Sorok mögött: Beszéljünk a szexről...

Megint jelentkezünk a rendszeres írós körblogolásunkkal, és most a szexről fogunk mesélni. Kérlek, takarjátok le a méhecskéket és virágokat, nehogy lelki törést szenvedjenek..:)

Azt gondolnánk, hogy csak a szexkönyv-írók problémája a nemiség és annak mennyisége, de valójában ez jóval általánosabb kérdés. És a mezei írók élete sokkal nehezebb e téren. Miért is?

Képzeljünk el egy viking harcost, aki 20 éves és minden csatában a harcok sűrűjébe ront. Aztán egyszer - a kor szokásainak megfelelően - társai meg akarnak erőszakolni foglyul ejtett nőket. Ő pedig nem engedi. Mit kapunk? Egy igazi férfit, aki pozitív hős?

Ühüm... és ha tudjuk, hogy a vikingünk első csajos éjjelén csődöt mondott, és azóta kételkedik a saját férfiasságában? Akkor azért akkora harcos, mert kétségbeesetten bizonyít önmagának, hiszen egy olyan világban él, ahol csak a maszkulin mivolta az érték, és csak azért avatkozik közbe az erőszakolós jelenetbe, nehogy elvárják tőle is ezt a kalandot, és kiderüljön a szégyene. Egyetlen dolgot változtattunk meg, mégis teljesen más szereplőt kaptunk, más motivációval, noha a külső tettek azonosak.

Amikor a pszichóra jártam, volt egy megjegyzése a patológiát oktató tanárnak: a szexhez való hozzáállás nagyon erős kijelző, mert  nemiség a személyiség egyik alapköve. Ott a különböző mentális betegségekről esett szó, és csak fél mondatban az egészséges emberekről, de később szexuálpszichón már azt is láttuk, milyen sokféle dolog fér bele a normalitás fogalmába. (Akit érdekel, ez itt a tanárom, Hevesi Kriszta könyve.)

Ha egy szereplő elmúlt 15 éves, és igazán komplex karakter, nem kétdimenziós, akkor az író ösztönösen tudja, hogyan áll a figura az ágybeli dolgokhoz, még akkor is, ha nem írja bele a regénybe. Emlékszem, mekkora felhördülés volt, hogy Rowling azt merészelte mondani, Dumbledore meleg. Ő pontosan tudta, mégse vette bele a sztoriba, mert túl nagy hangsúlyt kapott volna akár egy röpke utalás is, és elviszi a gondolatokat, más árnyalata lenne egyes barátságoknak.

Nálam azért élő sok mellékszereplő, mert a nemiség halványan, de finoman megjelenik a háttérben. Ha azt mondom, Dejneka, Oregon, Matteo... mindegyiknél tudni lehet, hogyan viszonyulnak a témához. Viszont nagyon-nagyon óvatosan bántam a császár és Eterno múltjával, sokszor visszatöröltem, utalásokat húztam ki, mert egyes elemek túl erősek lettek volna, és nem oda kellett a hangsúly, elvontam volna az olvasó figyelmét. Hasonló ehhez Frank karaktere, ott is nagyon lábujjhegyen lépdeltem és egyensúlyoztam, hogy mennyi fér bele.

A főszereplőknél minden esetben világos, ki milyen. A Szivárgó sötétség sorozatban Scar éretlen, és sokszor azért találja magát erőszakos szituban, mert észre se veszi a közeledést, és így nem hárítja el még a seggfejeket sem, egészen addig, amíg rá nem másznak. Olyankor megdöbben és agresszív lesz. Ez végigvonul két köteten át, de igazából a harmadikban nyer értelmet. Soha nem lenne hiteles az, amivé válik, ha nem alapozom meg, és nem látjuk ezeket a köröket. De még nem pletykálom el... :D

Artúr csak fura, de mégsem válik bigottá az olvasó szemében, mert nem megostorozza magát, ha egy lányra néz, hanem teljesen egészséges a hozzáállása. Erős az önfegyelme, és megtartja az elveit, de ezt a szeretet vezérli, és nem az elfojtás. Érdekes módon nem is a kis romantikus jelenet, hanem a kutya és ahogyan hozzányúl, az az igazán erős előképe, hogy egy nő milyen mély szeretetre számíthat(na) tőle. 

Lucy viszont pont ezért gáz annyira. Nem a hatalomvágy teszi ellenszenvessé, hanem az az iszonyú elfojtás, ami pont a nemiségből ered. Szinte tapintható, hogy bármikor robbanhat. És ezért pont a nemiség kapcsán a legsebezhetőbb is.

Don lényéből sugárzik valami nyugodt szeretet. Állattal, növénnyel így bánik, és néha Lucyvel is, noha a szexet - tapasztalatok híján - nem igazán tudja hova tenni. Az ősvariánsban még volt olyan, hogy Scar "felvilágosítja", nem fekszenek le, de azért akad egy érdekes szitu. Még mindig érezni a sztorin, az első kötet után sokan azon drukkoltak, hogy ők ketten összejöjjenek. :) Abban a variánsban Don később, amikor elválnak, egy sejtet kér Scartól emlékbe, de petesejtet vesz el, és ebből lesz Szilla. De ezzel a kapcsolatrendszerrel teljesen más jellemek jönnek ki, mint a mostaniak. Az akkori cselekmény felét kihúztam, és sokkal mélyebb történetet kaptam, kevesebb szappanoperával.

A mostani regényben is tudom a szereplők nemiségét, csakhogy beleütköztem egy gondba. Az Apa, randizhatok egy lovaggal? szereplői közül az agykutató apa teljesen rendben van, inger-válasz elven áll ehhez, de igazából nem érdekli a téma. Mia Anne, a 16 éves kiscsaj is oké, ő romantikára vágyik. Igen ám, de mi van a lovaggal?

Ha teljesen tiltom a nemiséget a Lovagrendben, akkor - ha követi az elveit - az életben nem jönnek össze. Ha nem követi az elveit, akkor meg lelki törés és kudarc számára egy ilyen kapcsolat. (Ühüm, nálam tartsa meg mindenki az elveit, és is megszoktam, pedig nem papíron élek.)

Oké, ekkor betettem a fátyoltáncosokat, és némi indoklást, hogy milyen keretek között csajozhat egy lovag. Ezzel nyomban kevésbé szigorú Lovagrendet kaptam. Csakhogy a szereplő 25 éves volt elsőre. De a középkorban egy ilyen idős srác már érett felnőtt (míg a mi korunkban nem), így abszolút nem működött a kémia. Ekkor "levettem" a korát 17 évre, sőt, a nevét is megváltoztattam. Rögtön élők lettek a párbeszédek. Cserébe viszont az összes jelenetet át kellett írnom, mert maga a viszonyrendszer nem működött. A fiú teljesen más szerepet tölt be a közösségben, és mindenki máshogy kezeli. 

Már épp kényelmesen hátradőltem és írtam, amikor rájöttem, hogy oké, hogy ők 16-17 évesek, de én nem. Ami nekem "kis romantika", az egy kamasznak fülledt erotika, simán mert túl plasztikusan fogalmazok. Na, most ez a regény a lányomnak lesz, és egy idő után marhára frusztrált. Ne itt világosodjon fel a gyerek, az túl fura. Így aztán kerestem egy testrészt, amit a lovag nyugodtan csodálhat, én meg le merek írni. Azóta Kósza lovag cuki módon zavarban van a bokáktól és térdektől, ráadásul ez még korhű is...

Meg kell mondanom, életemben ennyit még nem szenvedtem regénnyel. Most tartok a negyedik átiratnál. Amikor hetekkel ezelőtt a témát kitaláltuk, akkor épp ott tartottam, hogy oké, feladom, de aztán sikerül megoldást találni még egy gondra (egyszer talán elmesélem), és hiteles maradt a sztori.

De térjünk vissza a fősodorba. A szex nem csak a szereplők kapcsán erős eszköz, hanem nagyon jól lehet vele a világot is ábrázolni, illetve a hatalmat. Remélem, mindenkinek emlékezetes a Calderon, avagy hullajelölt kerestetik kötetben az az egy-két mondat, ahogy Adler gondol kedvenc kapitányunkra. Semmilyen szaftos belezős jelenettel nem tudtam volna elérni azt a zsigeri gyűlöletet és undort, amit ő kivált egyesekben (főleg férfiakban), mint azokkal a sorokkal. 

De Henna tettét se kellett pontosan leírnom, elég volt egy utalást elejtenem, mit tett a tudjátok kivel, és megerősítésként a szerettei sokkját leírni - és máris megtört Henna felé a szimpátia, amit fél regényen át gondosan locsolgattam. Ha nem azt teszi, amit tett, vagy nem azzal a nagyon kedvelt karakterrel, akkor nem működött volna a regény vége. Henna sorsa zavaró lenne, de most - bár sajnáljuk őt - mégis igazságos a vég.

Ha már szex, akkor beszéljünk egy kicsit a romantikáról. Sokszor hallom azt, hogy a fiatalabb női olvasók mindenhol több  instant love-ot akarnak, és összehozni a szereplőket. Viszont én sci-fin nőttem fel, abszolút jól megvagyok akkor is, ha a szereplők szempillái nem rezegnek. Mégis, vannak egyes könyvek, ahol várom a kapcsolatot (és nem kapom meg). Miért várom? Mert az író öntudatlanul beletette az olvasói ígéretek közé, sugalmazta valahol a sorok között. Érdekes, nem?

Van még egy örök kérdés... Vajon mennyire jellemző az írásokban lévő szex magára az íróra? Az olvasók szeretnek következtetéseket levonni, főleg férfi olvasók fiatal női írók erotikus jelenetei kapcsán. :P A közepes íróknál azt hiszem, tényleg van némi az összefüggés. Ahogy a sima karakterábrázolás is lehet lapos, úgy a nemiségé is megmarad az általuk ismert terepen. De a jó írók eszköztára hatalmas. Aki szinte bármilyen szereplőt képes életre kelteni, az a szereplő természetéből, élethelyzetéből indul ki, és olyan jellegű szex- vagy romantikus jelenetet ír, ami az adott karakter sajátja.

Az olvasók kapcsán amúgy van egy anekdotám, már biztos írtam korábban. Első női E/1-es novellám az Erato kötetbe ment, és megkérdezte egy srác, tényleg érzek-e szexuális vágyat a háztartási berendezések iránt. Először nem is értettem a kérdést. :D Mindenesetre annyira bunkónak éreztem, hogy utána évekig nem volt motivációm arra, hogy női E/1-et írjak (nemhogy szex is legyen benne). 

Mit és mennyit? Azt hiszem, ez a szereplők igazi titka, és ebbe a szexualitás is beletartozik.

Remélem, élveztétek a témát. :)

Ha írók vagytok, meséljétek el, hogy látjátok a dolgot a saját világaitok kapcsán

Ha olvasók, szeretettel árjuk az élményeket, véleményeket, várakozásokat... :)

<3
Többiek bejegyzései:

Bartos Zsuzsa
Puska Veronika
Gaura Ágnes