Kávészünet

Újabban teljesen eltűntem, kissé emberkerülő kedvem van, de azért jártam a Könyvhéten, csak nem akartam dedikálni. Meglepetésemre többen is levadásztak más kiadó standja előtt, nagyon vicces volt. Tébláboltam irodalmi beszélgetéseken is, megkérdőjeleztem, hogy létezik-e mash-up irodalom, vagy csak új címke, de megfordultam könyvbemutatókon is.

A Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál is halad, néha kiteszek egy-egy villanást a Fb oldalamra, de komolyabb részletet még nem akarok, mert mindig rengeteget javítok, így könnyen repülnek akár fejezetek is.
Volt mostanság egy interjú is, ennek kapcsán eltűnődtem, mit érdemes elmondani egy regényről. majdnem lelőttem egy dramaturgiai fordulót, de aztán észbe kaptam, és mégse meséltem el, hadd legyen meglepi.
Csak halkan mondom, nehogy csúnyán nézzenek rám, de a Calderon kettő már régen készen lehetne, csak év elején a trilógia első kötetét javítgattam, és kibővítettem a végét két fejezettel. Nagyon szeretem ezt a keresztényüldözős világot, számos kamaszkori kétségem benne van, akkoriban nagyon foglalkoztatott a szabad akarat, a hitbeli kétségek, a hatalom felelőssége. Ez persze csak egy űropera, de a mélyben benne vannak a csírák, és aki szeretné, megtalálhatja majd. Egyszer már kint volt az első fejezet, most megint elérhetővé tettem, majd meséljétek el, hogy tetszett. Elvileg a Calderon után megjelenik majd.


Mostanság nyűglődöm amúgy, de kivételesen nem írós válságom van, és ez tök nagy fejlődés, kicsit hiányzik is. Most épp pszicho szakmai válságot tartok, kicsi vagyok és buta, és motoszkál bennem a gyanú, hogy ez nem is válság, hanem objektív helyzetértékelés, és ezen az sem segít, hogy minap voltam valami tréningen, és simán kiszúrtam a szakmai hibákat. Valamilyen formában foglalkoznom kéne a pszichóval, mert nem egészséges, hogy ennyire stagnál létem eme oldala. Na, mindegy, megyek depizek egy kört a sarokban.