2015. január 29., csütörtök

ezmegaz

 

Január van
 és én kissé talán csendesebb
 is vagyok, meg nem annyira szociális
 mint szoktam                                               pár rendezvényt
 már kihagytam                                                    és inkább nézem a
 puhán szállingózó                                               havat és a hófehér
 mintákat az udvar                                                   fekete talaján még
 alig írok de meg-megáll                                                      a kezem mosogatás közben
szinte hallom ahogy Artúr léptei tompán csattannak reggeli edzést tart az űrbázison
magányszürke csuklya az arca elé húzva vadul játszik a kutyájával miközben
 százak lesik titkon                                                               hallom Scar némaságát 
önmagába húzódását                                                             vannak dolgok amiket a
csend fala mögött élhet túl                                                           nézem Lucyt aki túl sokat
ért már ebből a világból                                                                  és Dont aki túl keveset
 vajon ki a boldogabb
új útra indulunk mi mindannyian hajnalonta a szavak ösvényére lépünk gyakran meg-megbotolva eltévedve sorokat visszatörölve de bűvös idő ez különös csendes szenvedéllyel átitatott percek egy-egy miniörökkévalóság a kávéízű szürkületben