Nézegetem a Calderonos visszajelzéseket, és ezek bizony nagy szórást mutatnak. Van egy általános tetszés, aminek nagyon örülök, de ezen felül nagyon érdekesen kijön, hogy mennyire más az olvasórétegek elvárása. Az ember szereti hinni, hogy a kiadók gyömöszölik kategóriába a műveket, és bizony nem, az olvasók tényleg mást akarnak megtalálni ugyanabban a történetben.
A novelláim kapcsán kényelmes volt az élet, felírtam a visszajelzéseket, és fejlődtem, amiben kellett. Most nem írástechnikai kérdés van terítéken, hanem olvasói preferencia. Még ezzel se lenne baj
hiszen simán alkalmazkodom az ilyesmihez, tettem már párszor, de egyszerre kétféléhez azért elég nehéz.
A január a fekete teák és az idegen bolygók időszaka. Nem kéne írnom, mert ezer más dolgom van, tehát nem írok, csak épp kinyitom egy kicsit a dokumentumokat, belejavítok, és valahogy a betűk, ezek a kis izgő-mozgó hangyák odakeverednek, és csoportosulni vágynak, csoda érti, miért, biztos a nyájszellem teszi.
Mostanság nem vörös teákat iszom, hanem feketét, amit már három éve nem tettem, szóval ez már létérzés. Közben kész az egyik írásom megint, ez a transzcendens háborús regény állandóan újra elkészül, mindig újraírom, lassan ideje lenne neki valami épeszű címet adnom. Ahogy öregszem, a történet is kezd másról szólni, régen talán egy fiatal szabadságvágya volt, mostanság már az emberiség szabad akarata. A világ is egyre brutálisabbá válik, a gonosz magányosabbá és szerethetőbbé, az egyik pozitív hős cinikusabbá. Ennek a dalnak a szövege köszönőviszonyban sincs a történettel, de a hangulata nagyon jellemző az egyik szereplő életérzéseire.
