Első mondatok

Jártamban-keltemben nézegetem a blogokat, és nagyon érdekes volt Fanniék hármas bejegyzése az első mondatokról.
Régen sokat gondolkoztam ezen, és egy időben vadásztam az igazán jó felütéseket. Eltűnődtem rajta, melyik működik és miért. Azt is észrevettem, hogy a kedvenc szerzőimnek nem egy mondat kell ehhez, hanem egy fél oldal.

Most beletúrtam az írásaimba, és jól szórakoztam az indításokon.
"A budapesti utcák bűze elviselhetővé szelídült, mióta a vérfarkasok rendszeresen széttépték az útra szaró orkokat." Igen, ez is egyfajta problémamegoldás.

Egyszer azért írtam meg egy novellát, mert volt egy jó nyitásom, és én se tudtam, mi lesz belőle, csak a veszteség volt a téma, és két mondat ugrott be. "Péntek este volt, így hát felvágtam az ereimet. Olyan szokássá vált ez, mint a WC fedél lehajtása vagy a papucs az ágy mellett." 
Úgy örültem ennek a két mondatnak, hogy napokig ezt morzsolgattam, mint verbális rózsafüzért. Amikor leültem írni, kivételesen fogalmam se volt róla, mi lesz, ki akar öngyilkos lenni, és miért, aztán a szereplő elmesélte az életét.Ma is látom a vércseppeket a csapban, ha a főhősre gondolok.



A regények huncutabb dolgok, hiszen ha prológus van, akkor az lényegében két nyitás. Egyik prológusom: Másképp képzeltem a szerelmet, míg nem ismertem Dant; ólmeleg, szalmaillatú mohóságnak hittem, feszülő testekkel, lihegéssel és nyirkos bőrrel. Illetve az első fejezet indítása:  Dan a halott tájat nézte: az igaz ember meglátja az isteneket.
Belegondolva, észre se vettem, de elmondtam a két főhős motivációját. felesleges elolvasni a regényt, erről szól az egész.

Az írásokat nézegetve az is feltűnt, hogy sokszor nem "elsőmondatozom", hanem inkább három mondatot használok erre. Nem is az első lesz jelentős, hanem talán a kontraszt közöttük, ahogy a hétköznapiba valami furcsa belesimul.


"Szilárd álmosan bámult ki az ablakon. Az Andrássy úton szállingózó hóesést nézte, és a lemerülő akkumulátorú, szakadatlan csengető Mikulást, mely így, januárban csak foszlott ingerültséget keltett a zimankós reggelen összehúzott kabáttal siető járókelőkben" (Termékvisszahívás)

"Galilea pontosan olyan volt, mint amilyennek képzeltem. Az olajfák fölött ragyogó kék ég cseppet sem kárpótolt a mindent belepő fehér porért és a kecskesegg szagú városkákért." (A fajellenőr)

"A gyorsétterem az Oktatási Minisztérium utcájában állt. Norbert szerencsésnek érezte magát, Kovács

Béla ügyintéző mehetett volna máshová is ebédelni. A köpcös hivatalnok úgy nézett Norbertre, mint egy csótányra, amikor elmondta, hogy ki akarja venni a lányát a Zseni Programból."

Regényeknél is előfordul, hogy több mondat kell:

"Scar fölnézett az égre. Igazán lehetne valami hatalmas, drámai vihar, ha már megszökik otthonról; felhő azonban sehol, az aszteroida-mező fényesen csillogott a fekete égbolton. Semmi látványos.

Hallod, Uram?

Isten úgy tett, mintha süket lenne; ha nem akart felelni, mindig ezt csinálta." (Scar)

A Calderon-2 is készül. Az első sorok ezek lesznek, ha egy szerkesztő nem húzza át piros cerkával.
Itt a cím már nyitómondat: I. rész, amelyben Calderon rájön, hogy jobb körökben a hazaárulás bocsánatos bűn, ám az udvariatlanság nem az

És utána persze, elindul a történet a maga kacskaringós módján:

"Calderonnak három nap sem kellett ahhoz, hogy ráébredjen, az anarchisták kedélyes űrturisták harminc felbőszült anyához képest. De egy hétig képes volt tartani magát, és a kellő távolságot, elvégre úriember, sőt főnemes volt, még akkor is, ha jelenleg egy lerobbant hajó fedélzetén állt."
 

Amúgy rájöttem, mi az első mondatok lényege. Az írót is csiklandozza, hogy leírja utána a másodikat. :)