Mese másképp :)

(Ez a moly.hu-n egy kreatív írás feladatra született, kedvenc gyerekkori mesém átirata :))

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy herceg, aki prozopagnóziában szenvedett. Képtelen volt felismerni az arcokat. Királyi szüleit hangszínükről, nemes tartásukról ismerte fel, az udvarbeli népeknek viszont a nevét sem tudta, így inkább csak előkelően mosolygott rájuk. 

Már ifjúkorában majdnem sikerült háborút kirobbantania, amikor arannyal hímzett, gyémánttal díszített kabátját nem az ajtónállónak adta, hanem az épp ott vendégeskedő szomszéd király kezébe nyomta. Szerencsére bölcs atyja diplomáciai úton rendezte a bonyodalmakat, azt hangoztatva, hogy ez egy helyi népszokás, és attól kezdve minden királyi látogató egy gyémánttal kirakott kabáttal távozhatott, ami igencsak megcsappantotta a kincstárat. 

– Hej, asszony, mi lesz a fiunkkal, ha meghalunk? – búsult a király. 

– Baj lesz. Míg élünk, ki kell házasítanunk! 

Attól kezdve bált bál után tartottak. A herceg szorgosan táncolt, kedveskedett a lányoknak, de bizony egyikre sem emlékezett. Annilák, Bellinák, Celinák ropták a táncot vele, mindegyik a-ra végződő nevekkel, hasonlóan bájos hanggal, illatos hajjal, és szinte egyforma karcsú derékkal. Ő pedig illemből mindegyikkel egy táncot járhatott. Ha ez alatt az idő alatt sikerült bármit megjegyeznie a lányból, a másnapi bálon az új ruha láttán elbizonytalanodott. 

Bárcsak végre felismernék egy lányt! Azonnal beleszeretnék – sóhajtott magában a herceg, miközben tökhintókról, és cipőjét vesztett lányokról ábrándozott a könyvtár legszebb Grimm-kötete fölött. 

Egy nap aztán egy különös leány zárt a karjai közé. Ruhája gyönyörű volt, haja csinos loknikba rendeződött, és léptei nyomán cipellő koppant. Ám az illata… Talán a felmosó vödörnek lehet ilyen szaga, ha a szolgák napokig benne hagyják a vizet. 

A herceg döbbenten szimatolt. 

– A tündér keresztanyámtól kaptam a ruhát. Csak elfelejtett előtte… – A lány vöröslő arccal elhallgatott, és sürgősen a lencsék típusairól kezdett csacsogni. 

A herceget zavarta a szag, viszont érdekelte a téma. Amikor a zene véget ért, a lány meghajolt, és ellibbent, zavartan átadva a helyét másnak. Ám a herceget vezette a szag, és egész este megtalálta Hamupipőkét a tömegből. A bál alatt alaposan megtárgyalták a lencsék osztályozási problémáját, és a herceg élvezte, hogy végre valakit megismerhet, sőt, még a nevét is megjegyezte, mert e-re végződött. 

A lány éjfélkor eltűnt, és a herceg hiába küldte utána a katonáit, azok bizony nem lelték sehol. 

Másnap újra eljött a leány, és gyönyörű ruhát hordott, ám a jótündér bizony megint elfelejtett egy apróságot. Most a köles osztályozási gondjairól esett szó, és a herceget lenyűgözte a tudományos érdeklődés. A lány éjfélkor megint elhajtott a hintóval, és a katonák sem érték utol. 

A báli szezon utolsó napja következett. Épp a mák és a hamu szemcseeloszlásáról esett szó, amikor éjfélt ütött az óra, és a Krumbein-féle logaritmikus φ-skála említése közepette a leány felkapta szoknyáját, és iszkiri, szaladt a lépcsőhöz. 

Ám a herceg szemfüles volt, korábban bekenette a lépcsőt szurokkal. Remélte, hogy beleragad a leány üvegtopánkája, és ha házról házra járva a cipellőt feladják a lányokra, megleli leendő mátkáját. 

Hamupipőke szaladt, majd meglátva a fekete szurkot, egyszerűen kikerülte azt, és elhajtott a hintóval… 

A herceg kétségbeesetten állt a lépcsőn, és nagy bánatában majdnem sírva fakadt. A Krumbein-féle logaritmikus φ-skála… most már soha nem tudja meg, mi az. 

Királyi szülei kijöttek utána, és látván nagy bánatát, megkérdezték, mi a baja. 

Elmesélte, mire az apja a fejét vakarta: 

– Szurok? Mondd, fiam, és ha kitörte volna a nyakát? 

– Tudod, hány lánynak van harminchatos lába a birodalomban? – kérdezte fejcsóválva az anyja. 

– De hát mit tegyek? Mondjátok meg, így hol lelem? 

– Fiam, egyedül te nem ismered fel az arcokat. Az első este lenyomoztattuk a lányt a titkosszolgálattal – nevetett a király. 

Másnap előkerítették Hamupipőkét, és hamarosan nagy lakodalmat tartottak. A királynénak csak egy kívánsága volt, a fürdő rendszeres használata. Cserébe viszont csilingelő fülbevalókkal ajándékozta meg a leányt, nehogy keveredés legyen a nászéjszakán. A király csak csendben mosolygott, de biztos, ami biztos, elzáratta a Grimm-meséket a könyvtárban. 

És mi lett a herceggel? A nászéjszakán végre megtudta, mi az a Krumbein-féle logaritmikus φ-skála. Egyenesen a hasára csókolva… :)