Idén nagyon izgalmas volt a Könyvhét,a szokott szuper beszélgetéseken kívül több olyan élmény ért, amire sokáig emlékezni fogok. :)
Valahogy olyan mély nyugtalanság és izgalom volt bennem, ahogy megjelent életem első kisregénye, a Szürke szobák. A novella egy leszűkített szempont, míg a regény pont ellenkezőleg, egy monumentálisabb játék sok apró mozaikból összerakva. Ilyeneket már írtam, nagyjából mennek. De kisregényt...? Teljesen más írós módszert igényel, nem nehezebb vagy könnyebb, egyszerűen csak más, szóval debütálásos élményem volt ennek kapcsán.
A tartalom is eltér a szokottól, majd meglátjuk, hogy mennyire veri le a lécet a biszex arénaharcos, aki Scart ki akarja készíteni, vagy a börtön erőszakkal telített légköre, no, meg az, hogy az entitások is jelen lesznek a maguk módszereivel. Érzelmileg erős a kötet, ebben biztos vagyok, csak abban nem, mi lesz az érzelem, amit kivált... Remélem, nem az anyázás...:P
Az első vélemény pont a Könyvhétre jött ki, és bevallom, kicsit megnyugodtam Sheila blogturnés bejegyzését látva. Meg külön örültem a matekos játéknak :)
 |
| Nagy Barbi képe. Itt már a mosolyunkon látszik, kissé vizesek vagyunk és égzengés megy körülöttünk...:) |
Másik nagy élmény az eső volt. Szombaton azon hülyéskedtem, hogy tök buli lenne, ha elmosná a dedikálást az eső. Sose kérjetek, mert megadatik... :)
Imádom az esőt, és vicces volt, ahogy a napernyő alá beszorulva azon biztattuk a másikat, hogy "biztos csak öt perc". Egy kis ideig zuhiban is aláírtam, esernyő alatt is nagyon jól lehet dedikálni. Aztán oldalról is permetezni kezdett, meg végleg átázott a napernyő.
Maga az eső mókás volt, valószínűleg túl jól szórakoztam, mert megkaptuk a kiadó ponyvájáról lezúduló vizet oldalról. Biztos, ami biztos, kétszer is. Eláztatott minket, de az asztalon lévő - addig ügyesen letakart - könyveket és könyvjelzőket is. (Ó, remélem, nem lettek hullámosak az esőben aláírt könyvek...)
Itt már azért csökkent a jókedvem, és mivel csavarni lehetett a ruhánkból a vizet, Peti fiammal elhúztunk haza. Még jó, hogy a könyvidézetes pólók szárazon maradtak a táskában, a vonaton átvettük. A fiam pólója a szülőkről szólt, aminek bizarr bája, hogy az anyja mellett viselte. Az enyém meg "Don szerint allergiás vagyok az emberiségre". Hatásosak lehetettünk, mert egy ismerős nem köszönt :)
Vízügyi problémák miatt este sajnos nem tudtam ott lenni az Aranymosás gálán, mint utólag kiderült, nekem is a színpadon kellett volna lennem szerkesztőként, de sebaj. Cserébe napközben pár írót lekaptam egy fotó erejéig:
A vasárnap már esőmentesen telt. Délben volt egy színpadi beszélgetésem, amin szintén izgultam. (Ritka, hogy egy eseményen csak íróként veszek részt, ez a második ilyen alkalom.) Ha béna vagyok és életképtelen, jót tesz a nagy stressz, mert onnan kezdve jön a túlélési ösztön. Az még nem indította be, bár hatereset volt, hogy Katona Ildivel, a kiadóvezetővel sikerült egymást elkerülni, így előtte egy perccel egyeztettük, miről lesz szó. De az már igen, amikor Dominik az ekulturásoktól kipakolta a kamerát, meg Ildi előkapta a telefont, hogy élő Facebook közvetítést csináljon. :) Oké, ez vicces lesz, gondoltam, és reméltem, lányos zavaromban néha sikerül egy mondat elejétől a végéig eltalálni.
Vicces is lett, nem emlékszem, pontosan miről beszéltünk, csak arra, hogy "amit nem kéne elmesélni" listámból kipipálhatok pár tételt. Soha ne sztorizzatok arról, hogy egy regényt fogadásból írtatok (mert akkor nem veszik komolyan), vagy egy regény önéletrajzi (mert akkor túl komolyan veszik), se arról, hogy... oké, aki kíváncsi, majd megnézi. :)
Ildi nagyon jó kérdező, és szemvillanásból is értettük egymást, örültem, hogy ő vezette le a beszélgetést. Úgy láttam, a jelenlévők is nagyon jól szórakoztak. Megtisztelő volt, hogy ilyen sokan eljöttetek. :)
Ildi nagyon jó kérdező, és szemvillanásból is értettük egymást, örültem, hogy ő vezette le a beszélgetést. Úgy láttam, a jelenlévők is nagyon jól szórakoztak. Megtisztelő volt, hogy ilyen sokan eljöttetek. :)
 |
| Kép: Sörösné Évi |
A végén lehetett kérdezni, és vártam, hogy pár ismerős megszólal, tisztára manga feelingem lett tudjátok, azok a képkockák, amikor egy vidám embercsoport szélén két-három ember felett apró fekete felhőcskék úsznak. De nem kérdeztek, gondoltam, biztos csak meleg a sör. Aztán összefutottam Mariannával, és megtudtam, hogy őket igazából a kiírt program, azaz a magas lektűr érdekelte volna. Igen, erről tényleg nem esett szó. Úgyhogy egy kis kitérő jön, lássuk a magas lektűrt... (olvasóktól elnézést, tekerjetek egy kicsit :))
Általában egy projektnél kb. öt év az, amikor kiderül, hogy elhal, vagy épp új lendületet kap, mert a célok valóra váltak, és olyan értékek jelentek meg, melyeket tovább akarnak vinni. Az Aranymosás ilyen fordulópontoz ért, megnéztük az eredményeket és beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Sőt, kétszeresen is beváltotta, mert nem csak a populáris irodalom új, népszerű szerzőit sikerült kihalászni, hanem olyan rétegregényeket is, melyek egyedi színfoltot képviselnek.
A Könyvhétre a kiadóvezető és a marketingesek szuper beleolvasót csináltak Böszörményi Gyula és az én regényemhez, és ha már ilyen jól belejöttek az éjszakázásba, akkor összedobtak két Klasszi körképet is, egyet a regényírókról, egyet a meseírókról.
Jelenleg 23 magyar regényíró és 13 mesekönyves van a Könyvmolyképző kiadónál, egyes korábbi írók, mások az Aranymosás által kerültek be. A körkép arra jó, hogy az olvasók, kritikusok könnyebben megtalálják a nekik szóló dolgokat. (Nem utolsó dolog, hogy projektvezetőként végre én se zavarodok bele, ki hányban került hozzánk.)
A könyvekben az írók bemutatkozása, és a szövegrészletek mellett piktogramok is találhatók. Bevallom, nekem ez tetszett a legjobban, hiszen másféle emberek más szempontokat keresnek. Vannak lelkes olvasók, akiknek a moly.hu 85% fölötti értékelése mond sokat (TOP értékelés), vannak fiatalok, akiket a sikerkönyvek izgatnak, és az, hogy mi a legnépszerűbb és legjobban fogyó (Arany-, Platina-, Gyémántkötetek), de akadnak 30 év felettiek, akik az egyedi hangot keresik, és nekik a Kultuszkör jelzés számít majd jó eséllyel.
A lektűr sok dolgot takar, és a "magas lektűr" olyasmi, amiben ugyan bujtatva, de több van egy jó kalandnál, vagy szerelemnél. A Kultuszkörben vannak ám nagyon elvarázsolt írók, Tara Monti, aki a tonhalvadászat lelki aspektusát képes volt belecsempészni egy krimibe, vagy Meiszner Kriszta, akinél a lektorálás netto röhögésbe fajult Jenő láttán, aki vámpír létére álvámpír romkocsmát üzemeltet. De ott van Okváth Anna, akinek szerelmes vagyok az ősszel jövő regényébe (már a címébe is: Szonáta gordonkára és kávédarálóra). Csendes szerzők, a neten alig van nyomuk, de remélem, a Klasszi körkép segít majd, hogy az olvasók könnyebben felfedezzék ezeket a sztorikat is.
No, de hogy visszatérjek a Könyvhétre, a változatosság kedvéért a vasárnapi dedikáláson nem áztunk meg. Biztos, ami biztos, sátor alá tettek minket, és itt újabb hatalmas élmény ért.
Kevesen tudjátok, de életem első díját Böszörményi Gyulától vettem át. Ez még 2006-ban volt az Új Akropolisz filozófiai társulat mesepályázatán. Megdöbbentő és különös élmény volt, hogy tíz évvel később egy sátor alatt dedikálunk... Annak idején fel sem merült bennem, hogy egyszer még így alakul az élet. :)
 |
| Kép: Sörösné Évi |
Meg hát az is nagy öröm és meglepetés volt, hogy ilyen sokan eljöttetek, kivártátok a sort, fiatalok, idősek, lányok és fiúk. Köszönöm szépen a lelkesedést! Mindig arra számítok, hogy oké, múltkor már mindenki volt, így jöhet a kávézás, úgyhogy jól meglepődtem. :) Nagyon jó kérdések hangzottak el, nem csak a lovagos könyvem, vagy Calderon kapcsán, hanem a Szivárgó sötétség folyatásáról szólók is. lesz, amit majd belefűzök a történetbe.
A Könyvhét az író-olvasó talikon kívül sok-sok szuper magánbeszélgetésről is szól, nagyon örültem, hogy olyanokkal is találkoztam, akikkel ritkán látjuk egymást. Voltak saját írók határon túlról, de belebotlottunk egymásba blogerekkel, más kiadók íróival, szerkesztőivel. Köszönöm a könyveket, amiket kaptam. Én most csak három kötete vettem, és azt hittem, lesz időm és agyam visszamenni, de végül nem volt, így sajnos csak később tudom meg a civilizációk problémáit, meg azt, hogy Isten és egy pszichológus mit kezd egymással. :)
Nagyon örültem minden ismerősnek, és a számtalan új és régi olvasónak.. Kell ez a nyüzsgés, feltölti az embert. Még nyáron egy-két helyen előfordulok, de alapvetően most kisétáltam az emberiségből és visszamentem kedvenc, denevéres erdőm mellé. Írom az Artúr kötetet, hogy őszre kijöjjön. :)
A Szürke szobákat addig is ajánlom szeretettel. Remélem, sokaknak tetszett. :) Majd írjátok meg :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése