Gyertek szombaton, klassz kaland a Westendben!

A hétvégén gyereknap, így szombaton a Westendben lesz egy jó kis progi kicsiknek, és a YA rétegnek egyaránt. :) A különböző állomásokon írókkal és bloggerekkel találkozhattok.

Részemről 10-13 óráig leszek jelen, szeretettel várok mindenkit! :)

" Ünnepeljük a gyermekeket, a fiatalokat és a lélekben fiatalokat!

Gyermeknapi Könyves Játszóház nyereményekkel :)

Május 30-án 10-20 h-ig
kicsiknek és nagyoknak, lányoknak és fiúknak.
Mindenkinek, aki szeret játszani és olvasni!
Gyere be!

Olvass, játssz és nyerj!

Budapest, Westend aluljárószint, Jókai sétány 33."

Listák és örömködések

Az elmúlt egy hónapban elég sok visszajelzést jött. :) A Könyvmolyképző weboldalán a sorozatokat Top10-be sorolják fogyás alapján. A 2014-es év egész jól alakul, hiszen az Arany pöttyös könyvek közül, az Outlander mögött ott van a Scar a 4. helyen, a 9. helyen meg a Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál.

A Calderon-2 a moly.hu-n is 4. helyen áll a sci-fi regények között, a Lucy meg a 12. helyen. Ez tetszés alapján megy, vagyis mindig kicsit változik.

A Magyar Könyvek Viadalán az Év írónője díjat szavazták meg az olvasók.

Köszönöm a sokféle visszajelzést, szavazatot, és persze a könyvek megvásárlását. Egy írónak nagyon erős visszajelzés a fogyás, hiszen ebből tudja a kiadóm és én is, hogy mennyire várjátok az új könyveket. Az olvasói lelkesedés pedig mindig lendületet ad.

Az új regény már készül, azon ügyködöm, hogy jó móka legyen minden perce. :)

És most hallgassunk zenét! :) Véletlenül találtam erre a számra, és a szöveg érdekes módon néhol illik az Apa, randizhatok egy lovagra? regényhez. :)

Sorok mögött: szív küldi szívnek, lehetőleg jó véresen

E havi közöst témánk az olvasók kedvenc elvárása: legyenek szerethető szereplőink...

Amikor meghallottam a témát, azonnali zsigeri olvasói reakciót váltott ki: naná, én magam sem olvasok végig olyan könyvet, ahol nem érdekel a szereplők sorsa. Toll az író fülébe... kifogás, hogy "de hát xy-t így írtam meg és kész"...

Ezen jól el is gondolkoztam, főleg, mert kapcsoltam, hogy ja, én is író vagyok, és amúgy meg toll az olvasó fülébe...

Pár héten át elkávézgattam a téma fölött, és írtam egy állati hosszú bejegyzést... amivel rögtön gyanús lettem magamnak, mert akkor kezdek elemezgetni, vagy élőben monológot előadni, ha valami a komfortzónámat veszélyezteti. Ilyenkor gondolkozás nélkül "terelek", szinte evolúciós túlélési reakció.

Ez a mostani kérdés megint kissé beljebb ment a kényelmesnél. Sok írós barátomnak valóban az a gondja, hogy az olvasók szerethető szereplőben reménykednek. De nekem nem, engem ezért pont csesztetnek néha. Miért ennyire populárisak a hőseim? Hogyan lehet komoly témákról így írni?