A kadétok vizsgáztatása után a szervizbolygón landoltak.
Calderon átadta a hajót Jakusinak, a műszaki tisztnek, aki a javításokat is felügyelte.
Utána a csapat együtt indult a gyorsvasút megállója felé. A kikötőből aztán már
mindenki más-más hajóval megy tovább.
Taina remélte, hogy a kapitány búcsúzóul szól hozzá egy jó
szót, valami apróságot, valami személyeset. De a férfi undorodva körülnézett a
csöpögő esőben, majd főúri gesztussal lestoppolt egy méregdrága magánsuhanót és
pár szó után távozott a benne kuncogó szőkeséggel.
Taina szorongva gondolt Mamamoto nagyapára és a
férj-jelöltekre. Mindegy, hogy milyen jó osztályzatokkal végzett, valószínűleg
haza fogják rendelni, ha nem kap azonnal munkát egy hadihajón, és tartalékos
állományba kerül. Vége eddigi életének, vége az álmoknak, hogy navigátor
legyen. Alá lesz rendelve egy férfinak, ráadásul egy megbecsült szamurájnak,
aki jobban betartatja majd vele a hagyományokat, mint az apja valaha.
Szórakozottan figyelte Loxot, a lapátfogú személyzeti
tisztet, aki az állomás egyik intergalaktikus holofonfülkéjéhez ment. Mikor
tavaly Taina idekerült, a férfi kiegyensúlyozott és tréfás kedvű ember volt. Az
utóbbi hónapban sokkal visszahúzódóbb lett, talán még fogyott is. Már nem
büszkélkedett az egyéves kisfiával, sem a festő feleségével. Talán igaza van
Calderonnak, és Loxnak gondjai vannak?
Tainának feltűnt, hogy Lox nem a közelebbi nyilvános fülkét
választotta, hanem a beszélgető tisztektől a lehető legmesszebb lévőt. Pár
percet csevegett. Taina messziről is látta, milyen hamis az a vidámság, ami az
arcán van.
Az antigravitációs gyorsvasút nagy sebességgel közeledett.
Lox kilépett a fülkéből. Taina döbbenten látta meg a férfi arcán a döntést, és
hallotta azt a felszabadult, hisztérikus nevetést, ahogy a vonat elé vetette
magát.
A vonat körüli statikus védőburok visszalökte a testet a
peron felé. Lox nekicsapódott egy fülkének. A gerince kettétört, koponyája
szétnyílt. A test lezuhant a földre.
Döbbent csend támadt. Majd kitört a hangzavar. A tisztek
odarohantak.
Taina zavarodottan állt.
A következő órában a helyszínelők, rendőrök nyüzsgése
közepette a lány meghúzódott Hegamon másodkapitány közelében. A parancsnok
határozottsága biztonságot adott. Taina a lelkét tette volna rá, hogy Lox öngyilkos
lett, de úgy tűnt, mindenki balesetnek tartja az esetet. És a nevetés? Furán
néztek rá, amikor megemlítette.
A helyszínen tartottak mindenkit, míg felvették a
jegyzőkönyvet és elszállították a testet. Vagy egy órát toporogtak ott a szemerkélő
esőben, és próbáltak nem a sínekre nézni.
Taina hallgatott arról, amit látott.
Vajon erre a halálra utaltak a jóskövek?
Nem, ennek semmi értelme.
A tiszteket megviselte Lox halála, és amikor felocsúdtak az
első sokkból, a feleségen és a kicsin aggodalmaskodtak. A megrendült Hegamon
másodkapitány úgy döntött, személyesen viszi el a halálhírt.
– Ön a parancsnok? – lépett hozzájuk egy nyombiztosító. – A
többiek hamarosan elmehetnek, de önre szükségünk lesz még.
A másodkapitány sóhajtott, aztán biccentett. A férfi elment.
– Calderon persze ezt is megúszta! – morogta Hegamon Anerra
doktornőnek. Az idős asszony megcsóválta a fejét:
– Valahogy értesíteni kéne a kapitányt. Az új kadétokat
személyzeti tiszt nélkül nem lehet behajózni.
– Tudom, de ez legyen az ő baja. Mire új embert talál, az
legalább két hét.
Taina szíve megdobbant. Ennyit Mamamoto nagyapa házassági
terveiről!
– Te, nem azt tanultuk jogból, hogy ilyen esetekben a tisztikar
egyöntetű szavazattal megválaszthatja az új tisztet? – kérdezte könnyed hangon
a legközelebbi kadéttársát. Sajnos éppen Bill volt az. A fiú elnézett a feje
fölött, a köves eset óta nem voltak beszélő viszonyban.
– Bár a kapitány úr bizonyára dühös lenne – csevegett tovább
Taina. A fiú értetlenül bámult vissza rá, majd odébb sétált. Taina némán szitkozódott,
de Hegamon már bekapta a csalit.
– Nos, a szabály az szabály. Szükségünk van személyzeti
tisztre.
– De honnét kerítsünk? Esetleg valamelyik kadét? – tűnődött
az idős doktornő is.
A pozíció amolyan átmeneti állás volt azoknak, akik nem
tudtak a végzettségük szerint elhelyezkedni, Lox is eredetileg műszaki tiszt
volt, de végül mégsem keresett más hajót. A kadétok izgatottan egymásra
pillantottak. Taina könnyeden közbeszólt:
– Engem sajnos kifejezetten utál a parancsnok. Kár, pedig
jól jönne a munka.
Hegamon és a doktornő összenézett, majd a többi tisztre pillantott, és lány tudta, nyert ügye
van.
Túúúúl rövid volt, még úgy olvastam volna tovább. XD
VálaszTörlésTudtam, hogy Taina valahogyan ottmarad majd a hajón, de azt nem gondoltam volna, hogy így... A vége megint jó kis manipulálós lett. :D Tetszett. :D
Amit még kicsit átdolgoznék, az öngyilkosságról szóló néhány mondat. Nekem valahogy túl gyors, túl érzelemmentes. Nem is tudom... Tisztában vagyok vele, hogy sci-firől van szó, ami hát, sokszor sterilebb érzelmileg is, mint más történetek, de eddig ez a történet nagyon átérezhető volt, viszont itt valahogy mégis egy kis hiányérzetem támadt. :) Csak nagyon aprónyi, és megfogalmazni sem tudom rendesen, hogy miért, de talán, ha átolvasgatod egy párszor, elmélkedsz rajta, akkor ráérzel ösztönösen arra, amit érzek és várnék. :)
Túl rövid. :) Kiderül, hogy Lox miért lett öngyilkos? Várom a kövit. :)
VálaszTörlésSpirit, igen, Lox szemszöge hiányzik.
VálaszTörlésMeg nem akartam a testcafatokat leírni, mivel Tainát ez nem érdekli, nincs rosszul, nem gyászol, hanem külső megfigyelő marad, szamurájcsalád gyerekeként egy idegen halálára sokkal visszafogottabban reagál. Igazad van abban, hogy steril. :)
Sophie, ki fog derülni... :)
VálaszTörlésMég sok részlet lesz, szerintem megjelenésig elpiszmogunk ezzel. :)
A következő rész hosszabb lesz. :)
VálaszTörlésNagyon röhögtem. :) Manipulációs mesteriskola. :)) És tényleg felháborítóan rövid volt a részlet! :)
VálaszTörlésEz a mondat nem tetszett:
"Alá lesz rendelve egy férfinak, ráadásul egy megbecsült szamurájnak, aki jobban betartatja majd vele a hagyományokat, mint az apja valaha."
Az "alá lesz rendelve" az olyan, mint ha a katonaságnál lenne, pedig pont valami ellentét kéne, pl. az "uralkodik rajta" az nem olyan katonás. És a szamurájnak a "megbecsült" jelzője sem az igazi, mert az már tán csak nem baj, lehetne szőröstalpú, begyöpösödött, vaskalapos vagy ilyesmi. :)
Örülök, hogy tetszett! Taina valóban nem kispályás. Majd figyeld meg, mi lesz, ha Calderon visszajön...
VálaszTörlésA "felháborítóan rövid részlet" meg simán a regény szerkezetéből ered. Én ártatlan vagyok. :) És kösz a javítást! :D
Mitagadás, valóban rövid lett ez a részlet, viszont lényegretörő :) imádom a manipulációkat, és mindezt könnyedén teszi Taina. Már előre dörzsölöm a tenyeremet, hogy mit fog szólni mindehez Calderon :D
VálaszTörlésAz utolsó mondatban a lány elől kimaradt egy "a". :)
VálaszTörlésNekem is rövidnek tűnt a jelenet, amelyikben Lox öngyilkosságot rendez. Igaz, hogy nem érződik annyira, mert beleilleszkedik a stílusodba, de így is rövidnek tűnt, és azért valamiféle megrendülést (mert egy ilyen esetnél azért csak van valamennyi) és hangulatteremtést hiányoltam. Szerintem azért túl rövid, mert nagyobb jelentőséggel bír a történés, az egész cselekmény alakulására nagyobb hatással és befolyással bír, mint sok más jelentéktelenebb - már ha van ilyen egyáltalán :) - de ugyanolyan hosszúságú jelenet.
Elbírnék egy picivel több leírást itt-ott a beleélhetőség kedvéért, vagy a jelenetek közti átmeneteknél, végigrohanunk, :) de amúgy tényleg egy percig sem unatkozom, és annyira kiérződik mind a cselekményből, mind a karakterekből, hogy élvezted írni. Nemcsak él, hanem vibrál, pezseg a sztori.
Syro, hát Calderon eléggé meglepődik... :)
VálaszTörlésZsuzsyb, igen, valóban élveztem, ennyire látszik? :) Vannak olyan regényeim, amiket akkor írok, ha nyűgös vagyok, és mindig felderítenek.
VálaszTörlésKülönben jó a meglátás, valóban azért rövid ez a jelenet, hogy elsikkadjon az olvasónak. Egy regényben simán közjátéknak látszik. Itt a blogon feltűnőbb ez, sokkal jobban előjönnek majd az apró kulcsmozzanatok, amik a regény közepén kapnak jelentőséget.