Szefantor - 2014

Első ízben történt, hogy a szegedi sci-fis tábor teljes idejére el tudtam menni, és nagyszerű élmény volt tíz napig sátorozni, előadásokat hallgatni és írni.

A hely egy eldugott régi tanyasi kis iskolaépület, amiben csoportos hálókat alakítottak ki, van még egy kis ház, ahol vetíteni lehet, plusz a hatalmas udvar, amin elfér rengeteg sátor, meg egy kis medence. Általában napi két előadás volt, nagyon változatos témákban. Az a jó, hogy az előadó sincs időhöz kötve, és mi is le tudunk ülni egy jégkrémmel, sörrel, és addig faggatni, amíg izgalmas a téma. A tábor nyugodt, lassú ideje mint valami meleg, nyári, napszítta örökkévalóság... itt senki sem siet.

Nagyon sokféle előadás volt, amit megszakított néha egy-egy röplabda meccs, vagy foci a helyi erőkkel. Szó esett a filozófiáról, szűkebb témaként a bizalom és a kreativitás kapcsolatáról; a képtelen találmányokról pl. a centrifugális erővel szülő kismamát tartó szerkezetről; az emberi memória becsaphatóságáról és az érdekesebb kognitív kutatásokról; a Harry Potter történetben előforduló nevek eredetéről, a könyvkiadásról, sőt a hazai thrilleres filmgyártásról is. 

A gyerekeknek különleges élmény volt amikor csukott szemmel kellett tárgyakat tapogatni, szagolni, ízlelni, és igazi látássérültek magyarázták, hogy ők hogyan észlelik a világot, meg vakvezető kutyát is lehetett irányítani. De a Harry Potter napon készített varázspálcák és a házak közötti versenyek is nagy örömöt okoztak mindenkinek.

Szellemileg teljesen kipihentem magam, fizikailag kevésbé, mert a tábor élete igazán éjjel indult el, a gyerekek hajnali kettőig rohangáltak, az én fiam is, a felnőttek pedig éjszakába nyúlóan vitáztak az előadásokról, vagy épp a csillagképekről, melyek szinte minden éjjel gyönyörűen ragyogtak.

Haladtam a Szivárgó sötétség sorozat második részével, a Lucyvel is. Nyolc hónapja írom, most már főleg húzok belőle, és finomítom az egyes jeleneteket. Scar vallatását háromszor írtam újra, egyszer túl vicces lett, egyszer túl brutális, de a harmadikat egyelőre jónak tartom. Még e héten szabin vagyok, ezen dolgozok, és aztán megy a kiadóba a kézirat, utána pedig újra belevetem magam a munkába.

Jó volt ez a tábor, nagyon frissítő, és külön örömnek számított az is, hogy évek óta először sátoroztam, visszatértek vele a régi vándortáboros emlékek.

(A képen Kasza Magdi idei logóterve a szefantoros pólókra.)