tervezz borítót!

Itt van az ősz, a pucér fák, és a még pucérabb könyvek időszaka... :)
Ha kreatív vagy és még időd is akad, gyere tervezz borítót a Scar című regényemhez. Az előző könyveimhez is zseniális megoldások érkeztek. :)

A fülszöveg és a felkerült részletek elérhetőek ezen a linken. Arany pöttyösként jelenik meg, a Szivárgó sötétség sorozat kötete lesz.

A szereplőkről annyit érdemes tudni, hogy Scar vörös, hosszú hajú, zöld szemű lány, Artúrnak sötét haja, sötét szeme van és nagyon izmos a nagy gravitáció miatt. Don és Lucy vékony, magas, kopasz alakok, nagyon fehér bőrrel. A csókolózós képek nem igazán ide valók, bár vannak erős érzelmek, de ennél bonyolultabb a dolog. A vallási betűtípusok, jelképek stb előny, mert a sztori transzcendens, de csak finoman ezekkel. Lehet scifis háttér, és van benne pí, meg hiperkocka, bár nem tudom, hogy ez mennyire érdekes...

Szóval kalandra fel! Tervezzetek, legyetek kreatívok!  
A Facebook oldalamra kérem beküldeni a terveket. Ne feledjétek, jogtiszta képeket használjatok, amit meg tud venni a kiadó.
Vasárnap este kiválasztok egy nyertest, aki majd kap a könyvből dedikált példányt, és a kiadóba beküldöm a legjobb terveket, ők is választanak egy szuper borítót, ami majd a könyve kerül.

Határidő: október 27. vasárnap dél.

Jó tervezést! :)

(A fémbonsai csak dekoráció, mert olyanom volt, de a sztori nem japános. :))

Scar - 3. részlet

(Korábbi részek)

ARTÚR kitárt karral feküdt az oltár előtt. Ez volt az az éjszaka és ez volt az a pillanat, ami tudta, örök végtelenséget hordoz. A szürke kőlapok átsugározták testébe az éjszaka fagyát. Három napja nem fürdött, nem evett. Három napja kutatta Scart.

Fázott. Belülről áradt ez a hideg. A teste cserbenhagyta, de nem számított már. A templom némán hallgatta lassú légzését, közönyösen, mint a Mindenható Isten.

Utolsó látogatása volt ez. Minek jöjjön egy olyan Istenhez, aki süket, aki sohasem szólt, nem adott jelet magáról? Egész élete ott hevert vele együtt az oltár előtti fagyos kövön. Nem voltak már könnyei, elfogytak az imái, elnémult benne minden szó. Mindig teljesítette a Törvényt. Nemcsak a betűt; élte, hitte, vágyta a benne rejlő szellemiséget is.

Hát mi kell még ennek a mohó Istennek? Ennek a gonoszul néma Istennek? Aki tudta, tudta és mégis hagyta. Nem szólt közbe, nem tett csodát, hagyta meghalni Scart.

Scar - 2. részlet

(Korábbi részek)

Don felébredt. Az ágy fölött lebegett, ahogy minden mentál szokott; hiába élt kétszáz éve az emberek között űrhajókon szolgálva, vannak dolgok, melyek megtanulhatatlanok.

Az érzéseit vizsgálta. A négyórás alvásából a REM-fázis teljesen hiányzott. Ugyan a mentálok az emberektől származtak, de az agyuk már máshogy dolgozta föl az emlékeket, így egyáltalán nem álmodtak. Akkor mégis, mit érez az ébredést követő egy másodpercben?

A változás mindig egy apró folt, egy jelentéktelen semmiség. Az igazi tudás, ott, a kezdőpontnál észrevenni a folyamatot. Valami megváltozott a világegyetemben. Don pontosan tudta, mikor kezdődött, emberi időszámítás szerint második hó hatodikán. Azóta minden reggel valami meghatározhatatlan szorongásra kelt. Valami nagyobb, félelmetes dolog árnyéka vetült mindenre.

Új sorozatom, avagy ki is az a Scar?

Calderonról már sok szó esett, de a Szivárgó sötétség sorozat első kötetéről eddig alig mondtam valamit. A sorozat szó ne riasszon el senkit, minden regény önálló egység lesz, ahogy a Calderonos történetek is azok.

A Scar egy nagyon szeretett regény, és különös elengedni a kezem közül, de ideje, hogy kivigyem a napfényre. A szerkesztése megkezdődött, hamarosan nyomdába megy. Mikor meséljek róla, ha nem most? :)

Az első fejezet már olvasható volt a blogon korábban, és pár téli gondolat is. Scar az egyik szereplő, aki elég öntörvényű, és hatalmas igazságérzet fűszerezi a makacsságát. Tetteivel katalizál, felrázza az embereket, jó és rossz értelemben egyaránt, de ami a legkülönösebb, Isten suttogását hallja. Számára az a különös, hogy mások miért imádkoznak a süket égnek.

Scar - 1

(Szivárgó sötétség sorozat)

SCAR fölnézett az égre. Igazán lehetne valami hatalmas, drámai vihar, ha már megszökik otthonról; felhő azonban sehol, az aszteroida-mező fényesen csillogott a fekete égbolton. Semmi látványos.

Hallod, Uram?

Isten úgy tett, mintha süket lenne; ha nem akart felelni, mindig ezt csinálta. Vajon mások tényleg nem hallják a hangját? Ez olyan különös. Akkor kihez beszélnek ima közben?

A lány lejjebb vette az anorák fűtését; minél vékonyabb a testére simuló anyag, annál könnyebben mozog benne. Kilesett az ökoház dombja mögül. El akart jutni az űrkikötőig, de ehhez ki kellett játszania Artúr érzékelőit. Az Astor jégbolygó volt, csak az egyenlítő mentén melegedett fel annyira, hogy megéljenek a fenyvesek, és ne fagyjanak meg a telepesek. Legfőbb veszélyt a hajdani űrhajósok elvadult kutyái jelentették, de Scar jobban tartott a lelepleződéstől, mint a széttépéstől. Artúr öt éve szerelte föl a biztonsági rendszert, hogy az éjszakás őrök puskavégre kaphassák az állatokat.

Scar mulatságosnak tartotta, hogy utána mennyit szilárdultak az astori erkölcsök. Lopás eddig sem volt, elvégre „Krisztus közössége tökéletes”. Amit máshol pofonokkal oldottak meg, az ellen az ima volt a fegyver. Elvégre ki szereti, ha az egész közösség őérte könyörög a hóban térdelve? Az érzékelők felszerelése után a házasság előtti szex is megszűnt. Senki sem merte megkockáztatni a nyilvános megaláztatást. Legföljebb egy-egy látogató űrhajóst nem izgatott a szégyen, mint amilyen a bunkó Márk is.

Az astori hóesés

A január a fekete teák és az idegen bolygók időszaka. Nem kéne írnom, mert ezer más dolgom van, tehát nem írok, csak épp kinyitom egy kicsit a dokumentumokat, belejavítok, és valahogy a betűk, ezek a kis izgő-mozgó hangyák odakeverednek, és csoportosulni vágynak, csoda érti, miért, biztos a nyájszellem teszi.

Mostanság nem vörös teákat iszom, hanem feketét, amit már három éve nem tettem, szóval ez már létérzés. Közben kész az egyik írásom megint, ez a transzcendens háborús regény állandóan újra elkészül, mindig újraírom,  lassan ideje lenne neki valami épeszű címet adnom. Ahogy öregszem, a történet is kezd másról szólni, régen talán egy fiatal szabadságvágya volt, mostanság már az emberiség szabad akarata. A világ is egyre brutálisabbá válik, a gonosz magányosabbá és szerethetőbbé, az egyik pozitív hős cinikusabbá. Ennek a dalnak a szövege köszönőviszonyban sincs a történettel, de a hangulata nagyon jellemző az egyik szereplő életérzéseire.