Ötödik fejezet - Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál

OREGON ADMIRÁLIS az irodájában az ablaknál állt. Szerette az űrállomás látványát, a kék ég előtt felszálló hajókat, melyek zaját a hangszigetelés miatt nem hallotta, de az épület halványan megremegett, valahányszor távozott vagy érkezett egy-egy hatalmas, ezüst testű monstrum.

Visszavágyott az űrbe, a régi kapitányi székbe, a vezérlőterem egyszerű, fémes világába, ahol annyira nyugodt volt élet, nem zavart be a politika. Találkozott Őfelségével… Valaha élete álma volt. Valaha ölni tudott volna azért, hogy láthassa. Pár napja ennél is többet kapott, Őfelsége megszólította.

Oregon nyelt egyet. Az emlék több volt, mint kellemetlen.

A Wellston roncsához odahajózott a császár, ez az alacsony, látszólag jelentéktelen, petyhüdt arcú öregúr a furcsa szagú, jakvajas teáival, a folyosó plafonján himbálózó barna fa szélcsengőkkel, melyeket mellé apró ventillátort tettek, hogy megfelelően csilingeljenek.

Nem, Őfelsége nem az, akivel az ember másodszor is szívesen találkozna. Amikor áthívatta a császári hajó rusztikus, gyékényszőnyegekkel borított termébe, egy emelvényen ült, látszólag szelíden, törökülésben. Mellette állt a két nagy Ház vezetője, és Oregon megdöbbenve látta a máskor nagyhangú Fay tengernagyot némán és felrepedt szájjal, és vele szemben a büszke Ferrero grófot bohém meleg művészként viselkedni. A félelem fojtogatóan megült a szokatlanul hűvös termen. Egyik nemes sem a szokott önmagának látszott, mindketten a túlélésért küzdöttek.

Vajon jól felelt a császár kérdésére?

Oregon admirális mélyet sóhajtott, ahogy az űrkikötő gyönyörű ezüstös hajóit nézte. Az űr olyan egyszerű, annyira egyszerű. Bárcsak ott lehetne!

– Uram?

Oregon admirális megfordult. Beller tizedes állt az iroda ajtajában. A szőke nő sokat fogyott egy hét alatt, és bár a kollégák azt hitték, a fegyelmi miatt, amit kapott, mert visszahívta az automatikus vészjelzés után a Wellstont, Oregon pontosan tudta, hogy a lányt az viselte meg, hogy kedvenc kapitányát kis híján megölette.

– Bocsásson meg, uram, de nem jó a Wellston névlistája, amit a sajtónak kell küldenem.

Névlista. A túlélők és halottak névsora, kiegészítve az elhunyt kommandósokkal. Mennyi ember. Mennyi halott! Oregon admirális összeszorította a száját, és Terra tábornokra gondolt. A felettese kitüntetést fog kapni a tömeggyilkosságért. Az ő ötlete volt, hogy a Wellston csali legyen.

– Mi a gond a listával, Beller?

– Nincs rajta Calderon kapitány neve, uram.

–Én húztam ki. Ha bárki érdeklődne, akkor azt mondja, nem tud semmit, és majd utánanéz. Megértette?

– Igen, uram. – Beller tizedes vékony hangon felelt. – Megkérdezhetem, hogy miért, uram?

– Nem. És semmilyen információt nem adhat ki a kapitányról, világos? Ha megteszi, nem ússza meg egy fegyelmivel.

Fay tengernagy és Eterno Ferrero gróf megegyezett abban, hogy titok Calderon személye, de ezt Bellernek nem kellett tudnia. Ami azt illeti neki sem kéne. Az ilyesmi korai és kellemetlen halállal járhat.

– Mi van a Galaktika Riport műsorával? Egyeztetett a tisztekkel?

– Igen, uram, Hegamon kapitány és Jakusi műszaki tiszt ott lesz a beszélgetésen, de Tives nem jelentkezett.

– Ő is aktív szerepet játszott, kulcsfigura volt. Mindenképpen ott kell lennie a műsorban.

– Felhívtam a nagyszüleit, de Mamamoto úr azt üzente, az unokája nem tér vissza a flottához, hanem beadja a leszerelési kérelmet.

– Mit?!

– Én se értem, uram. Hiszen jelentkezett a navigátori listára, sőt, ki is kérték, ráadásul név szerint. Joka Gojma másodnavigátor vallási okok miatt sürgős szabadságot kért, és őt szeretné helyettesnek addig.

– Mi olyan sürgős pár imában?

– Meghalt a másod-unokatestvérének a csecsemője, és ez egy cigány nagycsalád. Ha nem jelenik meg a temetésen, akkor elviszi a devla. Nagyon ideges volt emiatt.

– Mi az ördög az a devla?

– Nem tudom, uram, de a szavaiból úgy vettem ki, valami terrorista csoport.

Oregon szemöldöke a homlokáig felszaladt. Beller tizedes úgy tűnik, a szokott intelligenciájával engedélyezett valami egyértelmű lógást. De mégse szólt, arra gondolt, Tives nemzeti hősként megérdemel egy lehetőséget. Az első pótnavigátori helyet a legnehezebb megszerezni.

– Melyik hajó az övé? – Azért ennek a fickónak érdemes a körmére nézni. Oregon kiváló memóriával rendelkezett, évekkel később is emlékezett egy-egy hanyag tisztre.

– A Mammamia, uram.

A hajónév hallatán Oregon admirális arca megfeszült, öt éve Fay tengernagy egyik unokaöccse részegen adott nevet a hajónak. Egyszerűen botrányos, hogy ilyen előfordulhat a flottánál.

– Mit mondjak nekik Tives kapcsán, uram?

– Kerítse elő a lányt! Tőle akarom hallani a leszerelést. Tives nagyon precíz, bizonyára leadta érkezéskor a személyes hívószámát a helyi támaszponton. Hívja föl őket, hogy küldjenek neki behívóparancsot. Leléphet.

Beller tizedes tisztelgett, majd fáradtan kiment. Oregon sajnálta a lányt, hallotta, hogy amikor kiderült az anarchisták támadása, és a sajtóban a kettészakadt cirkáló roncsát mutatták, a lány sírógörcsöt kapott, úgy kellett benyugtatózni. Attól rettegett, hogy Calderon halott. Vajon a kapitány tudja, mit érez iránta a fiatal nő?

Oregon sóhajtott, aztán visszaült az íróasztalhoz. A hadgyakorlatot már megtervezte a császár. Általában a nagy Házak kapnak négy-négy Admiralitást, és azok hajóit, majd valami támadást kell végrehajtaniuk. Idén állítólag újfajta gyakorlat lesz, de Oregon még nem kapta meg a gyakorlat tervezetét. Csak annyit tudott, hogy a Hatos Admiralitást, az övét, meglepő módon a Fay család helyett Ferrero gróf alá osztották be, aki közismerten utálta a hadi játékokat, és előfordult, hogy kaszinóba vitte a kapitányokat a frontvonal helyett.

Ráadásul Terra tábornok lett az alvezér. Az idén biztosan vesztenek. Oregon elhúzta a száját, a következő ötéves költségvetés igen szűk lesz, hiszen azt a hadi pontok alapján osztják el. Ha nem érik el a középmezőnyt, akkor a szociális projekteket megszűnnek, sőt, talán a technikai fejlesztésekkel is gond lesz.

Nagyon remélte, hogy neki nem kell részt vennie a gyakorlaton. A másik három admirális nemesember, a szintén nemes Terra tábornok valószínűleg közülük választ szárnysegédet. Még egy találkozás a császárral… nem, ezt mindenképp el kéne kerülni. Bőven elég lesz két hét múlva a kitüntetés, és az, hogy messziről látja majd Őfelségét.

A két névlistát nézte, néha elég a megfelelő embereket összetenni. Ha képes lenne a Ferrero nemeseket olyan kapitány mellé beosztani, aki hatást gyakorol rájuk, akkor a kipróbált tisztek döntenének, és talán nem az utolsó helyen végeznek. A baj csak az, hogy míg a kapitányokat ismerte, a Ferrero nemeseket egyáltalán nem, fogalma sem volt róla, ki kicsoda.

Idegesen dobolt az asztalon. Minden nagyobb hajóra nemest kell tennie, de kit?

Kis gondolkozás után inkább a kisebb hajók beosztásával kezdte. Hét hajó egy kötelék, és nyolcadik a cirkáló, mely vezeti őket. Átcsoportosította a hajóállományt. A Békanyál neve láttán habozott, egyelőre nem írta be futárhajónak.

Belepillantott a levelezésbe, és elolvasta Alion navigátornő üzenetét. Még a frontról ismerték egymást, a híres Kawasa-mocsárból. Alion hajója utánpótlást vitt a harcolóknak, de lelőtték, és a fiatal nő egyedül maradt a skorpióktól hemzsegő esőerdőben. Két hetet töltött a pokolban, mire kivergődött, aztán felderítőként ott maradt Oregon egységénél, aki a légi támogatást biztosította az űrgyalogosoknak. Sok közös harc állt mögöttük, Alion egy ízben ideggáz hatása alatt, hallucinálva is letett egy menekültekkel teli űrsiklót.

Kawasa. Rég volt, de a barátság megmaradt. Ha új kapitány tette a lábát a Békanyál fedélzetére, akkor Alion rendszeresen tájékoztatta őt, sokszor csak annyit írt „ez egy seggfej”, vagy „még nem lőttem le”. Oregon most meglepve olvasta a sorokat, egy teljesen szabályos jelentést.

Nocsak! Calderon máris fellépett: meghúzta a költségvetést, egyenruhába bújtatta a tiszteket, megkövetelte a formális megszólítást, a rendszeres étkezést, az ügyelet pontos betartását, az edzésprogramot, a kutatási pénzek pontos elszámolását és kitiltotta a gyerekeket a vezérlőből. Hát, ilyen rövid idő alatt ezt még a legvaskalaposabb tiszt se merte végigvinni! De vajon Calderon képes kezelni a következményeket is?

Oregon átfutotta újra az írást, de a navigátornő higgadt szavaiból úgy tűnt, nem kell kimenteni a kapitányt, mint az elődjét, aki megütötte Rory Sodot, a vezető tudós gyerekét. Ha Alion nincs észnél, és nem dobja ki egy mentőcsónakkal a tisztet, valószínűleg agyonverték volna a felbőszült anyák.

Kissé gyanús volt a tökéletes jelentés, és főleg, hogy Rory Sod nem szerepelt benne. A kölyök már biztos pimaszkodott.

Nem, inkább nagyon gyanús… Alion csak a frontról küldött ilyen beszámolókat.

Oregon admirális habozott, hogy felhívja a hajót, de aztán mégsem tette. Calderon anarchistákkal is szembenézett, remélhetően pár nővel csak boldogul.

Hirtelen felciripelt a hívó, és Beller tizedes hangja hallatszott.

–Uram, Hallasi gróf keresi. Bekapcsolhatom?

– Ha muszáj.

A képernyőn megjelent a gróf, és mellette a pótköltségvetés bizottsági tagjai. Egy előkelő szalonban ültek, mögöttük zöld-sárga selyemtapéta látszott, a háttérben egy megrakott asztalon édességek, méregdrága alkoholmentes italok, és színpompás fagylaltkülönlegességek álltak. Úgy tűnt, a jó munkához jó ételek kellenek, Oregon a kihagyott ebédre gondolt, és egy csöpp irigységet érzett.

– Üdvözlöm, miben segíthetek… gróf úr? – tette hozzá Oregon. Hallasi csak kisebb gróf volt, nem őrgróf, mint a nagy Házak feje, de makacsul ragaszkodott a megszólításhoz.

– Hamarosan kész vagyunk a pótköltségvetés elosztásával. Egy új hajóra is benyújtották a kérelmet, Békanyál a neve…

A gróf szünetet tartott, de Oregon admirális türelmesen várt. Sose értette a virágnyelvet. Amennyiben Hallasi gróf akar valamit, akkor megkérdezi. Ha nem kérdez, az azt jelenti, nem is akar semmit. Ennyire egyszerű. Oregon a nejével kapcsolatban is ezt a módszert alkalmazta, húsz éven át kiválóan működött.

Hallasi gróf várt még egy kicsit, aztán kedélyesen folytatta:

– Úgy tudom, Calderon kapitány a parancsnok.

– Igen.

A gróf megint várt, Oregon admirális szintúgy. Odakint az űrkikötőben felszállt egy hajó, az ablak halk rezgése hallatszódott a csendben.

– Aki eddig a Wellston parancsnoka volt…

– Igen.

A gróf megint jelentőségteljesen várt. Oregon admirális kezdte elveszteni a türelmét, rendkívül utálta a nemesekben azt, hogy célozgatnak, de sose beszélnek nyíltan.

– Elnézést, de sok a dolgom. Segíthetek valamiben? – kérdezte végül türelmetlenül.

Bogota gróf felnevetett a háttérben, és közelebb lépett:

– Hát, valóban segíthetne! Mondja, admirális, hogy a pokolba lehet, hogy Calderon a Wellston parancsnoka volt, de nincs rajta az előbb nyilvánosságra hozott túlélő- és gyászlistán, ellenben villámgyorsan másik fedélzeten áll?

Na, ez már értelmes kérdés volt, ezzel lehetett mit kezdeni.

– A kapitány jelenleg valóban a Békanyál parancsnoka. A Wellston eseményeit Utulien Fay tengernagy zárolta, sajnos, ennél több információt nem adhatok.

– Pedig jó lenne némi utalás, mert Calderon kapitány igen nagy összegre esélyes. Találkoztunk vele néhány bálon, és a szakértelme felkeltette a figyelmet.

Szakértelem, ami bálokon nyilvánul meg? Oregon inkább nem reagált. Látta, hogy a háttérben nyílik az ajtó, és a karcsú Hallasi grófné lép be, kezében egy tálcán a gőzölgő kávéscsészékkel. Oregon szájában összefutott a nyál.

– Ha valamit elkövetett, és azért ignorálják, tudnunk kell. Ugye, megérti, hogy nem részesíthetünk támogatásban egy becstelen tisztet?

– Ez hogyan juthatott az eszébe? Calderon az egyik legjobb emberem! – Oregon admirális felcsattant, de azonnal visszafogta magát, amikor látta, hogy Hallasi grófné megbotránkozva ránéz, majd a férjére. Oregon admirális sosem tartott attól, hogy megsért egy nemest, de attól igen, hogy egy úrhölgyet. Az ilyen nők nem bocsátanak, és nem felednek; olyan alattomos módon ütnek vissza, ami ellen védtelen minden becsületes ember. Egy fokkal udvariasabban folytatta:

– Gróf úr, a Wellston teljes javítását fizeti a császár, és az emberek is magas jutalmat kaptak. Ha jó helyre akarják tenni a pályázati pénzt, nyugodtan adják a Békanyálnak. Calderon kapitány politikai okokból nem kaphat kitüntetést, de akár a teljes összeget is megérdemelné.

A nemesek meglepve néztek rá, a szókimondó Bogota gróf megint felnevetett:

– Tudja, admirális, még nem hallottam, hogy maga bárkit is megdicsérne. Tényleg kiváló tiszt lehet ez a fiatalember.

– Biztosíthatom róla, hogy flotta ficsúrjai a nyomába sem érnek.

– Örömmel hallom. Húsz perc és nyilvánosságra hozzuk a listát. Minden jót, admirális! És köszönöm a segítséget.

Oregon elköszönt, majd az üres képernyőt bámulta.

Félelmetes ez a kölyök! Egy hét alatt megoldotta, megmentette a Békanyálat. Az admirális visszatért a hadgyakorlat tervéhez, és némi habozás után beírta a hajót a futárhajóként, közvetlenül Terra tábornok alá.