ezmegaz

 

Január van

 és én kissé talán csendesebb

 is vagyok, meg nem annyira szociális

 mint szoktam                                               pár rendezvényt

 már kihagytam                                                    és inkább nézem a

 puhán szállingózó                                               havat és a hófehér

 mintákat az udvar                                                   fekete talaján még

 alig írok de meg-megáll                                                      a kezem mosogatás közben

szinte hallom ahogy Artúr léptei tompán csattannak reggeli edzést tart az űrbázison

magányszürke csuklya az arca elé húzva vadul játszik a kutyájával miközben

 százak lesik titkon                                                               hallom Scar némaságát 

önmagába húzódását                                                             vannak dolgok amiket a
csend fala mögött élhet túl                                                           nézem Lucyt aki túl sokat

ért már ebből a világból                                                                  és Dont aki túl keveset

 vajon ki a boldogabb

új útra indulunk mi mindannyian hajnalonta a szavak ösvényére lépünk gyakran meg-megbotolva eltévedve sorokat visszatörölve de bűvös idő ez különös csendes szenvedéllyel átitatott percek egy-egy miniörökkévalóság a kávéízű szürkületben