Határon innen és túl, könyvek és élmények

Megy egy nagyon jó körblogolás a könyvesbloggerek között, amit Zenka indított. A téma:

A határok feszegetése az olvasásban, komfortzónából kilépés, új műfajok kipróbálása.

Azon tűnődök pár perce, hogy az én agyamban tiniként valahogy összekeveredtek a dolgok. Alapból egy-két évvel korábban olvastam a kötelező olvasmányokat, ami nem volt nehéz, hiszen 5 évesen könyvtárba jártam, heti kétszer lepottyantott az apám a sci-fi részleg előtt, így - idővel - önállóan fedeztem föl a lapokba zárt világokat.
Kiskamaszként a "klasszikus" annak a szinonimája volt, ahol elaludtam a könyv felett. Ilyen volt az Iliász, a Mahábhárata, de Hoffmann: Az arany virágcserép is vagy Agatha Christie művei. Amikor nem alszok, az nem klasszikus. :)

A romantikus ponyva az Jókai, Austen, Fable, Bronte... tök mindegy, mikor halt meg az író, netán még él az illető. Ha érdekel, és drukkolok, hogy a pasi-csajszi összejön, akkor az egy csoport volt a kis agyamban, még a formátum sem zavart, drámák, versciklusok is belefértek, ha a szerelemről szóltak.

Én, a hímsoviniszta?

Jól van, lebuktam, tíz perce gondolkozom azon, melyik írásom menne át  Bechdel-teszten, de nem sok akad. Maga a teszt a filmes világból ered, és nincsenek nagy kitételek, legyen a filmben:
1. két nő
2. beszélgessenek
3. és ne a pasikról.
Látszólag ez egy teljesen egyszerű dolog, még könyvekben is, és az ember feltételezi, hogy persze, simán talál a saját írásaiban ilyesmit. Gondoltam, ki is pipálom, hogy egy újabb írós marhaság, és azonnal el is felejtem a dolgot.
Hát nem.
Megnéztem, a novelláimban általában férfiak vannak, de ha véletlenül nők, ott is csak egy szerepel, nem több. Mindössze egy "majdnem beszélgetést" találtam, amikor Mama-67 a hűtő és a Neti, a fürdőkád csevegnek, de speciel az is a Gazda miatt történik. Aki milyen nemű? Igen, bingo! Férfi.

Csajozási útmutató szerepjátékosok részére

Hű, mit találtam... :)

Tegnap mágus partit tartottak a kölkeim, én is beültem közéjük papnőként, és ma valahogy  kotorásztam a régi dolgaim között. Ezt a marháskodást még az ősidőkben írtam, egy szociálpszichós házi volt, kutatásokat kellett összefoglalni "populáris cikként", gondoltam, itt az idő, hogy széthintsek némi szubkultúrát az Elte falai között. Nagyon jól szórakoztam, meg most is, amikor olvastam. Megosztom, hadd okozzon agykárosodást másnak is. :)

Csajozási útmutató szerepjátékosoknak

Minden férfi életében eljön az a pillanat, mikor nem bosszúsan, hanem irigykedve gondol arra a társára, aki egy lány miatt mondja le a péntek esti M.A.G.U.S. -t.

Ha felmerül benned az a gondolat, hogy egy hús-vér Nő több izgalommal szolgálhat, mint egy elf NPC, aki a faji maximummal bír szépség tekintetében, akkor ideje a tettek mezejére lépned.
Szerezz be egy tükröt! Ahogy a karakterlap készítésekor kidobjuk a szépség értéket, ugyanígy kidobta a genetika a miénket is. Számszerűsítsd, amit látsz. A fejed formáján nem segíthetsz, de a fogmosás és a fodrász sokban javít a helyzeten. Bónuszpontot is szerezhetsz pl az öltözködéssel. A számodra „lezser” kinézet a Nő szempontjából kosznak és borostának tűnik. Ha van húgod, kérdezd meg (ha nincs, adoptálj egyet). Ha a játékban „holt idő” van, mert lecsukták a karakteredet, és a többiek bénáznak a kiszabadítással, akkor a sörösdoboz emelgetése helyett inkább kotord elő a súlyzót az ágy alól. Ne feledd, a játékban a harcértékeid más értékekből indulnak ki, pl. erő, no, az életben is pont így van.

Készül a Lucy című regény

Július van, és lusta álmodozóból már egy ideje átvedlettem kis mániákussá, aki minden hajnalban négy-fél öt felé kipattan az ágyból, és munka előtt ír. A Scar decemberben megjelent, és én januártól piszmogok a folytatással, de most már aktívabban írok, és időnként szabin is vagyok, így augusztusban kész leszek. Az olvasóknak a megjelenési időszak a könyv ideje, de nekem inkább ez, ilyenkor vagyok teljesen benne a történetben, és mosogatás, biciklizés vagy sima bolti vásárlás alatt képes vagyok megdermedni és kimondani egy gondolatot, vagy csendben szitkozódni, hogy "aha, az ott nem jó". Már békés türelemmel viselnek a barátaim, amikor elmagyarázom, hogy nem tudok írni, a sztori nem elég jó, soha nem lesz kész - és tényleg ez az életérzésem, hiába gyarapszanak a sorok. Túl mániákus vagyok, és túl maximalista, de mégis... ez a legszebb időszak, a varázslat ideje, amikor még lenyűgöző épületként formálódik a történet, és minden szó egy-egy tégla, némelyik díszesebb, másik nyersen egyszerű, attól függően mi épül belőle.