Szokták kérdezgetni, milyen élmény a szerkesztés, hogyan zajlik. Írók azt szokták kérdezni, nehéz-e érzelmileg a szerkesztés. Olvasók meg azt, kell-e egyáltalán szerkesztő, ha én magam is az vagyok.
Igen, természetesen kell szerkesztő. Nekem elég sajátos munkamódszerem van, így ebből egyedi gondok szoktak fakadni, viszont más téren meg nagy könnyebbségek is.
Szoktam néha mondani, hogy történetmesélő vagyok, nem író. Ahogy más este olvas, filmet néz, számítógépes játékot játszik, én úgy szövök történetet gyerekkorom óta. Hatalmas mennyiségen túl vagyok. Ilyenkor lesüllyedek egyfajta imaginatív térbe és történetszövés közben pihen az elmém. Egy másik világ "istene" vagyok; sosem szerepelek a sztoriban, nem kerül bele a valóságból ember, nem is reál történetek ezek, hanem sci-fi, fantasy világok. Nem szavakban vagy képekben gondolkozom, hanem "belülről" alkotom meg. Motivációk, érzések, mozgások, gondolatok - ezekből épül fel. Létrehozok egy erős alaphelyzetet, és izgatottan figyelem a karakterek és a világ ütközéseit, a világok belső törvényszerűségeit. Imádok új és új világokat teremteni.
Kb. három hét, míg egy regény méretű sztori lejátszódik, és legtöbbet hagyom a semmibe süllyedni. Viszont ha érdekesebb, újra eljátszom vele, variálni kezdem. Mi történik, ha egy szereplő más életkorú vagy nemű lesz, hogyan változik az esemény? Mi történik, ha egy kulcsjelenetben valaki más döntést hoz? Vagy hogyan néz ki a sztori a mellékszereplő szemével? Ha párszor elmesélem, egyre komplexebbé válik, és van, hogy pár hónapig elkísér. Ám ilyenkor is hagyom a semmibe süllyedni.