2013

Itt az új év, és bennem is motoszkált a viszketegség, hogy visszatekintsek az előzőre.
2012-ben nem lett világvége, így muszáj volt az összes halogatott dolgot idén megoldanom. Pedig egy jó világvége teljesen praktikus dolog, és ilyenkor az ember széttárt kezekkel állhat, hogy bocsi, én mindent megtettem, de hát ez az atomcsapás, kérem...:P
Ezek a maják tök megbízhatatlanok, kénytelen voltam összekaparni magam, és megcsinálni mindent, de ekkora nyomás még az életben nem volt rajtam. Főként a pszicho terén éreztem. De munkában is kisturbó voltam, meg írásban is, és végül tök sikeres volt minden, de azért értem már, hogy a Télapó miért pihen egy évet....


Az év elején megjelent a Galaktikában a Termékvisszahívás ("Legyen neked is Edwardod, saját vámpírt minden lánynak!"). Később nagy meglepetés ért, belekerült a Libri Aranykönyv szavazásban a TOP10-be a Calderon, avagy hullajelölt kerestetik. Érdekes dolog, ha az ember kollektivista, mint én, mert akkor az első gondolat, hogy külső körülménnyel és csoporthatással magyaráz mindent, nem egyéni teljesítménnyel. Nem gondolom, hogy én írok ilyen jól, inkább az olvasók ilyen lelkesek, és ez nagyon megtisztelő.
A háttérben közben folyt a Scar lektorálása. Ez is, ahogy a Calderon-1 névtelenül került eléjük. Sok szerzőt zavar a lektorrendszer, de engem megnyugtat, olyan, mint egy védőháló. Nem szeretném, ha kidolgozatlan írás megjelenne tőlem, ezt már átéltem a novellázós korszakomban. A Scar jó véleményt kapott, sőt... lektort lelkesedni ritkán lát az ember, nagy élmény volt. :)) 

A Könyvfesztiválon is jártam, beszippantott a nyüzsgése, és jó sok emberrel összefutottam, szeretem az ilyen rendezvényeket, írtam is egy alapos beszámolót róla.
Májusban volt egy szuper űrfogócska Grettynél, vagyis Calderonos játék, és nagy poén volt vele mozizni. Végigdumáltuk a filmet és közben citromos söröztünk, végre egy ember, aki imád dumálni a filmek alatt... :))
Teddynek is hálás vagyok, a jóvoltából kikerült  két hangos novellám a netre, a Szunnyadó vulkánon innen és túl, ami hajdan az Új Akropolisz pályázatán első lett, és a Jóvágású vérfarkas nősülne. Majd év végén még egy, a Sose szólj be varázslónak is.

Nyáron Könyvfesztiválon jártam, árvizet néztem és jól meg is áztam, de ez a bejegyzés piszkozatban maradt, nem is baj, mert tele van bölcselkedéssel. Ekkor már masszívan frusztrálódtam azon, hogy be kell mutatnom egy pszichós kutatást. Végül jobban zárult, mint gondoltam, és fellélegeztem, hogy huss, mehetek írni.
Azonnal el is néztem a kiadó Gutenberg villájába, levezettem egy önismereti játékot, és nekiültem rendesen a Calderon folytatásának. Ibrahim karaktere ott jelent meg a fejemben, és fő bajom volt, hogy Ibrahimnak vagy Ibrahimnek ragozzam, elvégre két magas és egy mély hangrendű magánhangzóval bír.
Jártam még ötnapos írós táborban is, de nem tudtam feladatokat csinálni, ekkor már gőzerővel Calderonoztam, hogy kész legyek szeptember elsejére. Persze, nem lettem. :)

Ősszel kikerült a blogra a Calderon eleje, volt játék és borítótervezés, miközben a háttérben szívtam a fogam, mert úgy megcsavartam a szálakat, hogy tudtam, dupla vastag lesz a könyv, csak épp azt nem tudtam, mikor írom meg. Nem vagyok főállású író, vagyis hajnali fél négy és fél hét között prüntyögök, meg esetleg este, ha a kölkök épp nem akarnak anyát. A családtagok nagyon hősiesek voltak, hétvégente elvitték az elsős fiamat, hogy haladni tudjak. Így aztán kész lettem laza másfél hónapos csúszással, viszont az időnyomás tök jól előhozta a dramaturgiai érzékemet. Az írásban amúgy az ülés és a mozgásszegény lét a legnehezebb.
Közben megkezdődött a Scar szerkesztése, AncsaT logikus agyát megirigyelhetnék sokan. Majd a Calderon-2 is górcső alá került, és mikor átengedte a lektor, utána gőzerővel zajlott a szerkesztése.

A blogra közben kikerült a Scar pár részlete, és azon tűnődtem, vajon sikerült-e minden olvasót elriasztani azzal a két szóval, hogy vallás és sci-fi, vagy azért páran megmaradnak.
Aztán megjelentek a regények, és decemberben felgyorsult az élet, beszélgettem róluk az Írószövetségben, dedikáltam az animekarácsonyon, volt könyvbemutató is. Nagyon örültem a Scar blogturnéjának, köszönet a lelkes bloggereknek érte! :)
Régi nagy álom valósult meg a Scar kapcsán. Még kell pár hónap, mire feldolgozom az érzelmi részét, én ilyen kis lassú, tűnődő vagyok.

Most már jönnek a halk hétköznapok, a meleg teák és a csendes hajnali gépelések időszaka. Jó volt a nyüzsgés, de ez az igazi élet, én meg az üres doksi, ami újra betűkkel telik meg. :)

Boldog új évet mindenkinek!