A karácsonyról... :)

Gyerekként imádtam az ünnepeket, a mi családunk nagycsalád, és óriási káosszal tud csinálni mindent, ami nagyon vicces. Kiskamaszként az ünnepek egyben hatalmas játékot is jelentettek, kis kém voltam, aki profin kinyomozta, ki mit szeretne, és imádtam az őszinte megdöbbenést, amikor kibontották az ajándékokat. Aztán nőttem, és komolyodtam, az ünnepbe lopva transzcendens vegyült, és lenyűgöztek a hajnali roráték, a sötétben pislákoló mécsesek, és az emberek mély, igaz csendje.
Majd a házasságé és a családé lett a fő szerep, és elmélyülés helyett vidám sütések, rokonlátogatások, babázások jöttek. A gyerekek nyúltak, és a kispolgári léttel az idő lett a fontos, a legnagyobb érték azok a percek, amikor együtt a család egy társasjáték fölött. Majd elváltam, és az ünnepek a hiányról szóltak, szavakról, amiket nem lehetett kimondani, könnyekről, melyek nem csurranhattak ki. Majd jött egy másik élet, új napok, új fák és új nevetések.
De egy dolog mindig ugyanaz maradt, az a csodálatos érzés, amikor felgyulladnak a karácsonyfa meleg fényei. Mert a dolgok változnak, de maga az ünnep örökre megmarad.
Boldog karácsonyt mindenkinek! :)