Az előbb véletlenül egy régi Nightwish számra kattintottam, és azonnal láttam magam előtt Lucy harcát. Azt a pillanatot, amikor bevágja a testét a titokszoba folyondárszerű energiarendszerébe, hogy a fájdalom kiszabadítsa az elméjét. Aztán rájöttem, hogy ja, tényleg, hát a Kinslayer szólt hajdan a fülem alatt, amikor írtam. Nem értettem a szöveget, inkább a hangulata kapott el. Gondoltam, hátha érdekes, melyik zene futott közben. Mindig zenére írok, egy számot végtelenítek, és úgy dolgozom.
Hű, majdnem elfelejtettem... Scar és Chester erre táncolt a császári bálon... :) Nem találtam meg azt a feldolgozást, de ez is szép, és nyugis.
Amikor Artúr a Kalózkirállyal találkozik, és a prosti ül az ölében, ez a szám ment nálam, nem is a szövege, hanem a hangulata miatt. Valami nagyon erős cinizmus és kiábrándultság van benne, de tisztaság is. MR2 Akusztik - Bogozd ki, ez a legerősebb feldolgozás szerintem.
A következő szám meg a bioládák kinyitásakor szólt, és amikor Artúr rájön, hogy mi van benne, mi az, amiért kockáztatták az életüket. És később a tükörbe néz, és azt gondolja, nincs Isten, nincs, ami megmentse őket.
Most, ahogy így látom ezt a posztot, eszembe jutott, hogy Mark Mancina & Hans Zimmer - Saya's Destiny című száma teljesen ráillik arra a jelenetre amikor végeznek az ördögűzéssel és Scar hozzábújik Artúrhoz ^^
VálaszTörlésLegalábbis szerintem :) (link: http://www.youtube.com/watch?v=qnpiFz-pnbg)
Zenére írni mindig nagyon inspiráló tud lenni :)
Ez gyönyörű. Köszi a linket! :) Már nézem a számokat, mi szóljon a mostani könyv alatt.
TörlésAz én agyam lekapcsolja a zenét, amikor olvasok. Nem csak zenét nem hallok, hanem senkit és semmit. Teljesen el tudok veszni egy jó könyvben. Ezért szeretek olvasni!
VálaszTörlésIgen, ez a jó dolog. :)
TörlésÉn se hallok olvasás közben. Emlékszem, gyerekként anyám sose értette, hogy a "vidd le a szemetet" mondatot tényleg nem hallom, és nem szemtelen vagyok. :D