Július van, és lusta álmodozóból már egy ideje átvedlettem kis mániákussá, aki minden hajnalban négy-fél öt felé kipattan az ágyból, és munka előtt ír. A Scar decemberben megjelent, és én januártól piszmogok a folytatással, de most már aktívabban írok, és időnként szabin is vagyok, így augusztusban kész leszek. Az olvasóknak a megjelenési időszak a könyv ideje, de nekem inkább ez, ilyenkor vagyok teljesen benne a történetben, és mosogatás, biciklizés vagy sima bolti vásárlás alatt képes vagyok megdermedni és kimondani egy gondolatot, vagy csendben szitkozódni, hogy "aha, az ott nem jó". Már békés türelemmel viselnek a barátaim, amikor elmagyarázom, hogy nem tudok írni, a sztori nem elég jó, soha nem lesz kész - és tényleg ez az életérzésem, hiába gyarapszanak a sorok. Túl mániákus vagyok, és túl maximalista, de mégis... ez a legszebb időszak, a varázslat ideje, amikor még lenyűgöző épületként formálódik a történet, és minden szó egy-egy tégla, némelyik díszesebb, másik nyersen egyszerű, attól függően mi épül belőle.
Címe mindenesetre már van, újra átbeszéltük a koncepciót Katona Ildivel, és a szereplők nevét viselik majd a könyvek. Az első kötet Scar volt, a második Lucy lesz.
A történet onnan indul, ahol az első kötet befejeződött. Scar kiképzése megkezdődik, és nagyon próbál beilleszkedni, pont ezzel lesz gyanús. Artúr már nem sodródik, az astoriakkal elmegy a Navran bolygóra megszerelni egy algatéglákkal megpakolt egyházi hajót. Csakhogy Ferrington, a kalózkirály megindul a Navran ellen, szóval nem épp kellemes helyszín a bolygó. Don deportálni akarja a kalózokat, hogy el se kezdődjön a háború, Lucy azonban döbbenten fellép a mentáldiktatúra ellen, hiszen Don terve az emberi jogokat súlyosan sértő beavatkozás. Persze, Scar sem maradhat ki az eseményekből.
Most épp egy abertámadásos jelenetet javítottam... így néznek ki sötétben, ha foszforeszkálnak, és gyorsak:
Artúr is jelentősebb ebben a sztoriban, de Lucy az, aki más útra lép, mint amit várunk. Kérdés, mit szól ehhez a környezet, pláne a Főmentál. Lucy onnan kap segítséget, ahonnan nem számít rá, és olyasmire jön rá, ami megváltoztatja az erőviszonyokat.
Most épp egy abertámadásos jelenetet javítottam... így néznek ki sötétben, ha foszforeszkálnak, és gyorsak:
Artúr is jelentősebb ebben a sztoriban, de Lucy az, aki más útra lép, mint amit várunk. Kérdés, mit szól ehhez a környezet, pláne a Főmentál. Lucy onnan kap segítséget, ahonnan nem számít rá, és olyasmire jön rá, ami megváltoztatja az erőviszonyokat.
Az első könyv a szabad akaratról szólt, a mostani is remélem, mélyre ás, de ez legyen meglepetés. Mindegyik szereplő megadja a saját válaszát a sorsnak.
A kötet érdekessége, hogy a kerettörténetben Chester a szorit egy barátjának meséli, így a szerelmi részek jobban előtérbe kerülnek, egyrészt Don is váratlan helyzetben találja magát, amire nincs felkészülve, másrészt Scar reagál az előző könyvben mondott szerelmi vallomásra, amit Artúr sajátos módon fogad. És persze Chester is belekeveredik valamibe.
Igazán ígéretesen hangzik, nagyon kíváncsian várom!! ^^
VálaszTörlésÉn is remélem, hogy tök izgi lesz. :)
TörlésJUHHHHHÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉJJJ! :D :D :D
VálaszTörlésGyorsabbangyorsabbangyorsabban! :)
Látod? Nyújtod a kisujjad, nekem meg egyből a két karod meg a fél lábad is köll..tipikus türelmetlen olvasó. :)
A pitbullok is így kezdik. :))
TörlésÁ, ezt a viccet nem tudtam kihagyni, akármilyen rossz is... :D
Nnnnnnnnna, most előttem a kép, ahogy pitbullként, nyálcsorgatva tartom a számban a kissé viseltes Scar-kötetet, háttérben letépett végtagokkal. Képfelirat: közém és a folytatás közé álltak. :)
TörlésJuj! :))))
Törlés