Idén úgy indult a könyvhét szervezése, hogy összetettem az írók dedikálási listáját, de azt terveztem, nem igazán leszek jelen. Az áprilisi könyvfesztiválon két és fél órát dedikáltam, bár tavaly nem volt új regényem, szóval gondoltam, aki új olvasó, az valószínűleg eljött akkor. Meg hát az agyam is máshol járt, hiszen az elmúlt két hónapban nagyban zajlott az írókkal a kéziratok egyeztetése, segítettem ütőssé tenni könyveiket. Ez rengeteg megbeszélés, találkozás, telefonálás, és nagyon izgalmas munka. Ráadásul idén a könyvhét az általános iskolai évzárókra és ballagásokra esett, ez sem volt szerencsés hétvége, sok gyerekes írónk nem is tudott eljönni.
Úgy volt, hogy én sem leszek, de aztán egy szerda reggel felhívtak a kiadóból, hogy az MKKE hajós programot szervez, és lehet-e velem a beszélgetés. Kis skorpió lelkem nagyon szereti a vizet, szóval egy ilyen csábító ajánlatnak nem mondhattam nemet. Azt terveztük, szó esik életről, halálról, nagy kérdésekről, és ahogy a Szivárgó sorozat hősei, úgy mi is körbe járjuk az élet értelmét.
Aznap este vihar volt, és tragikus balesetben elsüllyedt a Hableány. Dermedt szívvel figyeltem a híreket, és imádkoztam élőkért és holtakért. Iszonyúan megviselt a katasztrófa. Ezek után morbidnak és kegyeletsértőnek éreztem volna az élet értelméről beszélgetni egy halottakkal teli folyón.
A program viszont a könyvhét oldalán meg volt hirdetve, és tőlem is kérdezték vidéki olvasók, hogy melyik napra jöjjenek. Nagyon sok töprengés ment a kiadón belül, hogy lemondjuk-e a programot, végül abban maradtunk, hogy más címmel, más témával megtartjuk. Hát, így indult el a könyvhét...
Érdekes volt az új helyszín, a Vörösmarty tér helyett a Duna-korzó. Szerintem szebb és árnyékosabb, viszont nagyon hiányzott a kút, mint központi hely, és a megszokott standhelyek. Érdekes, de így nem futottam össze más kiadóbeli kollégákkal, könyves bloggerekkel, írókkal, és nem alakult ki a szokott spontán szakmázás. Helyette pénteken körbenéztem, vettem pár könyvet, barátokkal beszélgettem, a szalmakalap ellenére kicsit hőgutát is kaptam. Szombaton máshol volt dolgom, vasárnap délelőtt pedig szintén egy-két író, de főleg a barátok jöttek. Nagyon jókat beszélgettünk, az igazán mély barátságokban valahogy állandó jelen van, nem számít az idő, és a beszélgetések ott folytatódnak, ahol legutóbb abba maradtak :)
Egy óra körül leszakadt az ég, és zuhogott, mintha dézsából öntenék. Ezt már egy kávézóból néztem, így aztán az idei volt az első könyvhét, hogy nem áztam meg.
Délután háromtól lehetett beszállni a hajóra, egy nagyon kedves szervező fogadott minket, és mindenben segített. Nem voltunk sokan, talán húszan, hiszen én sem hirdettem időben a programot, meg az eső is száműzte az embereket. Viszont így egy nagyon jó, közbekérdezős, családias beszélgetés kerekedett. Szó esett az élettapasztalatról, a szórakoztatásról, arról, mit jelent, hogy történetmesélő vagyok, mennyire nem könnyű kollektivistának lenni individualisták között. Beszélgettünk a regényekről, készülő kötetekből melyik hogyan áll.
 | ||
| Róbert Kati épp a tájat csodálja, míg felelek a kérdésére :) Én is pont ezt csináltam, amikor ő beszélt :D |
Egy Érints meg antológiát is kisorsoltam, nagyon büszke vagyok erre a kötetre :)
2016-ban az Esővágy volt az első magyar novelláskötet a kiadónál. Ebben sci-fi és fantasy novellák szerepeltek, egy vidám, egy elgondolkoztató felosztásban. Nagy izgalommal vártam, hogy vajon sikerül-e a kisprózát megszerettetni, hiszen a kiadó olvasói főleg a regényekhez szoktak. Majd 2017 nyarán megjelent Böszörményi Gyulától a Mindörökké várni kötet, majd télen a kezdő és gyakorlott írókat tömörítő közös antológia, az Érints meg! is megjelent. Ez az antológia egy fordulópont volt, nagyon drukkoltam, hogy jól szerepeljen, szeressék az olvasók, és elindulhasson egy éves válogatás a kiadónál. Annyira jól debütált, hogy nemcsak elindult az éves novellapályázat, de jövőre két (de talán három) antológiánk is lesz :)
 |
| A nyertes :) (Fotók: Ünige) |
A hajózás után egy kicsit gerilla dedikáltam a Könyvmolyképző gyerekstandjánál, a kollégák nagyon szuperek voltak és víztelenítettek nekem. Majd jött Mici, a Galaktikus Fanklub új tagja rengeteg színes cetlivel a könyvekben. Áttelepültünk páran egy kínai étterembe, és a következő órákban Micivel átbeszéltem a sorozat belső vallási utalásait, és azt, van-e valahol ellentmondás abban, ki mikor mit tud. Nagyon jó elmejáték volt, köszönöm :) Pont szélen ültem, így a többiekkel annyira nem beszélgettem, de nagyon örültem, hogy voltatok :)
Késő este még volt pár nehéz pillanat, egy lány fulladni kezdett a vonaton mellettünk, így félreállt a szerelvény a mentőre várva. Nem volt nagyobb gond, valószínűleg a hirtelen légnyomásváltozás is benne volt, amikor leszakadt az eső, de jobb, hogy bevitték.
Ilyen volt az idei könyvhét. Szép, nehéz, váratlan, néha sokkoló, de sokszor örömteli is. Köszönöm, hogy velem voltatok, részei vagytok az életemnek :)
Most jön a szabadság, és a ház felújítása, meg Artúr írása. Közös képzeletbeli barátaink már türelmetlenül várják, hogy megvalósulhassanak a lapokon :)
 |
| Ne tökölj, író, mi készen állunk az entitásokra... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése