Könyvbemutató, élmények, hanganyag

Idén decemberben két szombati munkanap volt, így a Csillagszóró az ünnep előtti hétvégére került, hogy el tudjanak jönni az olvasók.
Az előbb elkezdtem írni a bejegyzést, és rájöttem, pontosan azt csinálom, amit a helyszínen, amikor Vic, a kamaszkori barát megkérdezte, hogy milyen évem volt, hogyan éreztem magam... Tevékenységeket soroltam érzések helyett, mire újra megkérdezte, jó, jó, de hogy érzem magam. El is gondolkoztam, vajon tényleg, hogy éreztem magam? :D

Azt hiszem, jól. Idén nagyon jó lett a rendezvény előkészítése, de mondjuk el is fáradtam már előtte. Huszonhárom író szerepelt, és rajtuk kívül még tizenkilenc vett részt dedikáláson; kiadtunk száznegyvenhét tiszteletpéldányt, rengeteg könyvjelzőt, és íróiskolai oklevelet. Nagyon át kellett gondolni, hogy lehet ennyi embert mozgatni, infókkal ellátni.

Épp Beninát kérdezgetem :)
Kérdezték is, hogy tudom ezt összerakni, pedig egyszerű: pontosan úgy csinálom, ahogy a regényeket írom. Fejben lejátszom ki hol és mit csinál (dramaturgia), majd utána a főbb szereplőknél, hogy ki mikor mit lát a saját szemszögéből (mintha karakterábrázolás lenne), és így milyen infóra lehet szüksége.
Kis nehezítés, hogy a szereplők valóban is élnek, így nem feltétlenül ott vannak és akkor, ahol kellene... :D A háttérben kevesen voltunk, így a három On Sai csemete is beszállt (némi akasztófahumor közepette, persze).


Kalandra fel beszélgetés.
Jobb oldalon Erdélyi Mariann moderátor,
középen Katona Ildikó kiadóvezető

Kalandra fel gyerekantológia írói
No, de már megint a tényeket és cselekvéseket sorolom... Klassz volt, igen. Szervezőként mindenképp. És valahogy jó élmény egy jól sikerült zárás után átadni a dolgokat. Ezeket a fellépéseket, rendezvényeket januártól az új marketinges kolléga szervezi, ami azért nagy könnyebbség lesz. Meg így felszabadulok, és ráérek fura ötleteket kitalálni az olvasóknak... Idén is lett volna, de végül kapacitás hiányában lefújtam. De ami késik, nem múlik... :)

Szerkesztőként is jó volt a Kalandra fel antológia beszélgetésén kint ülni, vagy a Gyöngyfüzér és a Vágyom rád könyvbemutatóját megnézni. Novellát írni nehéz, de nagyon jó kis kötetek lettek.

Gyöngyfüzér antológia írói

oklevél átadása


Leginkább az Aranymosásos beszélgetést élveztem. Hatalmas öröm ám kihirdetni, kik lesznek benne a következő antológiába, és látni az örömöt az arcokon. Ahogy az íróiskolás oklevelek átadása is jó élmény volt. Én ugyan nem vagyok sem vizuális, sem tárgyi világhoz kötődő, be tudnám tenni az életem egy kis bőröndbe, de életem első írói díján kapott oklevél megvan, pont ebben az épültben osztották ki, és ma már ugyanahhoz a kiadóhoz tartozom a zsűriző íróval, ami tök furcsa :)
Erre gondoltam, amikor láttam a felfénylő arcokat. Évek múlva ezek az egyszerű kis papírok talán első mérföldkövei lesznek egy remek útnak. Kívánom az álmok megvalósulását :)
Utána spontán csevegés helyett közös irodalmi beszélgetést tartottunk egészen zárásig.

Íróként is jól éreztem magam. Ha fáradt vagyok, akkor előjön a humorom, és szombat reggel már az voltam, pláne, hogy leszokóban vagyok a kávéról. Deszy nagyon jól kérdezett, a közönség meg jól szórakozott. 


Deszy és On Sai


Itt épp Maya borítóváltozatait mutogatom. Felhívtuk a pódiumra :)

Ő meg Maya :)


Dedikálás :)
Fotók: kpeter
Nagyon örültem mindenkinek, és köszönöm szépen a kedves szavakat, a sokféle élményt és a jó beszélgetéseket :)

Aki nem tudott eljönni, annak hanganyag is készült:
https://soundcloud.com/user-178092479/on-sai-csillagszoro-2019mp3

Boldog karácsonyt mindenkinek! :)





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések