Itt a pillanat, amikor nyomdába megy a Vágymágusok 2. - A két herceg. Ez egy ifjúsági fantasy regény, ahol a világ varázslatos voltáról és a nő-férfi szerepekről mesélek.
Sokan kérdezték, hogy mi a titka a borítónak, és megindult a találgatás, hogy mit látunk a képen :)
A borítót most is László Maya grafikus és tetoválóművész tervezte.
Az első kötetnél azt kértem, hogy Rianna nemesi volta és a női princípium jelenjen meg rajta (eh, de lejáratták ezt a szép szót manapság), így született meg a nyakékes díszítés közepén a lótuszvirág, benne a stilizált, díszes jin jang körtével.
Míg a második kötetnél a férfi és női erők szerepeltetését kértem, illetve mellé két jelképet és két mágiaformát.
Nagyon kíváncsi voltam, Maya hogyan oldja meg, mit talál ki, ami tükrözi könyvet és megsúgja a mit sem sejtő olvasóknak már a könyvesboltban, hogy mivel kerültek szembe :)
Ebben a kötetben aktív szereplővé válik Rianna "szelecskéje" - amit csak ő tart cukinak, de mindenki más gyilkos szélszörnynek. Az élő szelet jelképezik a kép oldalán a fuvallatok.
Szintén előtérbe kerül a könyvben a földmágia és a mágiától élővé váló föld is, így kerültek a kristályok a képre.
A kép körül a nyakékes díszítés a nemesi életre utal, míg a kép formája, hm, hát ezt mindenki fantáziájára bízom, nekem három ötletem is van rá :D A jin jang jel még mindig körtéket mintáz a közepén, de ezek már kis szelídecskék, nem olyan erőteljesek, mint az előző borítón. A szimbólum háttérbe húzódik, mint valami kis magocska, helyet adva két másik visszatérő elemnek.
Az egyik a havasi gyopár, ami Rianna kedvenc virága, és sokáig nem is sejti a jelentését:
"Anya mindig azt suttogta, olyan vagyok, mint ez a kis virág, erős, bátor, tisztán csillogó. Ha sírtam, mindig a homlokomra rajzolta az ujjával.
– Harcos vagy, egy gyopárlány, nem valami buta, szerelmes grófkisasszony – közöltem a virággal."
"Vannak pillanatok minden grófkisasszony életében, amikor már csak a jó modorra támaszkodhat. Kimcse néne szerint illetlen helyzetekben egy hölgynek nem az a dolga, hogy megoldásokat találjon, hanem az, hogy problémákat keressen. Egy jó probléma mindig többet ér, mint egy rossz megoldás.
Hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam a mézes tálkát, és azzal mentem Lidérchez. Leültem az ágy szélére.
– Sajnos a méz nagyon fontos a gyógyításhoz. Látod, milyen gyönyörű, aranybarna? Egyesül benne a nap ragyogása, a föld éltető ereje, és a víz mindent körbeölelő lágysága. A méz olyan, mint maga az élet. Egy cseppnyi esszencia az istenek nedvéből.
– Mijéből? – kérdezte zavartan Lidérc. – Pontosan melyik isten melyik nedvére gondolsz?
Elakadt a szavam. Kellett egy pillanat, míg belegondoltam, majd sűrű pislogás közepette elvetettem a képet:
– Túl közelről nézed. A távlatokba gondolj bele, lásd a természetet egészben.
– Női vagy férfi nedv? – makacskodott Lidérc. – Nem mindegy.
Ras és Ian közben letelepedtek egy messzebbi ágyra, míg Delon a kereveten ülve figyelte a szerencsétlenkedésemet.
– A lényeg, hogy be kell fogadnod a természet őserejét és a mágiát magadba. Hogy eltöltsön édes zamata a… – Mellébeszélésben öcsém volt verhetetlen, de azért rám is ragadt valami. Akár egész éjjel képes leszek húzni az időt.
Ám sajnos Lidércet sem ejtették fejre."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése