Izgalmas témát járunk körbe az e havi előadáson. Azt gondolnánk, hogy tehetségesnek könnyű lenni, valójában ez egy elfogadási folyamattal indul, és bizony több ponton is problémás lehet.
Az életút is kicsit másképp alakul, hiszen nem egyszerűen a "legyen egy jó szakmád, ami érdekel" vonalon halad az alkotó, hanem másféle gondokkal küzd. Megbeszéljük azt is, hogyan lehet felismerni a kiégést, és milyen gyakorlati dolgokat lehet tenni ellene. És persze a különböző szerepkonfliktusokról is szó esik, és a harmonikusabb életről :)
Szeretettel várok mindenkit!
Az ilyen eseményeket nem lehetne valahogy felvenni, és feltenni Youtube-ra vagy valahová? Csak mert engem nagyon érdekelnek az ilyenek, viszont a távolság (az én esetemben, másoknak talán a munka, vagy valami) gyakran bekavar :(
VálaszTörlésOlyan jó lenne szerintem, de lehet, csak én gondolom így :D
Itt feltesznek személyesebb írós kérdéseket is, így nem szeretem, ha felvétel készül. De ha lesz időm, leírom az előadások szövegét, és felteszem a blogra. Ezeket úgysem szoktam kétszer előadni. :)
TörlésUtólag felmerült bennem néhány kérdés. Az, hogy a tehetségesek túlvállalják magukat, megjelenhet úgy is, hogy sok történetet akarnak írni egyszerre, azonnal készen akarnak lenni velük?
VálaszTörlésIlletve a kihívások keresése lehet, hogy egyes íróknál a témaválasztásban, másoknál nézőpontkarakter-választásban, zsánerváltásban jelenik meg?
Ilyesmiken agyalok egy ideje.
Szerintem a több történetbe való belekapás inkább a fókuszáltság kérdéséhez tartozik. Nagyon interaktív a mostani kultúra, és idegrendszerileg a gyors váltásokra, gyors élményekre állít be, nem az elmélyülésre, márpedig az íráshoz az kell. Meg kell tanulni koncentrálni. Bármit csinál az ember, legyen jelen benne. Ha ír, ír, ha mosogat, mosogat. :)
TörlésA kihívások keresése megjelenhet témaválasztásban stb, jól érzed. :) Jó dolog, ha egy dolgot már tudunk, új utakat keresni, és fejlődni másban is. :)
Vagyis, a többi történetnek nemet kell mondani? Uh, szegény én. :D Az a baj, hogy annyi hatás éri az embert a szobában ülve is. Csak meghallok egy dalt, látok egy képet, és fejben már a másik történetben vagyok (ez akkor a legjobb, amikor épp az aktuális regényhez keresek ezt-azt). És sok kép olyan, hogy felteszem magamnak a kérdést: hogy, hát hogy ne írjak ehhez a képhez valamit? Aztán csak annyit vesz észre az ember, hogy gyűlnek a képek, egyre gyűlnek, sebaj, lesz anyag bőven a következő húsz évre. :D Gondolom, nem hiába nincs George R. R. Martin íráshoz használt gépén internet.
TörlésKöszönöm a válaszokat. :)
Igen, ez olyan, mint a pasizás. Érdemes egyszerre egyet választani, mert párhuzamosan jóval bonyolultabb, pláne minél több van... :D
TörlésÉszben tartom. Bár, uh, szerintem a pasikkal könnyebb dolgom lenne.
Törlés:D
Jópofa ez a hasonlat, tetszett! :D
TörlésAzt hiszem, akkor én a hűséges + kalandot kereső típus egyszerre vagyok. Van egy "férjem", a regény, amivel hosszabb időt szándékozok eltölteni (persze nem holtomiglan, mintha igazi férjem lenne), de mellé mindig van egy aktuális "szeretőm" egy-egy novella képében. De azokból szinte mindig csak egyet tartok. Kettő még jól kijön egymással, többen már összevesznének.
Bocsánat, hogy belekotyogtam. ^^
Novellák és szeretők... ez nagyon jó! :D
TörlésAkkor nekem meg háremem van, vagy mi? :D
TörlésÉrdekes, nálam a novellák nem zavarnak be, nem töltök el velük annyi időt fejben, ellenben a regények megkövetelik maguknak a figyelmet (közelebb is állnak hozzám). Meg az aktuális olvasmány is nyomot hagy olvasás közben és után is. Ezért jó realista regényt írni, és vele párhuzamosan scifit olvasni. Ma úgy elkapott a világteremtés boldogító érzése, hogy a saját scifimhez írtam is két oldalt. Mi ez, ha nem szerelem?
Szerencse, hogy fogadalmat még nem tettem...
Nikó, lehetséges. :D De legalább nem egyre hárul minden feladat. (Sikeresen továbbgondoltam a dolgot: A száz meg háromszáz szavas játékok az egyéjszakás kalandok.)
TörlésNovellákkal korábban én sem töltöttem. Mert korábban szinte csak egy-két oldalasakat írtam, de mióta olvastam, hogy dramaturgiát is lehet rajtuk gyakorolni, valahogy már nem csak rövidke, szinte jelenetnyi ötletek jutnak eszembe, hanem hosszabb történetek is.
Könyvek, igen, ez ismerős. Utána meg mindig aggódok, nehogy érezhető legyen, melyikek is ragadtak meg épp akkortájt.
Két oldalt nem is tudom, mikor írtam le utoljára egyben. Nagyon új még, hogy jé, az írást lehet tudatosabban és tervezettebben is csinálni, mint ahogy kölyökként meg kamaszként műveltem. :D
Fogadalat én se tettem, de valahogy nincs is hangulatom, meg ötletem se egyszerre több regényhez. Mindig van egy aktuális, ami valamiért teljesen leköt. Frászt is kapnék, ha ebből kellene megélnem. :D
Öhm... de azt hiszem, kezdjük szétcsicseregni a bejegyzést. ^^"
Én a novellákkal nem vagyok túl jóban, pedig írtam már egy csomót. Általában úgy néz ki, hogy a nagyon jó ötleteimet regényben képzelem el, csak ha éppen kiderülnek olyan dolgok, hogy egyedi háttérvilágom nincs, akkor démonok a regényeimben nem igazán, csak a novelláimban szaladgálhatnak. Szóval a novellákra hagyom a kevésbé jó, vagy klisés dolgokat.
TörlésHát, ez néhány írónál tetten érhető, főleg, ha példaképük volt egy másik író. Én is átvettem dolgokat tudattalanul, hónapok múlva jöttem rá, és döbbenetes volt, mert nem is maga a történet egyezett, hanem az, hogy a későbbi regényekben kik lesznek főszereplők a mellékszereplők közül. Nagyon fura volt.
Eleinte nekem is volt ilyen elakadás, pedig azt hittem, A siker tintája már nem lephet meg. Szóval itt vagyok élő példaként, hogy tényleg elmúlik. :D A két oldalak rám sem jellemzők minden nap (hajjaj, szép is lenne), csak ha elkap a flow. Valójában sokat szenvedek, mert vagy a topon vagyok, vagy nem tudok írni semmit.
Nálam is van egy kiemelkedő regény, hogy jó, akkor most ezt megírom, csak mellette ott a többi. Az agyamat gyakran bombázzák ötletek hol az egyik regényhez, hol a másikhoz, olyankor muszáj leírnom őket, mielőtt elfelejtem. Aztán ezek előkerülnek egy év múlva, és tökre örülök nekik. :D A megélhetés részével én is így vagyok, valószínűleg éhen halnék, ha írással keresném a pénzemet. Jó érzés, hogy nem vagyok egyedül. :)
Hm, lehet. Be kéne fognunk? Úgy is olyan sokat tudok dumálni, ideje lenne. :D
Nyugodtan beszélgessetek, arra van a blog :)
TörlésA novellát én 20-40 oldal közöttinek szeretem. Eddig akkor írtam novellát, amikor beállt az agyam a regényben, és vacilláltam, mi lenne a legmegfelelőbb folytatás. Akkor már jöhetett is egy kóbor novella. Ezek után átnéztem és kijavítottam a regény utolsó pár tíz oldalát, és írtam tovább lendületből. Egy idő után megint töprengtem, hogy dolgozzam ki a vázlat következő szakaszát, és új novella született :)
VálaszTörlésEz így nagyon jó, mert egymást erősíti a kettő. :)
TörlésAkkor jó :) Valahogy szükségem van a mást írásra :)
Törlés