Könyvheti megjelenés, avagy hogy született a Miogin bázis

Júniusban kijön a Szivárgó sötétség sorozathoz egy kisregény, a Miogin bázis. 

Hatalmas öröm számomra, hogy elkészült. Nem csak azért, mert ujjé, kijön egy új írás, hanem mert a kis rohadék tizennégy variánst élt meg. Mondtam a szereplőknek, ha sokat szabotálnak, szexregényt csinálok belőlük. 

A sorozattal eddig úgy állunk, hogy

- Scar (2013)

- Lucy (2014)

A második regényben a gonosz entitás négyből három szereplőt sikeresen leradírozott a térképről. Sok idő, mire a szereplők talpra állnak, addig mindenki a saját életével, meg a háborúval van elfoglalva, nem találkoznak. Úgy voltam vele, ha a sorozatnak vége, és az olvasók szeretnék, ezt az időszakot kisregényekkel bemutatom.

Ám nem számoltam azzal, hogy a harmadik kötet, az Artúr írása közben megakadok. Az egyik bajom Scar megváltozása volt, a másik Artúrral kapcsolatos. 

Hónapokig nyűglődtem, aztán rájöttem, Scar és Késes lélektani harcát muszáj megírnom, mert különben nem lesznek érthetők a jeleneteik. Meg is történt, a zárt Fb olvasói csoport segítségével hetente-kéthetente kitettem a fejezeteket. Nem is számítottam a megjelenésre. A kisregények külföldön népszerűek, de idehaza elég kockázatos kiadni őket. Hatalmas bizalom volt, hogy a kiadóvezető ennek ellenére megtette.

Tehát jött a 

- Szürke szobák (kisregény, 2016)

Egy darabig megint írtam a 3. kötetet, majd előjött a gond Artúrral.

Az eredeti első kötet kétszer hosszabb volt. A jégbolygó hétköznapjaiból kiderült, hogy miért is van a srácba belezúgva Scar, és hogy Artúrt egyáltalán nem agyatlanul követik a többiek. De ezek felesleges részek voltak, az igazi cselekmény Scar szökésével kezdődött, így kidobtam őket. Később a visszajelzésekből láttam, hogy talán meg kellett volna tartani egy-két jelenetet, mert nélkülük Artúr személyisége nem jött át teljesen az olvasóknak.

Úgy voltam vele, sebaj, innen szép nyerni, de egy logikai gond miatt leálltam, majd jött még egy.

Választhattam, hogy Artúr szála belassul, és ez elhúzza a harmadik könyvet, vagy kiveszem ezeket a jeleneteket kisregénynek. 

Persze "kivenni" semmit nem lehet egy az egyben, hanem csak átdolgozni. Ráadásul el kellett döntenem, hogy Artúr mellett ki(k) legyen(ek) a másik nézőpont(ok). Kipróbáltam Márkot, Al herceget, Miklós püspököt, és egy nőt is, végül Márk mellett döntöttem. Kissé beleragadtam a témába és a javításba, így a kidobott részek terjedelmileg bőven kitennének egy regényt. Viszont megérte ennyit dolgozni vele, jónak érzem, remélem, az olvasók is élvezni fogják.

Nem hiszem, hogy a kisregény valaha is az én terepem lesz, sokkal nehezebb megírni, mint egy nagyobb lélegzetű művet. Most pár évig nem tervezek kisregényt, maradok a regények nyugodt, kiszámítható világában. Télre az Artúr kötet várható, főleg, hogy most már teljesen sínen vannak a szereplők, és mehetnek háborúzni.

Hogy miről szól a Miogin bázis?
Hamarosan kiteszem a fülszöveget és a borítót :)