Új novellám a Galaktikában

Hétfőtől már kapható az újságárusoknál a februári Galaktika. Ez a 275. szám, és egyben az újraindult Galaktika 100. száma.
A lapban megjelent a Termékvisszahívás novellám. Ez most nem társadalmi vagy vallási sci-fi, hanem simán egy nap története.

Ez az eleje:

"Szilárd álmosan bámult ki az ablakon. Az Andrássy úton szállingózó hóesést nézte, és a lemerülő akkumulátorú, szakadatlan csengető Mikulást, mely így, januárban csak foszlott ingerültséget keltett a zimankós reggelen összehúzott kabáttal siető járókelőkben. A robot feje fölött még színes lámpafüzérek villóztak, sárga, piros, zöld, az örök színek, körülölelve a hatalmas reklámtáblát, legyen neked is Edwardod, saját vámpírt minden lánynak, de a karácsonyi örömöknek már hűlt helyük volt, a kukákból kilógtak a csorba játékok, és a holofák három zöld golyója, mely megrepedve már nem biztosította a térhatást.

Szilárd karácsonyra egy mágneskártyát kapott, Tomi lakásáét, és hiába értette a célzást, ideje lenne felvállalni a kapcsolatot, nem akarta nyilvánosságra hozni a viszonyt. Az ünnepbe Tomi keserűsége vegyült, ami őt is kedvetlenné tette, és szilveszterre a megbántottság éles vitába torkollt. Tom azt vágta a fejéhez, hogy Szilárd szégyelli őt, pedig ez ostobaság, pusztán csak változást nem akart, jó volt így az élet, ahogy volt.

Szilárd legföljebb egy sajtos rolóra vágyott, de ehhez még korán volt, alig nyolc óra, és nem túl szerencsés, ha a részlegvezető lógással kezdi a január másodikát. Némi ingerültséggel visszafordult az ablaktól, kigombolta az öltönyét, és az irodában dolgozó tizenkét lányra nézett. Soványak, kövérek, nevetősek és unottak egyaránt cappuccinót kevergettek, egyfajta ősi reggeli rituálé részeként csilingeltek a kiskanalak, és Szilárd úgy érezte, az agyán karcolódik a fém, nem az önmelegítős porceláncsészék belsejében. De még nem szólt rájuk, tudta, rosszkedve a mágneskártyának szól, és a sajtos roló hiányának. Ha nem alszik el, akkor tud reggelizni, de így délig étlen ki kell húznia.

Pontban nyolc óra volt, az online számítógépes telefon felzenélt. Nem egy, hanem mind a tizenkettő, más-más dallammal, és Szilárd, évek tapasztalatával a háta mögött pontosan tudta, hogy ez rosszat jelent. Az egyik robot hibás, a karácsonyi játékok közül valamelyikkel komoly gond van.

Csak ne a vámpír legyen, gondolta, csak ne az a rohadt vámpír!

Figyelte a beszélgetéseket, a behízelgő hangú lányokat, akik akár szextelefonosnak is elmehetnének ilyen búgó orgánummal, ehelyett a garanciális szervizben robotolnak, míg a robotok tinilányok hálóiban romantikáznak.

– A Vampire-1 – mondta a nagydarab Viola, miután letette a telefont, és beleharapott a csokis péksüteménybe. A szervizbe szándékosan nem vezettették be a videohívást, nem kell az ügyfélnek látnia, hogyan fintorog, eszik, dobol, szájat rúzsoz a vonal másik végén az alkalmazott."

Keressétek az újságosoknál. Aztán meséljétek el, hogy tetszett.  :)