2021. április 25., vasárnap

Kalandjaim a Zsoldos-díjjal

Ezt a könyvtámaszos díszdobozt
nyertem a Preyeren :)

Itt az ideje, hogy lezárjak egy ajtót, és nekem ebben mindig sokat segít, ha összegzem a gondolataimat.

Annak idején nem íróként, hanem szervezőként ismerkedtem meg a Zsoldos-díjjal. Az ilyesmi gyakori az életemben, mert tizenöt éves koromtól segítek jótékonysági szervezeteknek, vallási vagy civil csoportoknak, besegítek a háttérszervezésbe bárhol, ahol közösségért dolgoznak.

2006-ban történt, hogy második lett egy novellám a Preyer-pályázaton, és elugrottam Salgótarjánba az Avana Egyesület Hungarocon rendezvényére. Első találkozásom volt velük, és mivel akkor már blogoltam, le is írtam a rendezvényről a benyomást, jót, rosszat egyaránt.

Visszajelzést mindig azért adok, hogy aki jó szervező, az fejlődni tudjon és új szempontokat kapjon. Az Avana akkori vezetője, Bódi Ildikó rám is írt, és elkezdünk beszélgetni. Láttam, hogy egy kicsi, vidéki, sok idősebb emberből álló egyesület, ami erején felül végez irodalmi közösségi munkát.

Hamarosan be is léptem az egyesületbe és az első közgyűlésen, amin ott voltam, elkezdtem átszervezni a hátteret, pl a díjat tárgyévesíteni, egy írótól csak három novella nevezhetőségét bevezetni, meg a külső kommunikációt is javítani kellett.

Pest környékén laktam, így elvállaltam a Zsoldos-díj köteteinek begyűjtését, és az ezzel kapcsolatos háttérszervezést. Az etikailag tiszta keretekben hiszek, így párhuzamosan kiléptem az Írókörből, hogy ne legyen a hátszél gyanúja sem, ha ők neveznek. Három évig szerveztem a díjat, közben hat sf novellám jelent meg, ezeket természetesen nem engedtem nevezni. Hamar kiderült, hogy íróként meg is szívattam mindezzel magam, mert a sci-fi egy férfiközpontú világ volt, ahol nyíltan ment, hogy nők nem tudnak sf-t. A régi tagok mondták, hogy ezt ne csináljam, engedjem a nevezést, de én radikálisan nem értek egyet a belterjesedéssel.

Három évvel később hirtelen megváltozott az életem, és a válásom olyan nehéz gazdasági helyzetet jelentett, hogy máshová kellett az energia, így letettem a ZsP szervezést.
Utána kezdtek elindulni a díjon az írásaim, és mindig élmezőnyben voltak. Azonban gyakran zsűrizési problémák zajlottak, így az utolsó időkben már pénzfeldobással döntöttem, hogy menjen-e a nevezés.
A díjak különösebben nem érdekeltek, de át akartam törni az üvegplafont. A Zsoldos-díj nekem arra lett volna lehetőség, hogy a kiadóknál végre valaki beleolvasson a regényeimbe, mert hiába voltam egyre ismertebb novellista, még mindig megkaptam, hogy nőtől regényt esélytelen, hogy megjelentessenek. Én viszont el akartam jutni az olvasókhoz.

A 2012-es díjkiosztó kapcsán betelt a pohár a hímsovinizmus miatt. 2013-ban meg az a regény nyert, amit én szerkesztőként elutasítottam, és úgy voltam, hogy oké, ez már fájt.Olyan mértékű a szakmai probléma, ami az én nagyon erős türelmembe sem fér bele.
Mondtam az avanásoknak, hogyha két éven át szakmai értékelés megy ki, akkor nevezhetőek lesznek a műveim, de addig nem. Közben én a sff körön kívül elkezdtem publikálni, és robbanásszerűen megindult az írói utam, a legsikeresebb sff írók között vagyok.
Az avanásokkal a jó viszony megmaradt, elvitatkozgattunk a díjon, néha asztalt csapkodtunk, de mindig próbáltak változtatni, nyitni, átformálni. Látszott, hogy a közösség érdekeit nézik a háttérben szervező egyesületi tagok.

Pont azért, mert az avanások két évtizedes munkája mindig is közösségi szervezés volt, és mindenkinek szólt, minden kiadói csoportot hívtak rendezvényre, beszéltek a könyvükről, fel sem merült bennem, hogy az egyik megerősödő sff csoport nem így gondolkozik.

Elindult egy olyan folyamat, ami másról szólt. A Könyvfesztiválon kiült három kiadó a "merre halad a fantasztikum"-témával, de saját könyvek promóját csinálta. Elindult az egyetemi réteg felé az aktivitás, de csak gabós-agavés könyvekkel. Elindult a Próza Nostra szervezésében a ViTa, ahol a cím ellenére nem találkoztak világok, például a gabós antológiások szerepeltek, de soha nem voltak meghívva elsőkönyves galaktikások, főnixesek, új galaxisos novellisták, a kerekasztalokon sincsenek igazán más véleményű emberek. Vagy ott a Spekulatív Zóna, ahol szintén ezen könyvek hájpja ment, de más könyvekről gyakran lehúzó értékelés került a linkgyűjteménybe. Nem feltétlenül rosszindulatból, hanem egyszerűen olyan buborék keletkezett, amiben csak az jó, ami a körön belül van.
Naivan azt hittem, hogy ezt csak gyerekcipős probléma, és ezek független közösségi dolgok szeretnének lenni, de idő kell, míg kiforrnak. Többször is szóltam, amikor láttam, hogy félrecsúsznak. Hát, nem örültek neki, én meg nem értettem, miért.

A Hexa-díjnál lett egyértelmű, hogy maga az alapgondolkozás teljesen más.
A díj eredeti ötlete az volt, hogy olyan névtelen háttérembereket díjazzanak, akik sokat tettek a hazai sff közösségért. Ehhez képest gyakran megkapták ismert írók szerkesztők, fordítók, akiknek a tevékenységük nagy része szakmai, fizetett munka volt. A felmerült nevek is mindig homlokráncolást okoztak nálam. (Sárdi Margitnak nagyon örültem, bár ő is ismert ember volt, de tényleg ingyenes munkákat végzett.) Föl sem merültek olyan emberek, akik, mint Bódi Ildi, másfél évtizedig a közösségért szerveztek, vagy a Preyeres csapat, de a Masfitt tagjai sem, vagy a karcolatosok, akik írópalántákat ingyen nevelgetnek már mióta, az Új Galaxis ingyen dolgozó szerkesztői, a Próbagoblinosok, a mindenféle sff weboldalak üzemeltetői... Ezek az emberek a valódi, láthatatlan közösségi szervezők, háttéremberek. Attól, hogy egy díj helyszíni szavazáson alapul, nem bonyolult megoldani a háttérszervezők megismertetését, és szavazást kérni rájuk.
Azt éreztem, hogy ez a díj ignorálja az igazi közösségi értékeket, azokat, amelyeket én nagyon sokra becsülök. Úgyhogy vállat vontam, és úgy voltam vele, többet nem megyek tanácsokkal. Virágozzon minden virág. Mindenki megtalálja a maga útját az életben.
 

Csakhogy most ezek a hangadók átvették a Zsoldos-díj szervezését.
Az Avana 1997-ben alapította ezt a díjat, és akkor kérték meg az író fiát, hadd használhassák a nevet. Szervezték, támogatást szereztek, sőt, az utóbbi három évben, mivel nem kaptak pénzt, ők dobták össze a díj összegét. Egy lelkes, de amatőr kis csapat feje felett átnyúlva Takács Gáborék meggyőzték Zsoldos Dávidot, hogy ők átveszik a díjat, és profi zsűrizést csinálnak. 

Komolyan meglepődtem, hogy az avanások átadták, de az egyik tag mondta, hogy jogilag tehetetlenek voltak, és egyszerűen ízléstelennek tartottak volna egy vitát. Inkább alapítottak egy másik díjat.

Kíváncsian vártam, hogy mi lesz ebből a helyzetből. 
Önmagában szerintem nem probléma, hogy kiadói emberek vették át a díjat. (Évek óta tanácsoltam én is, bár több kiadó kiegyenlített csapatára gondoltam.) Az em baj, hogy nemcsak a sci-fit díjazzák (bár állítólag Zsoldos Péter nem sokra becsült mást, csak a sf-t szerette.) És az sem baj, hogy '21-ben a '19-es műveket is díjazzák (bár valószínűleg, ha nem lett volna annyi gabós regény abban az évben, ez jó eséllyel nem történne meg, Moskát Anitát egyszerűen díjazni akarták.)
A probléma maga a háttérrendszer, ami megint sérti a közösségi szervezés alapjait.

Tegyük fel, hogy Bandon Hackett (az egyik nyertes, aki ismert kiadó ismert szerzője), valójában Pálfalván él, Julcsinak hívják, és első könyve a Szent Gellért kiadónál jelent meg.
Bejut-e egy vidéki, névtelen elsőkönyves, egy nem zsánerkiadótól a zsűri elé egy olyan gyanús címmel, mint Eldobható testek, ami "tuti valami puszilkodós női regény"?
Ha a díj valóban egy közösség díja, akkor igen. Az avanásoknál fel sem merült a kérdés, hogy ne juthatna be.

Hogy fest ez most? Nézzük a háttérrendszer problémáit:

1. Miért szűnt meg a nyílt nevezési lehetőség?

 Ez biztosítaná, hogy nyitott legyen a rendszer. (Ha Julcsi nem került látókörbe, mert észre sem vették a létezését, akkor a kiadója be tudná nevezni.)

2. A díj tanácsadói miért a szervezők maguk, és miért nem független, külső tanácsadók?

Ha megnézzük a felépítést, a díj abszolút a Gabo és Proza Nostra kezében van. Mind az előszűrők felkérése, a díj szervezése, a tanácsadói része, és a zsűritagok is erős szállal kötődnek ugyanazokhoz a személyekhez. A short listre kerülő művek pedig kiugró számban gabós művek voltak. Nem írok százalékokat, sem neveket, mert egy kattintás megnézni.
A díjnál nincsen biztosítva a külső szemszög, sem egy ellenőrzési szint. Ez szerkezetileg nem közösségi díjra, hanem házi díjra hasonlít.
(Julcsi bejutását egy független tanácsadók elő tudnák segíteni, mert ők látná a rendszer vakfoltjait.)

3. Kik a jelölők? 

Mivel gabós szerkesztő kéri fel a zsáner aktív embereit, így ezekre nagyon hat a kiadói márkahatás. Főleg, ha két hét van a jelölési listára.
(Ha a Könyvmolyképző húsz bloggerét felkérném, hogy jelöljön fantasztikus műveket, akkor pl. Hackett nem jutna be, egyszerűen, mert más előszűrői csoport van.)

A jelölők köre eleve eldönti azt, hogy milyen művek kerülnek be. Amúgy nem feltétlenül kell megváltoztatni ezt a kört, hanem inkább meg kell tanítani nekik a márkahatások kiküszöbölését.

4. Milyen módszerrel dolgoznak a jelölők?

Úgy tűnik, többségi szavazással. Ami eszükbe jut, azt jelölik.
Ez viszont azt jelenti, hogy az ismertebb művek jutnak be, hiszen ha valamit tizenöten olvasnak, az nagyobb eséllyel bejut, mintha ketten. És a mikroközösségben ismertebb könyveket természetes módon többen fogják olvasni. Ezek közül a bloggerek közül sokan recenziós példányokat agavés-gabós könyvekből, vagyis ezeket fogják ismerni, míg más kiadó könyveit nem feltétlenül.
(Julcsi, a gyanús című Eldobható testek regénnyel telkesen esélytelen ebben a rendszerben. )

5. Mi a díj profilja fordítás esetén?

A döntés nagyobbik része jelöléskor megtörténik, tehát valójában az előszűrői szinten már tartalmi döntés zajlik, noha a jelölők valószínűleg nem is tudják.
Kaptak bármilyen szempontlistát, hogy mit nézzenek egy fordítás esetén? Van-e bármilyen objektív szakmai szempont? Mi alapján dőlt el, hogy milyen fordítás érték?

6. Mi a díj profilja regény és novella esetén?

Szintén ugyanaz a kérdés: a "nekünk tetszett" véleményen kívül mi a szempont? Van-e szakmai szempontrendszer, kaptak-e ilyen listát a jelölők?

A 2019-es év regényei több szempontból érdekesek. Itt elég sok megjelenés volt, így nem juthatott be minden, mint a 2020-as évben.
Három regény - ha nem ismerősi kör lenne -, akkor meglepő fordulat, hogy bekerült egy elvileg felnőtt sff-weird díjra. 

  • Rusvai Mónika sárkányos ifjúsági fantasy regénye jelölve lett. De miért? Ez egyértelműen nem felnőtt mű. Más kiadók ifjúsági regényeit vizsgálta-e a jelölői csoport? (Ez amúgy iszonyatosan nagy merítés.) Konkrétan Róbert Katalin Lélekfény sorozatát szinte biztos nem, ami egy eredeti világú fantasy. De valószínűleg sok más könyv is kimaradt.
  • Szintén kérdés, hogy a meseregények más kiadótól meg lettek-e nézve vagy csak a gabósoktól?
  • A magyar mondavilágra épülő fantasy történetek értéknek számítanak és jelölve lesznek? Tartód legendáját nemcsak Kleinheincz Csilla dolgozta fel, hanem ugyanabban az évben Eszes Rita Perkák könyve is. Látókörbe került ez a könyv?
  • A leírásosabb- atmoszférateremtősebb könyvek vannak jelölve? Ha igen, akkor Szélesi Sándor humoros ifjúsági könyve miért van a nevezettek között? Ez nem leírásosabb sztori. És nem is felnőtteknek szól. 

Hogy áll a láthatósági hatás? 

  • Ha a humor érték, akkor Goldenlane humoros sorozata miért nincs jelölve? Miért lett leszűrve egy másik kiadó nagyon népszerű sorozata? Az itteni buborékon kívül máshol ez egy elismert és értékelt sorozat.
  • Ugyan nem akartam nevezni, de feltűnő az is, hogy az Artúr, ami vallási sf űropera, nem lett jelölve. Szintén le lett szűrve egy nagyon ismert sorozat, ami az itteni buborékon kívül van. 
 Itt nemcsak képzeletbeli Julcsi, az elsőkönyves nem fog bejutni, hanem kétséges, hogy más kiadók szerzőinek is van-e egyáltalán bármilyen lehetőség zsűri elé kerülni. Vagy csak akkor, ha kevés regény jelenik meg, mint a 2020-as évben?

 A díjról a nyilatkozatok gumiszabálynak látszanak, olyannak, ami úgy van alakítva, ahogy a szervezőknek jó.

7. A zsűri véleménye kikerül?

 Most, amikor írom ezeket a sorokat, még nem látom kint, de állítólag ki fog kerülni. Az elmúlt húsz évben azért kellett a pontozótáblát, majd a zsűri véleményét kitenni, mert voltak szélsőséges döntések, amikor rossz művek nyertek. Ha egy zsűri elnémul, akkor pillanatok alatt tere lesz a belterjnek. A szépirodalmi díjaknál gyakori az a probléma, hogy tekintélyelv alapján kéne elhinni, hogy mi a jó. Ezt a zsánerirodalomba nagy hiba lenne bevezetni.
Milyen módszer és szempontrendszer szerint dolgozik a zsűri? Azt ugye tudjuk, hogy a szépirodalmi szempontrendszerek gyakran alkalmatlanak zsánerirodalmi megítélésre? Pl a humort nem feltétlenül tudják kezelni. A másik, hogy csipkekesztyűs szívatási módszerek is előfordulnak, amikor olyan értelmezési keretet keresnek bírálók, amelyek valójában nem relevánsak.

 8. Ki a díj finanszírozója?

A díj weboldaláról hiányoznak alapinfók. Ilyenek a fenti pontok is, de legfeltűnőbb az, hogy pontosan ki a finanszírozó, aki a díjazottak pénzösszegeit adja. Kívülről annyi látszik, hogy a Libri reklámot biztosít, és hogy egy PIM-tag aktívan részt vesz.
Ez a kérdés azért fontos, mert ha állami finanszírozású a díj, akkor egyrészt tisztázni kéne, hogy a díjadónak milyen mértékű beleszólása van a háttérben, mert vannak olyan szépirodalmi díjak, ahol jóváhagyási jogkör van, és ugyan esetleg most ez nincs gyakorolva és csak formaság, de a politika gyorsan változó dolog.
Másrészt ezt tisztán kéne kezelni, mert ellenzéki írók lehet, hogy nem szeretnének közvetett kapcsolódású díjakat sem, és meg kéne hagyni a döntési lehetőséget a nevezésre. A sff a rendszerváltás óta teljesen független az államtól és a politikától. Egyszerűen nem volt látókörben, és nem biztos, hogy a szakmai validálás egyetlen útja az, hogy ilyen irányból kerüljön be.

Ez az egészet két okból írtam le.
Az egyik, hogy ha sff közösség tiszta díjat szeretne, és olyat, ami valóban a közösségnek szól, akkor ezeket a pontokat érdemes végigvenni, és rendszeresen ellenőrizni.
Ezeknek az embereknek, véleményem szerint, vagy borzalmas vakfoltjuk van, vagy kiváló saját márkaépítési tendenciáik, és hát, nem tudom, melyik a rosszabb eset. Fel kellene kérni avanásokat a díj tisztaságának biztosítására.
Egy fordulópontnál áll a hazai sff közösség. Egyik oldalról, ha a hangadókban van igazi alázat és szeretnének szintet lépni, és a közösségért dolgozni, akkor megoldják ezt a szituációt, és fejlődnek.
Másik oldalról ideje lenne a csendesen figyelő, más kiadóhoz tartozó szereplőknek kiállni saját magukért. Ha közösségi díjat akarnak, akkor nem lehet hallgatni érdekből vagy tartva a lejáratástól, hanem ki kéne állni a jogtisztaságért. Különben elmúlik az a pillanat, amíg még megtehetik. Be fog betonozódni egy olyan rendszer, mint sok szépirodalmi díjnál, ahol elitizmus, belterj és kapcsolatépítés megy. A világ olyan, milyenné formáljuk. Ha nem tesszük, akkor viszont olyan lesz, amilyennek hagyjuk.

Másik ok a bejegyzés kapcsán az, hogy nekem ez egy lezárás. Az egész Zsoldos-kaland zárása.
Jövő évtől megint felnőtteknek szóló sff regényeim jönnek ki, viszont nem szeretnék részt venni a díjon. 2013 óta amúgy sincsenek nevezve a regényeim, a szakmai elismeréseket meg rég megkapom magánban más kiadók íróitól, szerkesztőitől, akik várják a folytatást. Mondhatnám azt, hogy ha etikus lesz a szűrési rendszer, és szakmai a zsűri, na, majd akkor nevezek... de igazából nem. Belegondoltam, hogy a mostani tendenciák szerint hol lesz a díj öt év múlva, és én biztos, hogy nem ilyen irányba tartok.
A Szivárgó sötétség halad a maga útján. Az én célom az volt, hogy eljussak az olvasókhoz, drukkolhassunk közösen egy vesztésre álló zseni császárnak, és maroknyi kereszténynek az űrben. Mi megleszünk jól az olvasókkal a következő években is nyugisan, balhémentesen a saját kis kiegyensúlyozott közegünkben.

Virágozzon minden virág. Jó írást, nevezést, zsűrizést mindenkinek.

Ha esetleg valaki fontosabb dolgok iránt érdeklődne, katt ide... :)